A PONTÍRÁS KULCS A MŰVELTSÉGHEZ
Vakok Elektronikus Könyvtára
1. A pontírás mint rendszer
1.1. Hogyan keletkezett?
A vak emberek csak mintegy másfél évszázada vannak abban a helyzetben, hogy
írástudókká válhassanak. Az ennél régebbi múltban is voltak ugyan próbálkozások arra,
_ hogy vakok számára látók - mint gyámolítók - írásos információt nyújtsanak, de ezek
kimerültek a síkírású betüformak tapinthatóvá tételében, például kidomborításában. Ilyen
olvasnivaló előállítása természetesen csak megfelelő, speciális műszaki feltételekkel
- lehetséges, a mindennapi életben nem egykönnyen megvalósítható. Ugyanakkor - most
^ már tudjuk - a rajzolt betüformak tapintással történő olvasása jóval nehézkesebb, mint a
ma általánosan használt hat ponton alapuló írásé. Ha tehát bizonyos, kiváltságos
helyzetben lévő vak emberek meg is ízlelhették az olvasás élményét, ők maguk nem
rendelkeztek írott szöveg előállítását könnyedén, önállóan lehetővé tevő módszerrel,
eszközzel.
A 19. század tízes-húszas évei táján a párizsi vakok intézetében alakult ki egy
mozgalomféle, amelyben az ott tanuló jobb képességű diákok saját maguk által
előállítható írásrendszer változatos kísérleteivel rukkoltak elő. Egy akkoriban feltalált
katonai titkosírás adta az alapötletet, amely - újszerűén - vonalak, rajzolatok helyett
kitapintható pontokból állt. A feltaláló - Charles Barbier tüzértiszt - elgondolása az volt,
hogy a tapintható kódrendszerrel írott szöveget a hadiszálláson éjszaka, sötétben is
lehessen olvasni.
A párizsi intézetben tanuló teljesen vak diák, Louis Braille nevéhez fűződik az a pontírású
rendszer, amely napjainkig a vakok írásos kultúrájának legnagyszerűbb eszköze. A
zseniális rendszer ösváltozatát 1825-ben ötlötte ki az akkor alig 16 esztendős fiatalember.
Mivel az ifjú feltaláló nagyszerű matematikai érzékkel rendelkezett és kiváló zenész is volt,
írásrendszerét úgy alkotta meg, hogy az alkalmazható legyen a kultúra és tudomány
legkülönbözőbb területein, így hangjegyírásra is. Egy ilyen univerzális rendszer
- kidolgozására csakis egy kivételes lángész lehetett képes.
-- A Braille-féle írásrendszer nagyjából a 19.-20. század fordulójára vált általánossá
világszerte. Akkoriban alapították az első pontírású nyomdákat, fejlődtek ki a rendszer
legkülönbözőbb nyelvekre adaptált változatai.
- 1.2. Braille rendszerének alapja
Louis Braille írásrendszerében a betűket, jeleket hat pont kombinációi adják. Nemcsak a
pontok száma, hanem azok elhelyezkedése is fontos. Ha mind a hat pont jelen van, egy
olyan "álló" téglalap formájú pontcsoport jön létre, amely két függőleges sorban három-
három pontot tartalmaz. A pontokra való egyértelmű hivatkozás céljából szokás
megszámozni őket. A számozás felülről lefelé történik. Bal oldalon helyezkedik el az 1-es,
2-es, 3-as, jobb oldalon pedig a 4-es, 5-ös és 6-os számú pont.
A lehetséges kombinációk száma 2 hatodik hatványa, 64, beleértve azt az esetet is, mikor
egyetlen pont sincs jelen. Tehát 63 tényleges jel állítható elő.
Minden pontírású jel számára - függetlenül a jelet alkotó pontok mennyiségétől - akkora
területet kell fenntartani, mintha mindig mind a hat pont jelen volna. Ezt a területet
nevezhetjük braille ablaknak. Az egyértelműség érdekében két ablak között általában
valamivel nagyobb a távolság, mint egy ablakot alkotó két oszlop között. (Néhány ázsiai
1
rendszerben, ahol a síkírású jelek mennyisége többszörösen meghaladja a 63-at,
egyetlen jel leképezésére több hatpontos ablakot összevonnak, ezért az ablakok közötti
hézag ugyanakkora, mint az ablak két oszlopa között.) A pontírásos sorok egymástól való
távolsága még jelentősebb.
1.3. A rendszer logikája
Nem meglepő, hogy a francia feltaláló a pontkombinációk betűkhöz rendelésekor saját
nyelvének ábécéjéből indult ki. Ennek első 25 betűje azonos a latin ábécével.
