Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


A 7 eleje

Na idefigyeljetek EMBEREK!

Azt hiszem tartozom egy kis áttekintéssel.
Konkrétan az elmúlott 7-ről, ami csak a következő, gyakorlatilag 3 nap volt.
Szóval, 7-főn befutott a Gyurka, lán egy jelentősebb része.
Természetesen, a Szentem se 1 1-szerű lélek, ezért, és még sokminden 1-ébért, a kicsit időben hosszabb, de technikailag mindenképpen kényelmesebbet választotta, Nagykanizsa felé.
A fiatalságot azért nem említem, mert Ők még azt se tudták, hogy mifán terem az a LÁP.
Szóval a MAMA döntött.
Ez esetben csak 1 alkalommal kellett elviselni az átszállás atrocitását.
Ezt, amint megérkeztem, azonnal meg is értettem.
Konkrétan meg érkezett az 5 koponya, és egy hatalmas tróglinyi kuffer.
És most még csak nem is gondoltam, a Szentem hátsójára.
És akkor az érkezők, csak úgy elhalálozási sorrendben:
Természetesen élükön a fővezérrel, az ÉÉN Drága Szentemmel.
Közvetlenül mögötte nyomult az egyik lexebb leánykája, a regina, annak élettársa, a Zsolti, majd a kis sünök is vették a bátorságot, és színem elé járultak, és illendően köszöntöttek.
Ők az Ádám, és Ábel névre figyelmeztek a leginkább, de azéé tőlem sokmindent eltűrtek, a Prücsöktől, egészen a Törpéig.
Valószínűnek tűnik, hogy Ádám volt a nagyobbik, aki már 6 esztendőt ledarált egész életéből, a maradék, csedva lehetett az Ábel, aki mindösszesen csak max. 1 évet vallhat béé.
És persze akkor már képviseltette magát a Hugi is, a csöppöcskét elhasználódott korpuszával.
Már csak jómagamról nem tettem szerény említést, akit immár szokás szerint, keddre már cserben is hagyott a korpusza.
Rögtön kezdetét vette az aji osztódás, amit elég nehezen fogadtam.
Ugyanis ÉÉN szabadkozva mondtam minden kihasználható pillanatban, hogy megjegyezzem, miszerint:
- Jaj, de nagyon köszönöm, de nem kellett vóna...
Illen keveset hozni.
Rövidre fogva, pattant a buli, amillen hangnemben azt már jónéhányan ismeritek.
Előkerült az a bizonyos Whiskey is, amivel néköm a múltkor komollabb afférom támadt...
De ezt fedje jótékony homály.
Legyen elég annyi, hogy ÉÉN, a nagy szeszkazán kimaradtam, mert ki akartam maradni belőle.
Szóval, a két nagylány gyakorlatilag 2 nap alatt befalta a mintegy liternyi anyagot.
Talán egy kevéskével az ifjúság is hozzájárult a mértéktelen fogyasztáshoz.
De ez nem is biztos, ugyanis ebből már ÉÉN kimaradtam.
Ez mind a 4, 1-1 gyárkémény.
Na így meg ÉÉN nem delegáltattam magam a bulin.
Hát ebből, és a brutális, már-már 40 fokos hőségből is, adódott, hogy mind addig, amíg akár 10 perccel is később elkezdődött Ábel kínzása, egy derekas új pelussal, és a partra való lerándulással.
Mire leért a csacsika család, addigra Ábel be is aludt.
Ezekről az eseményekről legnagyobb sajnálatomra fogalmam sincs, és nem a heveny alkoholmérgezésem tehet róla, hanem az a kis tény, hogy nem voltam jelen.
Amit azonban estéllre elregéltek, igencsak bitang jó hangulat kerekedett.
Erről majd walamellik Némbör ad felvilágosítást, amit még ÉÉN is szeretettel, és érdeklődéssel várok.
Estére, amikor megérkezett a Birtokra a szedett-vedett, vert hadnak tűnő ember sereg, már el is indulhatott a grillezés is.
Nem szaroztak, megpirítottak egy fél kiló szalonnát, meg vagy 20 pár virsedlit.
Hogy aztán micsoda dolgokat tettek még a parázsra, a két bosszorgán kívül, erről nincs fogalmam, de Nékijek is csak addig van arany életük.
Ha ugyanis megtudom, hogy miféle zöldeket pirítottak halálra, kitagadom az egész bagázst, környezetszennyezés okán!
Hehehe!
Másnap,lassacskán kiférítettük hab testünket az ágyikóból, és indult tovább a mandula.
Mire a Szentemék előkerültek, addigra Hugi már szakmányba főzte a kávékat.
Punt úgy, ahogy a listatársaimhoz illő.
Délelőtt mind elhúztak, mint vadlibákok, természetesen falunéző körútra.
Meg is tekintették a fakocsmát, a Koccintót, de talán még Ilija bácsihoz is betértek, és a Rezedát is meglepték!
Höhöhö!
Na jó, ez csak poen volt.
A valóságban beszerző körút volt, az esti felfordulás előkészítéseként.
Ezt követően még 10 óra előtt, tehát még hőguta elleni védekezésként, lehúztak a pocsolyához, és pepitára pancsolták magukat.
A "Pancsoló kislány" még a Nagy Feró (lásd: Csinibaba)
feldolgozásában sem ért semmit.
Na, úgy eltűntek, mint az nagy büdösség sólet után...

