Árnyak a falon
Duó vers
Szauer Gertrúd ... Nagy Vendel
01.
Fehér falra nézve
árnyakat látok.
színes világom már
szürkére váltott.
nem gondoltam, hogy
így is maradok,
sötét nappalaim
elébe futok.
02.
Nem maradt már más én nekem,
Csak a hangok, szép szavak
És a versek rímeiből
Összetákolt gondolat!
De azok csak jőnek sorra,
Megcsodálja a világ,
Sokan mondják, kitalálom
Lelkük szép gondolatát.
03.
Elszaladt az élet,
messzire futott.
bánatot, örömöt
vegyesen hozott.
két kézzel kaptam
a jobbak után,
rosszat is fogadtam
sután és bután.
04.
De ha visszanézek családom körébe,
Nem bánom az elszállt évek sorát mégsem!
Rengeteg szép dolgot adtam a világnak,
Tán felét sem tudják, akik kritizálnak!
Haladok az Úton, amit célul tűztem ,
Boldogság volt nekem , ha könnyedet űztem.
Ha majd el kell mennem, árvább lesz a világ ,
De akik szerettek , hallják versem szavát !
05.
Feketélő árnyék
játszik a falon.
megismerni vélem
fura alakom.
Egy ismerős ott
áll a balkonon,
lefolyik az árnyék
barna alkonyon.
06.
Tovatűnik lassan,
Akárcsak a hangom,
Ahogy a szűk utcán,
Utánad kiáltom!
„Állj meg, kérlek, fordulj felém,
Ne legyen több árnyék,
Add meg nekem, Amire én
Tiszta szívből vágynék!"
07.
Ha a Nap korongja
az égre felszalad,
minden újra indúl
fentebb és alant.
felragyog a fény,
szobám rejtekén,
ott írom a versem
mindenkinek én.
08.
Pegazus hátán ülve
vágtat a lelkem,
sörényébe kap
mindíg a kezem.
vidd magaddal most
összes hódolatom.
a Parnasszusra felhágok,
olvassák talán
sok - sok gondolatom.
2017. július 06.