A 63 elemből álló rendszer első 50 tagját 10-es sorozatokra oszthatjuk. Az első ilyen
sorozat képezi a rendszer "magját": (A könnyebb viszonyítás kedvéért a braille jelek elé
mindig kitettük mind a hat pontot.)
a
b
c
d
e
f
R
li
i
i
••
• •
•i "
A második sorozat az első megismétlése a 3-as számú pont hozzáadásával:
k
1
M
11
0
p
q
r
s
t
ii :
i! '."
:: V'
ii ::
A harmadik sorozat is az alapsorozat ismétlődése, kiegészítve a 3-as és hatos számú
ponttal. Itt csak az első 5 elemét írjuk le, mivel ezzel elfogynák a latin törzsbetűk:
u
V
X
y
Z
:: •
:: :
::
:: •:
:: *.
Akik már találkoztak a pontírás magyar ábécéjével, azok nyilván észrevették, hogy két
helyen eltérés van. Ennek az a magyarázata, hogy a 20. század elején élt elődök
megreformálták a magyar pontírást. A rendszer eredeti logikáját figyelmen kívül hagyva,
inkább a betűk formájából kiindulva határoztak meg néhány betűt.
De térjünk vissza a sorozatokhoz. A harmadik sorozat második fele, valamint a negyedik
sorozat első 9 eleme adja a francia ábécé speciális, illetve ékezetes betűit. Ez a 14 elem
alkalmas a különböző nemzeti ábécék speciális betűinek jelölésére is. A negyedik
sorozatban egyébként az alapsorozathoz a 6-os számú pont járul. E sorozat utolsó eleme
a "w" (pontszáma : 2456 - w).
Az ötödik sorozat úgy jön létre, hogy az első sorozatot egy pontpozícióval lejjebb
csúsztatjuk. Az így kapott 10 jel adja az írásjelek nagy részét:
vessző
Pontos
vessző
kettőspont
pont
kérdőjel
ií •
:: :
:• ••
ii •:
:: •.
felkiáltójel
Zárójel
(mindkettő)
nyitó idézőjel
csillagjel
záró idézőjel
:: :•
:: ::
:i :.
i! .:
A fennmaradó 13 kombinációt további két csoportra oszthatjuk.
Az egyikbe tartozik az a 7 elem, amely csak jobboldali pontokat (4, 5, 6) tartalmaz.
1
Az utolsó csoportot egyszerűen azok a jelek adják, amelyek az eddigi sorozatok egyikébe
sem sorolhatók be. Ebben a csoportban találjuk többek között az elválasztó- vagy
kötőjelet, melynek pontszáma: 36.
1.4 Nagybetűk, számok
A hatpont rendszer 63 kombinációja nem elegendő ahhoz, hogy a nagybetűk és a számok
külön jelet kapjanak, ezért Braille úgynevezett előjeleket vezetett be. Ezekhez önálló
jelentést nem rendelt, hanem arra tartotta fenn őket, hogy bizonyos kombinációk
jelentését módosítsák, megtöbbszörözzék.
Pontírásban a nagybetűt úgy jelöljük, hogy az alapbetű elé nagybetű-jelzőt, nagybetű-jelet
teszünk. Ez a 4-es és a 6-os számú pont -. =. Mivel a braille ablak jobb oldalán van, jól
"hozzásimul" az utána következő betűhöz, amelyet nagybetűre módosít. Ha egy szót.
csupa nagybetűkkel akarunk írni, a szó elé dupla nagybetű-jelzőt tehetünk, majd
egyszerűen leírjuk a szót alapbetűkkel.
A másik fontos előjel a számjelző vagy számjel. Pontszáma: 3456 -#. Az utánaírt jelet
vagy jeleket betű helyett számnak olvassuk. A rendszer nagyon egyszerű, a számok
jelölésére a latin ábécé első 10 betűjét, Braille rendszerének alapsorozatát használjuk:
1
3
4
5
6
7
8
9
0
.:'
•::
.:"
• *;
• •
• •
A számjelzö érvénye a legközelebbi üres ablakig, szóközig tart, vagy az első olyan
pontkombinációig, amely nem használatos szám jelölésére. E szabály alól két kivétel van:
a tizedesvesszö (2-es számú pont) és a nagy számok tagolására szolgáló pont (3-as
számú pont).
1.5. A magyar ábécé
Mint már fentebb jeleztük, a magyar pontírású ábécé némileg eltér Braille eredeti
betűkészletétől. A 20. század elején vált véglegessé. Megalkotóit nyilvánvalóan két fő
szempont vezérelte:
1. Lehetőleg minél kevesebb pontra legyen szükség. Ez akkoriban azért volt lényeges,
mert mindenki kézzel írt, nem volt tehát mindegy, hány mozdulattal lehet leírni egy
bizonyos betűt.
