Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Bernhardt József


2. Családi beszámoló

Sziasztok!
Ismét üdvözletem és levelem küldöm Angliából!

Jelentem, a csótányok döglenek!
Van már íróasztalunk, Andris január hatodikától a közeli iskolába jár...
Gyula fantasztikusan írsz, jó hallani felőled, Kata gratulálok a kutyádhoz, és külön örülök, hogy nem egy önfejű tacskót választottál, ha jól tudom, ez az a kutyafajta, amelyik A csak egy lövés című filmben szerepelt.
Visszaolvasva kicsit brutálisnak tűnik, hogy beszúrtam a csótányokról való megjegyzésem, ezért idemásolom egy Katának írt levelem részletét.
Szerintem jobb is ezzel kezdeni, mert írtam néhány dolgot rólunk Katának, ami esetleg titeket is érdekelhet.

„Eszter elment dolgozni, Andris alszik, tehát van időm levelet írni.
Az internet sajnos nem működik rendesen, de a fogyatékkal élők, konkrétan a vakok kedvezményesen juthatnak internethez Angliában... Folyamatban van az ügyintézés.
Andrissal jól megvagyunk, sokat játszunk napközben, néha fegyelmezem, mert ráfér.
Az utóbbi napokat itthon töltöttem, nem mentem bevásárolni Eszterékkel munka után, mert három napja keresztül-kasul barangoltuk Londont az emeletes buszokon.
Képzelj el egy megyényi várost, akkorák a távolságok, hogy egy-egy busznak a teljes menetideje több mint egy óra.
Buszról le, buszról fel... Háromféle busztípus létezik, már kezdem felmérni, elég kellemetlen, hogy még az emeletes buszok sem egyformák vakos szempontból... Megtanulom, ha addig is élek Angliában!
Szóval, kirándulás közben botorul a botomra támaszkodtam, úgy használván a szerszámot, mint Ábrahám a pusztában. Kicsit elnéztem a dolgot, mert Ábrahám édesapánk nem flaszteron bandukolt a Szentföldön, hanem a puha homokon és a zsenge füvön, meg a tejjel és mézzel folyó ígéret földjén... Neki nem kellett lengéscsillapító a botjára
, nekem viszont elkelne...
A könyököm eléggé bedurrant.
Ez nem teniszkönyök, bár nyomokban hasonlít hozzá, hanem a látássérülés és a hülyeség kombinációjából származó fehérbotféle vándorkönyök.
Gyógymódja: Andrissal való birkózás, nyelvtanulás, ülőgumóra való támaszkodás stb.
Van már háziállatunk, egész tenyészet van belőle. A konyhában focimérkőzést tartanak a csótányok a falon. A mosógépszerelő azt mondta, hogy addig nem szereli meg a mosógépet, amíg nem tűnnek el a focicsapatok a konyhából... Türelmetlen, nem tolerálja a háziállataimat... Mit csináljak, pedig Andris is szívesen eljátszott velük.
Eszter is megszerette őket, szemléletesen ecsetelte, hogy a tűzhely réseiből főzés közben előcsalogatta őket a jó illat. Édes kis hosszú csápjaikat kidugván körültapogatták, miféle jó illatok terjengenek a konyhában... szóval bájosak.
A mosógépszerelőnek köszönhetően az európai liga több mint kétharmadát elvesztettem, csak az afrikai vendégcsapat vészelte át maradéktalanul Alex méregkihelyező akcióját."

