7. Családi beszámoló
Szervusztok, kedves barátaink!
Ma 2009, február 2-a van, hétfő.
Hatodikán lesz két hónapja, hogy Angliába költöztünk... tél van, esik a hó. Ami itt nagy szó, hiszen ez a sziget kis túlzással csak húszévenként lát havat a meleg óceáni áramlatok miatt. A tengervíz úgy működik, mint egy hatalmas radiátorban a forró víz, az apró szigetet az óceán vize úgy öleli, mint egy melegvizes törölköző. A tenger sosem hidegebb hat foknál, és így megakadályozza a durrogó mínuszokat.
Érdekességképpen, ha Szibéria nem a szárazföld belsejében lenne, akkor ott is európai ékhajlat honolna, de pechükre ott nincs meleg sós lé se távol, se közel, viszont van gáz. Most hallottam, hogy a világ legnagyobb gázlelőhelye Oroszországban van. Nem tiszta röhej, hogy Európa mit ugrál a Nabucco gázvezeték körül?
Még azt sem tudják, hogy honnan hozzák az alternatív gázt, nem tudják, miből építsék meg a vezetéket, ha egyáltalán megépül, akkor csak öt év múlva fog csordogálni rajta valami, s csak az oroszokénak az egyharmadával.
Nálunk mindig van gáz... még mindig van!
A brit kandallónk rosszul szigetelt, és lassan ugyan, de szivárog.
A minap hallottam a brit miniszterelnököt: kijelentette, hogy elképzelhetetlen, hogy hazazavarják Angliából a külföldieket...
Az emberek tüntetgetnek, tüntetgetnek, de egyikük sem lenne hajlandó megfogni a felmosórongyot, de még a vécékefét sem, amit Eszter minden nap megtesz, hogy kitakarítson mások után a szállodában.
Több millió külföldi él Britanniában, s olyan gazdasági tényezővé váltak, hogy eltűnésük esetén romba dőlne az ország...
Nem járnának a buszok, elborítaná a szállodákat a kosz, a közbiztonság is megrogyna, hiszen a zsaruk nagy része is bevándorló.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezek az emberek esznek, isznak, adót fizetnek, akkor egyet kell, hogy értsek a brit miniszterelnökkel: nem mehetnek el az országból...
Anglia gazdasága bizonyos értelemben hasonlít a régi Róma gazdaságához: Anglia is a rabszolgaságra épül.
Amíg az itt született brit állampolgárok 2000 font felett keresnek, addig egy vendégmunkás örül, ha a havi 1000 fontot megkeresi.
1000 font a létfenntartáshoz elég, s a kelet-európai és távol-keleti néptömegek már ennek is nagyon örülnek.
Velük együtt mi is nagyon örülünk, hiszen Magyarországon a mindennapi kenyérre sem volt esélyünk, ugyan nem haltunk éhen, de számlát sem fizettünk.
A világgazdasági válságra kidolgoztam az én egyéni válaszom, az alábbiakban idézném egy barátomnak írt levelem:
Az elmúlt évtizedekben az illúziókra épült világ összeomlóban. Mind külföldön, mind Magyarországon, az életszínvonalat mesterségesen, nem valóságos teljesítményekre építették, a gazdasági növekedést hitelekkel tartották fent az egész világon. Szükségszerű volt, hogy szétpukkanjon a szappanbuborék.
Ez a szituáció egybeesik Isten akaratával, hiszen azt írja a Biblia, hogy az Úr megrázza a világot, s ezt most teszi.
Nem sűrűn vannak világválságok, általában húsz-harminc évenként ismétlődnek, mert az emberek minden alkalommal megpróbálnak egy hazug gazdaságpolitikát követni, amit a kapzsi pénzügyi hatalom diktál.
Sok ember válik munkanélkülivé... az egész világon negyven millió ember vesztette el most a munkáját, a második világháború óta ez a legnagyobb világválság.
Sok nehézség van az életünkben: te lehet, hogy nem azon a helyen, és nem abban a házban laksz, amiben szeretnél, én nem látok, és szívesebben éltem volna Magyarországon, ha lett volna miből...!
Két választási lehetőségünk van: vagy szomorkodunk a dolgokon, vagy megkeressük, mi szép van még az életben, és bizonyos szempontból érzéketlenekké válunk a rossz dolgokkal szemben... A Bibliát idézve: „Ábrahám nem tekintett az ő már elhalt testére, sem Sára elhalt méhére..."
Vagy belebolondulunk a fájdalomba és a frusztráltságba, vagy nem nézünk rá, és arra nézünk, amink van.
Igenis nekem van fiam, van feleségem, neked vannak testvéreid, barátaid, van egy kutyád, van házad, van autód... Tudom, nem így akartál élni... én sem, de hogy meg ne bolonduljunk, úgy kell gondolkodnunk, mint Ábrahámnak... ő sem úgy akart élni, ahogy élt, kénytelen volt úgy élni, hogy csak idegennek tartotta magát a földön, és jobb után vágyódott, tudniillik a mennyei után.
Még valami, ez nem a szegények vigasza, hanem a gazdagoké, mert az igazi valóság az az, ami nemsokára nyilvánvalóvá válik, Jézus eljövetelekor. Ki merné ma azt állítani, hogy Jézus eljövetele távol van.?! A világiak is meg vannak győződve arról, hogy Jézus a küszöbön áll.
Miért pont mi, keresztények lennénk balgák az által, hogy a világi dolgok miatt szomorkodunk?! Nincs tovább, megszűnt a világ reménykedése, a miénk pedig felerősödött, hiszen látjuk a jeleket.