2. Egyfajta szépérzéktől vezérelve ki akarták aknázni a hatpontos rendszerben rejlő
formai lehetőségeket: hasonló betűk pontírású képe is hasonlítson.
Egy harmadik szempont is tettenérhetö, nevezetesen a helytakarékosság. Ennek
szellemében a kétjegyű betűk jelölését egyetlen braille ablakba tömörítették.
így a magyar pontírású ábécét a következőképpen határozták meg:
a
á
B
c
cs
d
e
é
f
o
ii '
ii •"
II •'
ii -:
ii "
:: '.
:: •
ii "
i: ::
Gv
h
I
í
i
k
I
ly
m
n
nv
0
Ó
ö
ő
P
q
r
s
sz
:: :•
i: :i
11 "•
[
ty
u ú
ii
ü
V
w
x y
z
zs
• •
•:
::
:.
• •
2. A pontírás a gyakorlatban
2.1 A pontírás íróeszközei
Pontírásos anyagok kézi előállításához hagyományosan pontírótáblára (braille-táblára) és
úgynevezett pontozóra van szükség. A braille-tábla olyan - korábban fémből, ma inkább
műanyagból készített - sablon, amely a braille ablaknak megfelelő hatpontos egységekre
van osztva. A pontok helyén kis mélyedések vannak. Erre a táblára kerül a papír, arra
pedig egy olyan fedél, amely a hatpontos egységeket pontosan lefedő ablakokra van
bontva. Ezek az ablakok vezetik a pontozót, amellyel így a hat pont bármelyikét
könnyedén be lehet tájolni és belenyomni a papírt a megfelelő kis mélyedésbe. A pontozó
kis árra emlékeztet, amelynek hegye azonban le van gömbölyítve, hogy kellemesebb
tapintású pontokat lehessen vele szúrni.
Mivel íráskor a pontokat lefelé domborítjuk, az olvasáshoz a papírt meg kell fordítani.
Ezért ahhoz, hogy balról jobbra olvashassunk, jobbról balra kell írni, mégpedig a betűk
pontos tükörképeit. Ahhoz például, hogy olvasáskor az ablak bal felső sarkában lévő
pontot találjuk, a braille-tábla megfelelő ablakának jobb felső sarkába kell szúrnunk.
Pontírógéppel természetesen jóval kényelmesebb az írás. Mivel alulról felfelé domborít, a
szöveg az írófej továbblépése, illetve a papír elhaladása után azonnal olvasható. Az
írógépen hat pontbillentyü található, plusz a szóköz. Egy betű leírásához annyi billentyűt
J kell egyszerre lenyomni, ahány pontból áll a leírni kívánt betű. A pontírógép billentyűinek
elrendezése általában a következő: Középen van a szóköz; tőle balra (belülről kifelé) az 1-
es, 2-es és 3-as pont, jobbra pedig ugyanígy a 4-es, 5-ös és hatos pont.
A pontíráshoz használt papírnak elég vastagnak kell lennie, hogy a domború pontok
többszöri, tapintással történő átolvasás után se halványodjanak jelentősen.
2.2. A pontírás helyigénye
J Az a4-es papírlap egy sorába - a használt íróeszköztől függően - 28-32 pontírásos
karakter fér. Az egy oldalra írható sorok száma még változatosabb: ritkasoros írásmód
esetén általában 14, a legsűrűbben nyomtatott oldal pedig 32 sort tartalmazhat.
A papír gazdaságosabb kihasználása céljából írhatunk mindkét oldalára, ehhez azonban
nagyon precíz műszaki megoldásra van szükség. Legkevésbé gazdaságos, mikor a
páratlan sorokat az egyik, a párosakat a másik oldalra domborítjuk. így tulajdonképpen
egy lapon két ritkasoros oldalt kapunk. Takarékosabb az úgynevezett pontközi technika.
Ilyenkor mindkét oldal lehet sürüsoros (általában 27-28 sor) úgy, hogy az egyik oldal
pontjai között domborodnak az ellenkező oldal pontjai. (Az egyik oldal 1-es, 2-es, 4-es, 5-
ös pontjai által alkotott négyzetek középpontjába kerülnek a túloldalon az 1-es pontok
stb.) A tapintással történő olvasást az ellenkező oldal pontjai - amelyek az olvasott oldalon
apró mélyedések - egyáltalán nem zavarják.
Fentiekből könnyen megérthető, miért olyan nagyméretűek a pontírásos könyvek, füzetek,
brosúrák. Egy terjedelmesebb tankönyv helyigénye elérheti akár a 8-10 füzetet, egy
hosszabb regény pedig gyakran több tíz kötetben fér csak el.
2.3. Pontírás papír nélkül
A pontírás fent vázolt terjedelmes volta egyáltalán nem teszi azt "elavulttá". Segíthet a
J korszerű technika.