Andrisnak új barátja van Tomi személyében: egy édes afrikai kétéves kisfiú, hihetetlen energiával.
Hogy én mit látok belőle?
Hát először is, hogy a haja olyan mint egy pihepuha frotirtörölköző, a bőre sokkal feszesebb mint Andrisé, és rendkívüli illata van. Anyukája valami csodálatos parfümmel árasztotta el a fenti folyosót, hasonló illatok vannak az emeleten mint Salamon idejében a tömjénáldozatkor.
A fiúcska orra egyszerűen fantasztikus, azt hiszem én is négernek születtem, mert vele érzem egyedül igazán rokonságban az orrom.
Andris is nemes egyszerűséggel testvéremnek hívja.
Velünk együtt tizenketten laknak a házban. A ház három szintes. Tessék egy igazi Onedin család korabeli lépcsőházat elképzelni: süppedős szőnyeg, nagy esztergált oszlopokkal ellátott lépcsőkorlát, valahogy ötvözve van a modernség a klasszikus angolsággal.
Ha eljöttök hozzánk vendégségbe, vigyázzatok, a csapok az ellenkező irányba nyitódnak és záródnak mint nálunk.
Az itt lakókról általában elmondható hogy rendkívül tapintatosak és csendesek, érezhető, hogy előttünk már lejátszották egymással mérkőzéseiket.
Mindenki Eszterhez jár vizitre, hogy magyarázkodjon, miért is nem takarítja a zuhanyt: azért, nem, mert senki sem csinálja - mondatja velük a bűntudat, látván Eszter szorgalmát, igyekezetét, hogy megtisztítsa a konyhát, a zuhanyzót.
Kicsit aggódom a szomszédunkban lakó kismamáért, mert napok óta nem hallom a hangját, nem dugja ki az orrát a szobájából, habár, lehet, hogy csak én nem láttam.
A legfelső szinten lakik egy iraki élelmiszertudós.
Egy alkalommal elindult vele kapcsolatban a fantáziám, mikor banánt hozott nekünk... „Lehet, hogy valami titkos földalatti, pardon, emeleti terroristaszervezet tudóstagja, aki magyarországi kapcsolatait igyekszik építeni banán segítségével."
Némi krimi után megelégedve abbahagyta agyam a gondolatmenést, elnevettem magam. Jó témának ígérkezik, persze csak humoros stílusban.
Apropó, a kovács is készül, új lendületet kaptam, mióta van íróasztalunk.
Eszter jól bírja a gyűrődést, kérlek, ne féltsétek, féltem én eleget, inkább imádkozzatok érte.
Nincs semmi baja, csak azért írtam, mert hát ő a gyengébbik edény, amit igyekszem is szem előtt tartani, habár ez rajta nem látszik, jó vastag fala van ennek az edénynek.
Szerintem Isten Szelleme erősíti. No, de nem akarok mártírt csinálni belőle, mindketten megállapítottuk, hogy Magyarországon sokkal nehezebb dolga volt. Tudjátok, a reménytelenség sokkal nagyobb gyilkos, mint a szívinfarktus, vagy a cián. Magyarországon kilátástalannak éreztük az életünket, itt pedig olyan infrastruktúra van, ami látható szinten is okot ad a reménykedésre. Angliában egy hozzánk hasonló család egyetlen keresővel minimálbéren meg tud élni.
Kezdem élvezni a nyelvtanulást, már meg tudok szerkeszteni egy angol kijelentő mondatot és egy kérdő mondatot, persze, ha hagynak fél órát gondolkodni előtte.
Van egy nagyon jó mesekönyv Tealandról: Ez egy hajótörött kisfiúról szól, aki Angliában vetődött partra, és ismerkedik a sziget nyelvével.
A mese jó! Még én is várom esténként a felolvasást, és megértettem belőle az angol mondat szerkezetét - ez nagy szó, mert még a magyar mondatszerkesztést sem értem.
Mióta megérkeztünk Tealandba, Eszter nem kapott munkát a szállodában, ahol beugrós, csak a mosodába jár heti három nap négy órát, így volt időnk berendezkedni és hivatalba járni.
Én úgy érzem, hogy ez Istentől volt.
Most búcsúzom mindenkitől, sok puszi nektek!!!
Azért szépen kérek mindenkit, írjatok, jól esik tudni rólatok, várjuk a leveleiteket, minden este skubizzuk a postaládáinkat, mert sok örömet szerez egy-egy levél, s nemcsak öröm, hanem szellemi, lelki erő is érkezik kedves leveleiteken keresztül.

Üdvözlettel: Józsi, Eszter, Andris

doboz alja
oldal alja