Közben megjöttek a Gondozó csajok is és megbeszéltük a többit.
Innen már csak annyi történt velem, hangsúlyozom VELEM, hogy Hugi elbrinyózott a patikába, megrendelni a sókapszulámat, az Addison kivédésére.
Teljesen, mint a Harry Potterben, a Roxfortban, a sötét varázslatok kivédése óra.
Hah-Hah.
Esetleg akár kac, kac is...
ÉÉN jószokásomhoz híven, otthon fetrengtem, egy ollan vérnyomással, hogy mondjuk 10 percenként volt az 200/120/133, és 98/62/100 is.
Osszcsátok be.
Nekem nem sikerült.
Épp halálomon voltam, de tudjátok, tisztára mint a LóGT-nél:
"Nem adom fel, amíg egy darabban látsz!".
Amikor Késő este haza ette Őket a rosseb, akkor elkezdődhetett a borgácsolás is.
Ennek szerintem lexebb mozzanata volt, amikor a Szentem kicsit irulva-pirulva előadta a titkos kérését, miszerint:
- Szeretném én darabolni a husit is, és minden egyebet is.
Hugi meg a világ legtermészetesebb módján a háttérbe vonult, és jó segédként adta a konyhai eszközöket, a chef keze alá.
Mondjuk amikor szembe futott a 35 centis chef késsemmel, visszarettent, és csak annyit tudott kinyögni, hogy:
- Kisebb nincs???
Hihihi!
Van még mire gyúrnia, imígyen erősen gyengén látónak.
De az ízek, amiket produkálni tud, azért az nem a semmi kategória!
Ebben a műveletben, még a fiatalok is részt vettek.
Báár!
A Zsolti adta az igaz ízeket, azért mégis Ő volt az ínyesmester, előző nap is, a grillezés bajnoka lett.
Rövidre fogva, kitört a nagycsaládosoknál megszokottnak tekinthető családi "főzőcske."
ÉÉN meg ekkor szinte már teljesen megszokott, büntetésemet töltöttem, a fajanszon kuporogva, ölemben az elmaradhatatlan kellékkel, a szögletes, kék lavoatórral.
Na, széép?
Vagy már unalmas?
Nekem nagyon fáájt, nem csak a fizikumomnak, de ráadásul a lelkem is sajgott, a csapat hiányától.
A nap végén mindenki elvonult, mint vihar, de Ők is inkább az ágyikójukba mentek tentézni...
És eljött a le van szerda!
A csipet csapat reggel elment egy kevéske friss pékáruért, és ha már ott voltak a boltban, beugrottak megvizslatni a menetrendet a vasútállomásra.
Ki is találták, hogy délután fél 6-korty indul a vonatuk.
Haza ügettek és hama-hama megreggelizett a banda.
Hugi addigra csak úgy magának legyártott vagy 1.000 poféznit, hétköznapi nevén bundis kenyerettót, és be is burkolta., villámos tempóban Kaja után még egyszer lecsattogtak a nagy tóhoz, ahonnan csak kora délután tolták fel a képesebbik felüket.
Ezt követte az ebéd, ami nem volt más, mint maradék evés.
Mindent felzabáltak, mint a sáskák.
Hehe.
Esküszöm nem sajnáltam.
Durván 2-től 5-ig Komjáthi György
kívánságműsorát játszottak.
Egész pontosan össze pakoltak induláshoz, és ezt megfejelték némi kis kaja kómával.
5 előtt megriadtak, Zsoltit, a Szentem majdnem vejét, felpakolták, mint málhás szamarat.
Aztán vérzékeny búcsút vettünk, és alaposan megfenyegettek, hogy jövőre is tesznek látogatást.
Ezek után útra kéltek, a vasútállomás irányába.
Hugi is kikísérte azt a gyönyörű családot, hogy visszafelé tudjon néköm oreós kekszes fehércsoki fagyit...
Itt a vége, fuss el véle.
Majd várom a Szentem, és a Hugi beszámolóját, mert csak ezekkel az infókkal lesz kerek a sztory!

Pusza: A földbirtokos Matula.
Höhö.

 

doboz alja
oldal alja