A mai számítógépes, microchip-es világban mindenki természetesnek veszi, hogy
monitoron, elektromos kijelzőn olvas. Arra is van már műszaki megoldás, hogy a
számítógép által generált betűket és jeleket tapintással, pontírásban olvashassuk. A
-, jelenlegi tapintható kijelzők egy sornak (vagy sorrésznek) megfelelő szövegmennyiséget
jelenítenek meg egyidöben. A pontokat - a fentebb ismertetett braille-tábla egy sorához
hasonló keretben - szükség szerint kiemelkedő és visszasüppedő műanyag pálcikavégek
képviselik. A használt technológia költségess volta miatt takarékoskodni kell az egyszerre
megjeleníthető karakterek számával. A legolcsóbb, egyetlen karakteres kijelző mellett
azért léteznek 4, 8, 18, 20, 22, 32, 40, 65, 80 stb. cellás sorok.
?^ 3. Néhány módszertani megjegyzés
3.1. A pontírás elsajátítása
A pontírás szemmel történő olvasásához gyakorlatilag nincsen szükség
előtanulmányokra. Az olvasó egyszerűen kitesz maga elé egy olyan táblázatot, amelyben
a síkírású betűk, számok, jelek alatt olvashatók a megfelelő pontkombinációk, és nem túl
nagy erőfeszítéssel "megfejtheti" a braille-írással "kódolt" szöveget.
A kézzel való olvasás képességének megszerzése már jóval összetettebb feladat, kétféle
készség egyidejű fejlesztésével érhető el. Egyrészt hozzá kell szoktatni, meg kell tanítani
az ujjakat a különböző pontkombinációk pontos, egyértelmű felismerésére, emellett
természetesen memorizálni kell azok jelentését. Nagyon fontos a fokozatosság. Kevesebb
pontból álló jelek felismerése a gyakorlatlan ujjak számára könnyebb, a
legdidaktikusabban, legcélszerűbben felépített braille ábécéskönyvek összeállítóinak ezt
feltétlenül figyelembe kell venni.
Vak tanulók számára a magyar braille-betűk bevezetésének alábbi sorrendjét javasoljuk:
ablkeécfhzáprviístmoudgyöngöszcsóúüjzsnylyütyxywq
Tanításkor ne a betűk formáját hangsúlyozzuk, hanem a betűket alkotó pontok helyzetét,
braille-ablakon belüli pozícióját! A biztonságos bevésés érdekében a tanult betűket,
jeleket nem elég leolvasni, azokat a tanulónak kétféleképpen meg kell tudni határozni:
pontszámok, valamint pontpozíciók szerint. Az o betű például egyrészt az 1-es, 3-as és 5-
ös pont, más megközelítésben pedig a bal felső, bal alsó és jobb középső pont. A pontok
helymeghatározása ugyanakkor fejleszti a vak gyermek térérzékét is.
Az íráskészséget az olvasással párhuzamosan kell kialakítani, fejleszteni.
Az egyes betűk leírásának elsajátítására nem célszerű rögtön pontírógépet használni.
Inkább a braille kirakót javasoljuk. Ennek használata egyrészt nagyobb aktivitást igényel,
ennélfogva hatékonyabb bevésést eredményez, másrészt sokkal természetesebb, mivel
pontosan azt a betüformát és -helyzetet erősíti írás közben, mint olvasáskor.
Pontírógép használata esetén a betűkkel épp csak ismerkedő tanulónak az írógép
billentyűzete miatt olyan elvonatkoztatásra van szüksége, amely ahelyett, hogy
megerősítené a tanult betű érzetét, általában zavart okoz.
A kirakó további előnye, hogy az esetleg hibásan kirakott rövid szöveg nyomtalanul
javítható, míg az egyszer már papírra domborított betű korrigálása kezdő számára vagy
túlságosan nehéz, vagy teljességgel lehetetlen. A hibás szöveg áthúzása,
"kihatpontozása" esztétikailag előnytelen, a fölösleges pontok visszalapítása, "kivakarása"
pedig - mivel gyakorlatilag megvalósíthatatlan - bizonytalanná.teszi a visszaolvasást.
A braille kirakó harmadik előnye az, hogy a betűk mérete nagyobb, így az átlagosnál
gyengébb tapintóképességü tanulók számára jó lehetőséget nyújt az olvasás
gyakorlására is.
A legtöbb gyerek vonzódik a technikához, a gépekhez, miközben ösztönösen (és
természetesen) kerülni igyekszik mindenfajta erőfeszítést. Ha jól megy az olvasás és a
kirakás, egyfajta jutalomként éli meg az írógéppel való írást. Ennek azonban van egy
komoly technikai buktatója.
