A Labanc szomszéd
A hétvégén történt.
Ági baba, a beígértek szerint meg érkezett szerda késő este ide, a Lápra.
A család további nő tagjai Európa más-más vidékein emelték a magyar lányok jóhírét.
Anna valahol Macedoniában, Bori meg állítólag Helsinkiben, de úgy tudom megjárták a Lapp földet is, ami ugye már majdnem Lápp föld, de túl mentek minden határon, de legalábbis az Északi sarkkörön biztosan.
Mi hárman meg itt szuttyogtunk.
Csütörtökön a punnyadusz maximusz, pénteken meg nagybevásárlás, a hűtőket feltöltendő, és mert hétvégére várjuk Kata barátait.
Egy kedves fiatal pár.
A fiút már csecsemő kora óta ismerem, Nagykovácsiból.
A srác jelenleg a Budai Várban szakács, az egyik étteremben.
A lánykával már majd 1 éve járnak.
A pici lány foglalkozása kozmetikus.
A Labancokat azért illetem ezzel a névvel, mert hiszen Ők echte, született Osztrákok.
10 éve, amikor a telket vették, akkor ment nyugdíjba Alois, a fővájjár uram, És nem sokkal később Hermíne is behódolt az osztrák nyugdíjasok legkedvesebb időtöltésének, a semmit tevésnek.
Velük járt még ide rendszeresen a lányuk, a Margit is.
Néha feltűnt még Walter is, Margit férje.
Míg Margit óvónő, és nyáron van 1 hónap szabadsága, addig Walter üzletember, annak minden ódiumával együtt.
4 éve megszületett Marci, a legkisebb labanc is.
Aztán két éve Walter szerényen lelépett egy bomba táncos pipivel, tavasszal meg ráadásnak szegény Alajos is megtért a mi Urunkhoz.
Egy laza infarktus, és már nincs is.
Így állunk most a szomszédsággal.
Tehát a kis kitérő után nézzük az ominózus pénteket.
Hermiék már itt vannak legalább két hete, de egyszercsak elkezdtek gyülekezni a nagy, Leobeni rendszámú, nyugati típusú gépkocsik.
Természetesen, mind Hermiékhez.
Már vagy a '6. kocsinál tartunk, amikor meghallom Hermine jól ismert tájszólását, és átkiabáltam, hogy akkor most mi is van?
Mondja, hogy jöttek a barátai a ringre...
Mondom, hogy akkor jól eltévedtek, mert az innen még legalább 200 km.
Na, ezen jót kacagtunk, és mivel az ÉÉN német nemtudásom kb eddig terjed, ennyiben is maradt a dolog.
A kocsi áradat meg is állt pont egy tucatnál.
Már bekéredzkedtek a mi kertünkbe is, meg a szomszéd Gyuszihoz is, csak ne kelljen az utcán parkolni.
Ekkor Ági, a legjobb időzítéssel, elmesélte az éjszakai látogatónkat.
Valahogy nem volt akkora a sikere a sztorinak.
Azért csak elfogadták, a megváltoztathatatlant.
Péntek estére derekas hangulat alakult ki náluk.
Legalább annyian nyüzsögtek a kertben, mint '30.-án nálam, Ti.
Ültek hátul a szaletliben, a kertben, a füvön, a teraszon, és mindenhol, ahol le lehetett ülni.
Mondjuk, nekik nem volt aztaluk, és padjuk se.
Hiába, mit tesz a szervezés.
Még éjszaka, fél 11-kor megérkeztek a mi fiataljaink is.
11 óra körül, a már jócskán megalakult labanc énekkar már osztrák népdalokkal szórakoztatta, az akkor már egyáltalán nem csendes Keresztúr lakóit.
Mi élveztük, hiszen olyan szép dalaik vannak, és különben is, hadd nyaraljanak Ők is.
A fiatalok bementek a faluba múlatkázni, ági meg a kerítésen keresztül haverkodott a társasággal.
Hamar kiderült, hogy igazából Keszthelyen akartak megszállni, de annyira lealjasodtak, hogy még nem tudják, hogy hogyan, de itt alszanak.
Sajnos szállást még ÉÉN sem tudtam szerezni ilyen gyorsan, de legalább megnyugtattam Őket, hogy itt még az autókban is kényelmesen lehet aludni, mert olyan nagy a csend.
Mármintha, persze nem jön egy seggrészeg osztrák banda, és nem dajdajoznak...
Vették a lapot, és olyan éjjel fél 2-kor elindultak lefeküdni.
Az asszonyok közül páran még befértek a kéglibe, páran elmentek a párjukkal a kocsiba, ezeknek segítettünk mindenféle párnával, és takaróval, A maradék már olyan részeg volt, hogy ahol volt a fűben, ott helyben elaludt.
Szombaton nem akartak túl korán kelni, de ezt a tűző napocska azonnal ignorálta.
9-re már talpon volt az egész sisere had.
Némi rátöltés után némelyik már egészen egyenesen tudott járni.
A nők nem annyira dámák voltak, hanem megfáradt háziasszonyok.
A férfiak se keltették finom úriemberek hatását, és akkor még elég visszafogottan fogalmaztam.
11 óra tájban, amikor az enyémek ébredeztek, náluk már felmerült a kérdés, hogy mit is egyenek?
Az eredeti tervszerint a délelőtti Hévíz után, egy keszthelyi étteremben költötték volna kevéske pénzüket.
De most mi lesz?
Ági ebben a nehéz pillanatban érkezett meg a marcali Tecsóból.
Hermi azonnal meg is kérdezte, hogy itt a faluban...
Mert hogy csutka részegek, tehát csak semmi autókázás.
Ági, meg bedobta, hogy:
- Bográcsoljatok.
Hát de hogyan?
