A Csillag igaz meséje
Valahol egy hegyen tábortűz pattogott,
És bujdosók ültek körülötte,
Halkan csordogáló magyar szó hallattszott,
Búsan néztek vesztett életükre.
Két férfiú elmélyülten filozofált,
Mit rejt számukra tiport hazájuk,
Egyikük bölcs, másikuk bosszúért kiált,
Éledni látszott megtört világuk.
Asszony s leány jött közéjük menekülvén,
Szeretteikről semmit sem tudva,
Kínjuk eggyé vált a hegygerinc tetején,
Élt szívükben reményük sugara.
Hírek érkeztek élők és holtak felől,
Rengett minden a szavak hallatán,
Hol gyász, hol pedig öröm szállott szívükből,
Megfáradt bujdosók karácsonyán.
Jő egy család, kiket hatalom tévesztett,
-Állj meg, ki felettük ítélkeznél,
Gyarló ember vére ne érje kezedet,
Ne ítélj, hogy el ne ítéltessél!
Ím a Csillag fenn, magasan, mégis közel,
Mi bánatot hozott, semmibe hullt,
Mert messzire űzte jóságos fényével,
Bujdosók szívébe öröm vonult.
Láttuk és hallottuk, figyeltük lelkesen,
Hogy mire tanít minket Wass Albert,
Itt Algyőn, Szellemünk üdvös Szentélyében,
Valós mesék tanítják az embert.
2013. január 25.