Feltétlenül meg kell követelni gépeléskor a helyes ujjrendet:
1-es pont - bal kéz mutatóujj; 2-es pont - bal kéz középsöujj; 3-as pont - balkéz gyűrűsujj;
4-es pont - jobb kéz mutatóujj; 5-ös pont - jobb kéz középsöujj; 6-os pont - jobb kéz
gyűrűsujj; szóköz - bármelyik (vagy mindkét) hüvelykujj.
A nehézséget az okozza, hogy a gyerekek legszívesebben minden feladatot a
"legügyesebb" ujjakkal oldanának meg. Ennek két hátrányos következménye van:
egyrészt a hüvelyk- és gyűrüsujjak passzívak maradnak, nem fejlődnek megfelelően,
másrészt a billentyűkön történő állandó ujjváltogatás lassítja az írást.
A gépelés helyes ujjrendjének kialakulását szolgálja, ha a betűk meghatározását a
használt ujjak szerint is megköveteljük. Fentebbi példánkra visszautalva: az o betű
gépeléskor bal kéz mutatóujj, balkéz gyűrűsujj, jobb kéz középsöujj.
Mindez természetesen alapos összpontosítást igényel a gyerektől. Helyesebb, ha
többször rövid ideig gyakoroltatunk, mint ha a huzamos munkát erőltetnénk.
3.2. A helyes olvasási technika
Pontírás olvasásakor mindkét kéz legyen aktív! Alapvetően a két mutatóujjal olvasunk,
melyek általában egymás mellett haladnak a sorokon. Kezdő olvasók a sor végére érve
visszacsúsztatják a két kezüket az elolvasott sor elejére, majd lelépnek a következő sorra.
Hosszabb szöveg folyamatos olvasásakor gyakorlott braille-olvasóknál ez a
következőképpen módosul: Sor elején együtt van a két kéz, aztán szétválnak. Miközben a
jobb kéz olvas a sor végéig, a bal kéz kényelmesen megkeresi a következő sor elejét,
hogy a sorváltás ne járjon megtorpanással, időkieséssel.
Az olvasás tempóját a középső-, esetleg még a gyűrüsujjak bevonásával fokozhatjuk.
Kiváló olvasási sebességnek tekinthető, ha valaki a magyar beszéd átlagos tempójának
megfelelően tud olvasni. Ilyen teljesítmény eléréséhez megfelelő asszociációs készségre
van szükség. Az olvasó a szavak elolvasott első néhány betűje alapján következtet a
hátra lévő betűkre, és gyakorlatilag inkább csak ellenőrzi, jól tippelt-e.
3.3. A pontkombinációk átértelmezése
Braille írásrendszerének alapvető jellemzője, hogy ugyanaz a pontkombináció különböző
összefüggésben különböző jelentést kaphat. Mint már korábban említettük, az
alapértelmezés szerint a betűt jelölő 1-es pont jelentését például az eléje írt számjel
(3456) 1-es számra változtatja.
A braille betűk és számok közötti összefüggést a tanulókkal feltétlenül és minél hamarabb
ismertetni kell, sőt el kell velük sajátíttatni. Függetlenül attól, ismerik-e már a betűk ábécé
sorrendjét, tudniuk kell és nehézség nélkül el kell tudni sorolniuk:
Az 1-es szám az a betűből keletkezett, ezért az 1-es szám pontszáma is egyes.
A 2-es szám a b betűből keletkezett, ezért a 2-es szám pontszáma is egyes, kettes.-...
A nulla a j betűből keletkezett, ezért a nulla pontszáma is kettes, négyes, ötös.
Szerencsésebb, ha a betűk kimondásakor ebben az összefüggésben mellőzzük a
segédhangzókat (nem bé, hanem b; nem cé, hanem c). Ez azért fontos, mert később a
kottaírás alapját, a 7 törzshangot (cé, dé, é, ef, gé, á, há) fogjuk segédhangzókkal
megnevezni, és ezek pontírású megfelelőit - újabb átértelmezéssel - nem betűkből,
hanem számokból fogjuk levezetni. Az általános műveltségnek ma már része a
hangjegyírás alapszintű ismerete, ezért minden tanulónak célszerű ezt is elsajátítani. Ha
nem másért, legalább annak érdekében, hogy minél inkább tudatosuljon a braille kódolás
átértelmező jellege.
Az összes pontkombinációt meg kell tapasztalni!
A magyar betűk, számok és az általánosan használt írásjelek megtanítása után be kell
mutatni a többi fennmaradó pontkombinációt is. Ezeket is fel kell tudni ismerni és
pontszám, pontpozíció, illetve később az írógépes ujjrend szerint meg kell tudni határozni.
