Sztakó Krisztina - Gyulnak a gyertyák
Gyúlnak a gyertyák (mp3)
Gyulnak a gyertyák
Gyertyák gyúlnak hideg téli este,
Itt van Advent, Karácsony előünnepe.
Gyertyalángok piciny fénye,
világítsatok a sötét éjbe!
Oh, ha beszélni tudnátok,
Mit mesélnétek, mit mondanátok?
Évszázadok alatt mit láttatok?
A nagyvilágban hol, merrre jártatok?
És szól az első gyertya:
Én vagyok az első: a hit, a kezdet.
Utánam a remény, az öröm, a szeretet.
Én vagyok, kit először gyújtanak meg.
Fényem apró, gyenge fény;
Kiolt minden szellő, minden szél.
S ha téged, ember, kudarc ér,
körülötted vihar kél,
eloltod a hit gyertyáját,
kioltod lelkedben a hit lángját,
de a gyertyaláng nem alszik el végleg,
mert Adventkor mindig újra éled.
És szól a második gyertya:
Én vagyok a második: az örök remény.
Előttem a hit gyertyája,
utánam az öröm és szeretet lángja.
Én vagyok, kit szél s vihar ki nem olthat,
Kit rossz kudarc meg nem fojthat,
Ki mindig jót vár, s lobog, lángol,
Ki melletted áll, ember, légy bárhol.
Kinek fénye, ha egy-egy pillanatra
kialszik lelkedben, újra és újra
gyújtod, mert vágysz utánna,
hogy mindig égjen a remény gyertyája!
És szól a harmadik gyertya:
Én vagyok a harmadik: az öröm.
Előttem a hit és remény lángja,
utánam a szeretet gyertyája.
Más vagyok, mint a többi három.
Én vagyok, ki a Karácsonyt rózsaszínben várom,
Ki megbújik minden jóban,
Ki ott van minden nevetésben, mosolyban!
Ki minden gyermekszületésnél felragyog,
Ki minden családi tűzhelyben ott lobog,
Ki mindig nyomodban jár, ha akarod,
Kinek lángját csak te magad táplálhatod.
És szól a negyedik gyertya:
Én vagyok a negyedik: a szeretet vagyok.
Előttem a hit, remény, öröm ragyog,
Utánam a Karácsony jön, utolsó vagyok.
Vad vihar hiába tépázza lángomat,
Engem semmi rossz ki nem olthat,
Mert egykor engem az teremtett,
Aki megváltotta a világot és ember, téged.
Megbújok minden boldog könnyben,
Megbújok csókban, szerető ölelésben,
Benne vagyok a némaságban és benne a csöndben,
Ott fészkelek szívedben, ott élek a lelkedben!
Gyertyák gyúlnak hideg téli este,
Itt van Advent, Karácsony előünnepe.
Gyertyalángok piciny fénye,
Világítsatok a sötét éjbe!
Oh, ha beszélni tudnátok!
Mit mesélnétek, mit mondanátok?
Évszázadok alatt mit láttatok?
A nagyvilágban hol, merre jártatok?
{Elhangzott vasárnap , Kalocsán az adventi gyertyagyújtáskor
Elszavalta a vers szerzője: Sztakó Krisztina}
