3. Családi beszámoló
Megszaporodtunk...
Pótapja lettem két nigériai kisgyereknek... kérlek, ne kérjétek számon a neveiket, csak az egyiknek tudom a nevét... az általatok is jól ismert Tomiét, aki mint később kiderült, nem Tomi, hanem Emánuel.
Látjátok... elég szépen bele lehet gabalyodni a nevekbe.
Eszter most mondta, hogy Tommynak hívják a kisebbiket.
A gyerekek csipognak, visítoznak... Eszter angolul beszél hozzájuk...
Anyukáik kint sütnek, főznek és gyilkolnak engem az illatokkal... Éhes vagyok!!!
A két afrikai asszony szerintem hajba kapott... Eszter szerint csak azt beszélték meg, hogy mennyi lisztet tegyenek a tésztába...
Atyaég, mi van akkor, ha a rántás színéről beszélgetnek... vagy ne adj Isten, összevesznek...
Nem bírom tovább... bemenekülök a fürdőbe, és péppé áztatom magam a forró vízben...
Vége a fürdésnek... A fiam olyan erővel csapkodja a földszinti szobánk ajtaját, hogy a kádból kiloccsan a víz...
Egész nap Andrissal voltam, most pedig három gyermek tapos az idegeimen...
Semmi gond, csak kicsit kifulladtam... A majd egy hónapos kényszerű szobafogságnak lassan vége, Andris csütörtöktől iskolába jár!
Eljött a dadusa és a tanár nénije családlátogatásra, kedvesek, aranyosak voltak, s csak az első negyedóra után jöttem rá, hogy ketten vannak, gondolván, hogy egy angol hölgy nehezen beszél szimultánt önmagával, méghozzá egy másik hangon...
Bizonyára a dadus zavarban volt, mikor én csak egy emberre számítottam, és a bemutatáskor meg sem próbáltam köszönni a számomra még nem létező dadusnak.
Vágyom a húsra, a töltött paprikára, a paradicsomos húsgombócra... sütiket akarok enni!, de még a sült rákot is megenném...
Normális ez, gyerekek?
Olyan régóta nem tudom, mi a normális, szerintem mi sem vagyunk normálisak, ha egyszer Angliában kötöttünk ki...
Jól esik a saját szarkazmusom... nézzétek el nekem, s egyszersmind hálás vagyok, hogy a közönségem vagytok...
Emánuel beszaladt a szobánkba, és gyilkolja a dobozból kivett levestésztát.
Nem hiszek a rasszizmusban, nem hiszek a fajok különbségeiben...
Itt egy családdá értek az európaiak az afrikaiakkal...
Mi lettünk az ügyeletes óvoda...
Ők pedig segítenek, hogy túléljem, amíg nálunk Eszti megsüti a csirkét...
Megtört a jég!!!
Ettem igazi afrikai kaját...
Kaptam egy kis csin-csint...
Írom is a receptjét...
Elöljáróban: ez egy tésztaféle, amit tizenöt kilós mennyiségben sütöttek ki...
Hozzávalók: liszt, só, tojás, olvasztott vaj, cukor, reszelt szerecsendió, sütőpor.
A kigyúrt tésztát csíkokra vágták és olajban kisütötték, ez így több mint egy hónapig teasütemény lesz a családnak...
A művelet legalább három liter olajt emészt fel, mert a tésztától könnyen koszolódik az olaj.
Egyébként fenséges!
Most lassan befejezem a tudósítást, mert körbezsongnak a gyerekek, és a magyar módra megsütött „A" osztályú angol csirke vár, hogy megegyem.
Üdv mindenkinek Angliából...
Józsi, Eszter és András, Emánuel s nem utolsó sorban Tommy...