Soha ne mondjuk egy pontkombinációra: "ez nem jelent semmit"! Jobb, ha ilyesféle
magyarázatot adunk az esetleges tanulói kérdésre: "ennek a jelnek a jelentését később
fogjuk megtanulni". További érdeklődés esetén mondhatjuk például: "ezt a furcsa jelet
kottaíráskor, nem magyar nyelvű szövegekben vagy gyorsíráskor használják".
4. A pontírás "külalakja"
4.1. "Kézírás"
Bár a pontírást mindenkor valamiféle "sablonnal" hozzuk létre, mégis beszélhetünk
kézírásról, pontosabban braille-táblával történő írásról. A jól olvasható pontírás fontos
kritériuma a pontok egyöntetűsége. Ha a pontozó túlságosan hegyes, az általa a táblába
nyomott papír nem tölti ki teljesen a megfelelő mélyedést, ezáltal kisebb méretű,
túlságosan éles pontok keletkeznek. Az ilyen pontok tapintása kellemetlen. Még nagyobb
baj, ha a pontozó átszakítja, domborítás helyett kilyukasztja a papírt. Ilyenkor többnyire az
olvasás szempontjából negatív oldal is esztétikátlanul érdes, sorjás lesz.
Lehetőleg tehát mindig az adott braille-táblához méretezett pontozót használjunk! A
pontozó legömbölyített vége legyen arányos a használt tábla pontméretével.
10
4.2. Gépírás
Ha pontírógépet használunk, a pontminöség egyöntetűsége eleve biztosított. Az olvasást
-i nehezítő körülmény, a pontmagasság egyenetlensége itt abból eredhet, ha íráskor a
_J billentyűket nem nyomjuk fenékig.
Külön sorváltóval el nem látott gépeken csupán a henger forgatásával általában nem
érhetünk el egyenletes sortávolságot. Ha a gumihenger nem megfelelő mértékben szorítja
a papírt, előfordulhat, hogy a sorok összecsúsznak, ami által az írás nagyon nehezen
olvasható vagy teljesen olvashatatlan lesz. Ezen segíthetünk, ha a sorváltást mindig két
kézzel végezzük: az egyik kéz a papír tetejét húzza (lehetőleg középen) a sorváltóhenger
átkattanásáig, a másik kéz pedig kissé visszafogja a hengert, nehogy túlforduljon. Ha a
sorváltóhenger hosszúsága nagyobb a használt papír szélességénél, nem tanácsos a
papírt a henger végéhez igazítani. Inkább úgy állítsuk be a margókat, hogy a papír
arányosan a henger közepére csavarodjon. Mindig előbb váltsunk sort, csak aztán húzzuk
vissza a kocsit, illetve az irófejet!
4.3. Javítás
A már kidomborított pontot nyomtalanul eltávolítani, visszasimítani gyakorlatilag nem
lehet.
Az áthúzással, hatpontozással való törlés nagyon elcsúfítja írásunkat. Ha mégis ehhez a
megoldáshoz folyamodunk, akkor lehetőleg húzzuk át az egész sort, ezzel megkönnyítjük
a folyamatos visszaolvasást.
Ha nemkívánt pontokat visszasimítással akarunk megszüntetni, a törlés előtt kis darab
ragasztószalagot ragaszthatunk a papír ellenkező oldalára a megfelelő helyen, ezzel
csökkenthetjük annak az esélyét, hogy a kitörölt pontok idővel visszadomborodjanak.
5. Könyvmásolás, szerkesztés, adaptálás
Mikor egy síkírású könyvet vakok számára is olvashatóvá akarunk tenni, az a természetes
célunk, hogy az olvasó tapintás útján ugyanahhoz az élményhez jusson, mint aki szemmel
olvas. Ez a gyakorlatban ritkán valósítható meg tökéletesen. Az átírandó könyvben lévő
látványosságok, képek, rajzok közvetítéséről eleve le kell mondanunk.
Legfontosabb, hogy a pontírásos könyv könnyen "áttekinthető" legyen. A könyv
szerkezete, felosztása (bekezdések, fejezetek, nagyobb részek) pontosan feleljen meg az
eredetinek! A sor-, illetve oldalbeosztás szükségképpen el fog térni a pontírás korábban
már ismertetett nagyobb helyigénye miatt.
5.1. A címlap
A címlap ne tartalmazzon túl sok szöveget. Szerepeljen rajta a mű szerzője, pontos címe,
kiadója, a kiadás éve, esetleg a könyv átírójának, adaptálójának neve. Ha a könyvet több
kötetre vagy füzetre osztjuk, a címlap alján minden esetben tüntessük fel ezek sorszámát.
