5 éves emlék!
Még javában látó koromban lejöttem ide a lápra nyaralni, a kis csajokkal. Ha bele gondolok, hogy akkor még csak 12 évesek voltak az ikrek, és még Borika is csak 17 volt, hááát.
...
Ez még az inkarnációm előtt volt.
...
Szóval megérkeztünk, behurcolkodtunk, és élveztük az életet. Kocsival nem mentem sehova, mert itt igazából egy egészséges lábú embernek nincsenek távolságok.
Aztán 4 napig szakadt az eső.
Még mindig nem jutott eszembe autózgatni, hiszen azok az üdítő nyári záporok.
...
Majd eljött a péntek. Át kellett menni Marcaliba, egy nagy bevásárlásra.
Amikor beültem az Astrába, úgy éreztem, hogy nagyot zuttyantam.
De a kocsiban minden a helyén volt.
Indítottam a motort, majd 1-es, és nosza, lódulj!
A motor bőg, ÉÉN meg nem haladok. Ki akarok szállni, és már tudok mindent.
A kocsi teljesen leült az alvázra. A kerekek forogtak egyhelyben, de tengelyig sűlyedve ez mit se számít.
Szomszédot nem találtam otthon egyet se, tehát maradt a telefonos segítség.
Felhívtam cimbit, akinek van egy 3 és fél tonnás kisteherautója.
5 perc múlva be is tolatott az utcába egy 800 lóerős DAF kamiontraktorral.
A maga 12 sebességfokozatával, 4 kerék meghajtásával, első, hátsó difizárával, és a sebváltó felezőjével, úgy rántott ki a lápból, hogy az egész kert, házzal együtt elmozdult néhány métert.
Hát valahogy imígyen szabadultam a láp fogságából.
Az első utam persze az autómosóba vezetett, hiszen olyan szutykos volt a jószág.
És még egy Horvátizmus!
Beálltam a mosóba, és vettem egy teljes mosást, amibe volt alvázmosás is.
A kutas koma úgy látta, hogy elkél a gőzborotva is, és neki is állt. Kicsit később elindította a gépet is.
És mi történt?
Hát természetesen eldugult a lefolyó.
A gép meg csak nyomta a vizet orrba-szájba!
A vége az lett, hogy a Koma a gumicsizmájában be slattyogott az autókáért, kihozta, és sűrű elnézés kérésekben tört ki, majd kirakta a mosóra az "ELROMLOTT" táblát.
Szegényem soha nem tudta meg, hogy ilyen csak ott fordulhat elő, ahol ÉÉN megjelenek.
Ezeket a jelenségeket hívom ÉÉN Horvátizmusoknak.
