4. Családi beszámoló
Andris Iskolába ment...
Eszter valami rosszat álmodhatott, kezével megérintett, megvagyok-e, hogy kapaszkodót találjon a valóságba.
Az érintéssel felkeltett, s azonnal visszaaludt.
Nem bírtam tovább aludni, felbotorkáltam a fürdőbe, és ott ücsörögve azon gondolkodtam, mivé válhatok itt Angliában.
Andris mától iskolába megy, vége a majd féléves óvodai szolgálatomnak. Először Magyarországon vigyáztam Andrisra mikor Eszti Angliában, Imi és Kata Pécsen dolgozott.
Andrissal a napjaink bizonyos kiszámíthatósággal zajlottak: ettünk, ittunk, birkóztunk, puszilkodtunk, összevesztünk, kibékültünk, beszélgettünk.
Elérte már azt a kort mikorra nem maradtak olyan Magyar szavak köznapi kifejezések, amit már ne ismerne.
Beszélgettünk a mesékről, megmagyarázta nekem, hogy miért rossz, ha a bácsik a szennyvizet a tóba eresztik' ahogy a Lolka és Bolkában látta.
Társalogtunk Istenről, együtt imádkoztunk... összekovácsolódtunk, együvé tartozunk.
Hála Istennek lezártunk a mai nappal egy végtelenül hasznos és pótolhatatlan időszakot.
Belül érzem, és tudom, hogy egy életre elválaszthatatlanul barátok lettünk.
Köszönöm Istennek, hogy így rendezte a dolgokat... Megismertem Andrist és ő is megismerhetett engem, pótlódott az a majd kétéves időszak mikor az apjából csak az őrjöngő vadállatot látta.
Tudom, ha felnőtt lesz magában hordozza majd mindkét élményét, s remélhetőleg ez majd olyan erőssé teszi mind az acélötvözeteket, teszik a különböző anyagok és edzési eljárások.
Azért imádkozom, hogy Andris kívül lágy személyiségű, belül pedig szikla szilárd ember legyen.
Mindhárman hoztunk áldozatokat, hogy Angliában lehessünk. Talán Eszter hozta a legnagyobb áldozatokat: Maga mögött hagyta Magyarországon a családját, hogy hidat építhessen Anglia felé az egész családnak. Andris az állandó változások elviselésével járult hozzá a sikerhez, én a bezártságot, és az elszigeteltséget tűrtem sokáig. A mai naptól Andris az angliai kisfiúk mindennapi életét élheti, Jómagam megérkezek Angliába, nyelvet tanulhatok, hogy szakmám lehessen, Eszter élete lényegében nem változik, csupán rálépett családja egy olyan ösvényre, ami számára is meg fogja könnyíteni a mindennapi életet.
Tegnap elolvastam: George Jonas MEGTORLÁS című könyvét. Ez a könyv arról szól, hogy miként szervezett a zsidó állam megtorlóakciót a hetvenkettes olimpián lemészárolt olimpikonjaikért.
Az öttagú csapatot teljes elszigeteltségben küldték Európába, hogy felkutassa, és kivégezze a listán szereplő legjelentősebb terroristavezéreket, amelyekből kilenc emberen végre is hajtották az ítéletet.
A mi háromtagú csapatunk a listán szereplő feladatok közül a harmadikat végezte ki: 1. legyőztük a négyhónapos különélést, 2. otthont teremtettünk Londonban, 3. Andrist beírattuk az iskolába...
Ma a világ hangulatát globális mértékben a terrorizmus határozza meg, a terrorizmus alatt nem csak a bombák robbanását értem, hanem magát a kifejezést: a rettegést, a megfélemlítést.
Az ukránok elzárják a gázt, Izraelben háború van, Magyarországon katasztrófákat okoz az ónos eső, Londonban pedig minden tizedik ember elvesztette a munkahelyét...
Mozog, forr a világ, ficánkolnak a történelmi tektonikus lemezek, s eközben a mi kötelességünk, hogy békés családi oázist építsünk a családunk számára.
A reggeli óra csörgés Jonathan Barker; a terrorizmus olvasása közben talált.
Felálltam az olvasástól, hogy felpuszilgassam Andrist. Szorosan átölelte a nyakamat, az arcát arcomnak nyomva ébredezett.
_ Haló Andriskám... ma van az a nap... ma mész először iskolába...!
Lassan ébredt. Turbó fokozatra kapcsoltam az ébresztést: _ El kell vinned az iskolába a szuperes könyvedet, hogy megmutasd az iskolatársaidnak, és reggelizni is kell... Joghurt jó lesz és mézes kenyér?
A gyerek kipattant az ágyból. Anya megkent neki egy mézes kenyeret, felbontott egy pudingot, azután feliratozta Andris iskolai egyenruháját... mindegyikre beleírta, hogy András B.
Jó dolog ez az iskolai egyenruha, megváltoztat valamit... véglegesen, a kezemet végighúzva az iskolai emblémán bennem is feltört a büszkeség... a fiam a mai naptól kezdve Iskolás!
Ragaszkodtam hozzá, hogy minden ruhadarabját én adhassam a gyerekre, olyan volt ez mint mikor a menyasszonyt öltöztetik... az egyenruhába öltözött embernek végérvényesen megváltozik az élete.
Andris Felöltözött, s boldogan mutogatta magát: _Ugye milyen csinos vagyok? Mindenki elkészült, s felhangzott az ünnepi kiáltás: _ Iiiiskoláááss vagyóóóók!