A címlap legyen szellös, sorait lehetőleg szerkesszük középre, elemei között hagyjunk
néhány üres sort.
n
5.2. A könyv szövege
Átírás, újraszerkesztés előtt a könyvet fel kell térképeznünk. Tisztán kell látni, milyen
jellegű, méretű stb. egységekből áll, és ezt a braille könyvben pontosan vissza kell adni.
5.3. Részcímek, fejezetcímek
A könyv belső címeit lehetőleg szerkesszük sorközépre. Nagyobb részek címei fölött és
alatt hagyhatunk üres sort, fejezetcímeknél ez nem annyira fontos, alcímek esetében
pedig kifejezetten célszerűtlen.
5.4. Tagolás
Pontírásban a bekezdéseket két ablakkal beljebb, vagyis az új sor harmadik betűhelyén
kezdjük. Ez a legelső bekezdésre is vonatkozik, még akkor is, ha sorközépen lévő cím,
esetleg sorkihagyás után található.
Vannak olyan síkírású könyvek, amelyekben a bekezdéseket sorkihagyás jelzi. Ez a
módszer pontírásban feltétlenül kerülendő, elsősorban gazdasági meggondolásból,
szintén előfordul, hogy a következő bekezdést a síkirású könyvben egyszerűen új sorba
szedik, és nem kezdik beljebb. Hogy mégis új bekezdésről van szó, az a pásztázó szem
számára abból derül ki, hogy az előző sor nincs végig kitöltve. Ez a megoldás pontírásban
teljességgel alkalmatlan, mivel a tapintással olvasó mindig a sorok eleje, a bal margó
alapján tájékozódik. Nagymértékben lassítaná a bekezdések gyors kikeresését, ha a
szükségképpen "hullámos" jobb margó elemzésével kellene kideríteni egy bekezdés
befejeződését.
Tankönyvekben a folyamatos szöveget gyakran kérdések, gyakorlatok szakítják meg.
Ezeket pontírásban - a könnyebb megtalálhatóság kedvéért - kezdjük beljebb, mint
általában a bekezdéseket, például az új sor ötödik betűhelyén. Ha valamely gyakorlat
további alpontokra osztódik, a különböző pontokat kezeljük úgy, mintha bekezdések
volnának.
Fejezet végét, illetve új fejezet vagy nagyobb részegység kezdetét ne csak sorkihagyással
jelöljük! Az aláhúzás feltűnőbb és egyértelműbb. Változatos formáit alkalmazhatjuk,
melyekkel utalhatunk a lezárt egységek nagyságára, jelentőségére.
Ha egy szövegrész után kiírjuk a szerző nevét, kerüljön új sorba (természetesen még az
aláhúzás előtt), és igazítsuk a sor végére. Ha azonban sok apró idézet szerepel szerzői
aláírással (például munkafüzetekben), a szerző nevét inkább szerkesszük sor elejére,
hogy az anyag ne legyen túlságosan szétszabdalt.
Nem szép és nem is praktikus, ha az aláhúzás kitölti az egész sort. Hossza legyen a teljes
sorhosszúságnak mintegy fele-harmada.
A pontírásban talán leggyakrabban alkalmazott aláhúzásfajtát sokan - leegyszerűsítőén -
"cévonal'-nak nevezik (cccccccccccc), noha ugyanúgy állhat akár kettőspontokból
(::::::::::::), akár kötőjelekből ( --). A fontos az, hogy tapintásra folyamatos vonalként
mutatkozik.
Ha különböző szintű, léptékű egységeket tartalmazó anyagban csupán ilyet alkalmaznánk
a részek elkülönítésére, nem adnánk több támpontot az olvasónak, mint a puszta
sorkihagyás. Alfejezetek határán alkalmazzunk inkább szaggatott vonalat (általában 2-es
12
=111111111111 vagy 5-ös = pontokból), nagyobb egységek lezárására pedig
használjunk kettősvonalat (például 2356-os elemekből =777777777777). Szükség szerint
természetesen további finomítás is lehetséges. Ezek részletezése helyett javasoljuk
korábbi nyomdai kiadványok tanulmányozását, de némi fantáziával az átíró is kitalálhat
újabb aláhúzásformákat. Nagyon lényeges azonban, hogy -ha egy művön belül többféle
aláhúzást alkalmazunk, legyünk végig következetesek!
5.5. Költemények leírása
A verssorokat mindig közvetlenül a sor elején kezdjük, beleértve az első sort is. Az új
versszakot sorkihagyással érzékeltetjük. Ha a költő a versszakokat számmal látta el, a
számot írhatjuk a versszakokat határoló, egyébként üres sor közepére. Ha egy verssor
nem fér el egy braille sorban, folytassuk a következő sor negyedik betűhelyén.