Nincs hozzá készség, meg mit is főzzenek benne?
A válasz már adott volt:
- Lecsót.
Erre a szóra felkapta a fejét az összes labanc.
Húúú!
Az már igen!
Ti már pontosan tudjátok, hogy mi következett.
Igen!
Bogrács készlet elővesz,
Kata, és a főszakács uram áthordják a cuccost a labancokhoz, és neki állnak tüzifát aprogatni.
Közben Ági átugrik Margittal vissza Marcaliba, és megveszik a hozzávalót.
Kezdték a műanyag tálakkal, és eszcájgal, folytatták a hentesnél a finom kolbászokkal, szalonnákkal, és befejezték a frissnek éppen nem mondható, de lecsónak még használható zöldekkel.
Tanulva az esetemből, nem hogy 3-3 kilót, hanem mindjárt 6-6 kilót mindenből.
A mennyiség?
A nagyobbik bográcsom is fullos volt, de nekem már megint nem jutott.
ÉÉN hogy útálom a lecsót.
Pláne, a kevés lecsót.
Szerencsére, szorgos kéz volt elég, úgyhogy a főszakács uramnak, és Katának tényleg csak a bográccsal volt dolguk.
Délután 3-ra elkészült a manna, a labancok püffedtre zabálták magukat, majd feldőltek a fűben, ahol éppen álltak.
Az időmérőt még tv-n sem nézték meg.
ÉÉN árultam el az eredményt.
Estére,Megint éneklés volt a produkció.
Előtte még elmentek lángosozni, meg fagyizni, és mikor haza értek, megkérdezték, hogy mennyibe is kerül a strand.
Hermi mondta Nekik, hogy ... Ft.
- Az nem sok, mennyünk a partra pancsizni!
OK. Fiúk, de nálam tessék fizetni, mert a strandon 18 óra után már nincs pénztár, mert utána már ingyenes a használat.
Ezen persze Ők is jót mosolyogtak, de egyik kis tetű sem fizetett.
Na mindegy, legalább a hangulat jó volt.
Valahonnan még a rigó sörömről is tudomást szereztek, és ketten kiszaladtak, és hoztak nekem 2 korsónyit.
Igen csak tetszett a májamnak az efféle kenegetés.
A szombat éjszaka, a már-már unásig ismert volt.
A fiatalok mentek táncizni, a labancok meg pocsolya részegen óbégattak népdalokat.
Mi meg szerényen elbújtunk a kellemes, hűvös lakásban, és a tv mellett csendben elaludtunk.
A vasárnap reggel is tartogatott valami meglepetést.
A szombati partin hamar kiderült, hogy Erik, a főszakács barátosnője piperész.
Tudjátok mi történt vasárnap hajnali 8 körül?
Na jó.
Most az egyszer elárulom.
A vén satrafák, megint szép dámákká szerettek volna válni.
Jöttek jótanácsért a Biához, hogy mennyi esélyük van erre a megszépülésre.
Bia, meg nem készülvén, csak egy joghurtos uborka pakolást tudott javasolni.
Hát mit volt mit tenni, Ági ismét hóna alá vette a Hermit, és elmentek a zöldségeshez, azért a 6-8 szál kígyóubiért.
...
Fene a fantáziátokat!
Mondtam, hogy nem arra kellett!
...
És a Coopból megvették a teljes tálcányi natur joghurtot is.
Eközben Apuka szerényen kinyittatta a patikát, hogy a pici lány betudjon még szerezni kevéske varázsport.
Amikor haza érkeztek, a lányka, aki azért pici, mert mindösszesen 159 cm,
elkészítette a csirízt, és a banyák ki dobták habtestüket a pamlagra.
Akarom mondani, a fűbe.
Mit mondjak, elég bizarr lehetett, a labanc kertjében tizenegy-két meszesképű, zöld pöttyös húscsomag.
ÉÉN már a gondolatától is röhögő görcsöt kaptam.
Amikor azonban kiderült, hogy Ági is kedvezményezettje a műtétnek, már nem mertem hangosan mosolyogni sem.
10 órakor már mindenkinek le volt mosva az arca, sőt a legtöbbjét már gyönyörűen meg is csinálta a pici lányka.
Amikor a csajok már megszépültek, akkor jött a neheze.
Búcsúzkodás címén nem győzték kifizetni Biácskát, aki ettől teljesen megszeppent, mondván, hogy Ő nem ezért csinálta.
A labanc csajok meg megnyugtatták, hogy ezt ne vegye sértésnek, hiszen Velük jót tett, és máshogy nem tudják megjutalmazni.
És fizették a kinti tarifát, jattostúl, mert itt így szokás.
Amikor végre elmentek, Bia ott ült a pénzhalom fölött, és csendben sirdogált.
Nem tudta feldolgozni, hogy a munkája akár ennyit is érhet.
Olyan kis cuki volt.
Erik, meg a nagy mamlasz, nem tudott mit kezdeni az előállt helyzettel.
Gyorstalpalót tartottam Neki, hogy most menj oda, öleld át, babusgasd, becézgesd, és a lóvét meg helyezd biztonságba...
Na azért mi sem jártunk rosszul, hiszen a férfiak meg elénk járultak a kocsikban feltalálható, iható, és ehető javakkal.
Természetesen hálájuk jeléül.
Engem már nem kellett tanítgatni.
Azonnal meg is jegyeztem, hogy:
- És miért csak ennyi?
Kicsit jobban is megerőltethetnétek magatokat.
ÉÉN pénzt is elfogadok.
De hát nekem ezt dobta az élet.
Délután még Hermine, és margit megpróbáltak életet lehelni a fűbe, vajmi sikerrel.
Majd ezen a héten.
...
Így zajlott a hétvége a Haciendán.
Ha nem hiszed, járj utána.
...