Ha nem kifejezetten irodalmi jellegű könyvben versidézet bukkan fel, általában a fenti
módszertől eltérően, az egyes versszakokat bekezdéseknek tekintve írjuk le. A
verssorokat nem kezdjük új sorban, hanem folyamatosan írjuk, a sorok végét úgynevezett
sorvégjellel jelezzük. Ennek pontszáma: 3456 (#). Ha a verssor írásjel nélkül ér véget, a
sorvégjel elé még egy 6-os pontot illesztünk. A versszak záró sora után nem teszünk
sorvégjelet.
5.6. Oldalszámozás
Az olvasó tekintet számára gyakorlatilag mindegy, hogy az oldalszám a lap tetején vagy a
lap alján van, talán még jobban szembe is ötlik a fönt elhelyezett oldalszám. A tapintó kéz
számára ezzel szemben sokkal előnyösebb, ha az oldalszámot mindjárt lapozáskor, az
oldal jobb alsó sarkában megtalálja.
Gazdaságtalan volna az utolsó sort teljes egészében az oldalszámra fenntartani,
ugyanakkor az sem célszerű, ha az oldalszám beleolvad a szövegbe. Az oldalszámnak
természetesen mindig a sor legvégére kell kerülnie, előtte legalább két üres betűhellyel.
Többkötetes müvekben szokás a kötetszámot minden egyes oldalszám előtt feltüntetni,
külön számjelző nélkül, csúsztatva (lásd: pontkombinációk ötödik sorozata), közvetlenül
az oldalszám számjelzöje elé írva.
Ha a tartalomjegyzék nem fér el a címlap hátoldalán, a könyv oldalszámozásától
r_^ független, külön oldalszámozást kell alkalmazni. Hogy ez az elkülönülés könnyen
felismerhető legyen, használjunk egy helyett két számjelzőt. A dolog természetéből
adódóan tartalomjegyzékben az oldalszámot mindig külön sorba kell írni.
Kétoldalas írásmód esetén csak a páratlan oldalakon használunk oldalszámot.
-. 5.7. Különleges írásszabályok (vessző, gondolatjel stb.)
A magyar pontírású gyakorlatban vessző után nem hagyunk szóközt. Ennek két oka,
-• illetve célja van: az egyik a helytakarékosság, a másik pedig a gyorsabb olvashatóság.
Látó emberek számára általában sokkal problematikusabb a pontírásban használt
[t J gondolatjelek kérdése, amely látszólag fölöslegesen túl van bonyolítva. Nézzük előbb a
gyakorlatot, majd a rövid indoklást.
13
Pontírásban a gondolatjelet alakilag is megkülönböztetjük a kötőjeltől. Alapvetően kétféle
gondolatjelet használunk: létezik páros és "magányos" gondolatjel. Az általános
szóhasználat ennél bonyolultabb is lehet, a lényeg mégis ennyi.
Magányos gondolatjelet találunk például bekezdések elején - párbeszédek leírásakor
vagy hosszabb, bekezdésenkénti felsorolás esetén. Pontírású alakja:
,- = (három betűhely).
A magányos gondolatjel másik lehetséges előfordulásának jó példája az előző bekezdés
első mondatának közepe. Pontírásban: = ,- = (négy betűhely).
Páros gondolatjelet akkor használunk, ha a folyamatos szöveget - mint itt, többnyire
magyarázatképpen - megszakítja valamilyen közbeszúrt gondolat. A közbeszúrást
bevezető, nyitó gondolatjel pontírásban: = -'= (három betűhely, utána nincs szóköz). A
közbeszúrást követő, záró gondolatjel pontírásban: =,- = (három betűhely, előtte nincs
szóköz). Ha a záró gondolatjel előtt vagy után síkírásban esetleg vessző van, azt
pontírásban (különösen a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége nyomdai
kiadványaiban) általában elhagyják. Természetesen - több mondatból álló folyamatos
szöveg esetén - soha nem hagyható el záró gondolatjel előtt az esetleges mondatvégi
pont.
E kétféle gondolatjel bevezetése pontírásban a könnyebb szövegértést szolgálja. Míg a
látó olvasó - aki nem betűnként, hanem nagyobb összefüggéseiben látja a szöveget - egy
gondolatjel felbukkanásakor előre láthatja, van-e lezáró párja, addig a tapintással olvasó
személy számára - ha csak egyféle pontírású gondolatjel létezne - mindez csak akkor
derülne ki, ha már végigolvasta az esetleges közbeszúrást.
Rövidítöpont helyett (pl. általánosan használt rövidítéseket vagy kezdőbetűket követően),
valamint sorszámok után braille írásban a 3-as számú pontot használjuk. Ez alól kivétel a
pontokba szedett felsorolás a. pontja, ahol - a könnyebb olvashatóság érdekében -
megtartjuk a mondatvégi pontot.
Számokat követő írásjelek elé 6-os pontot teszünk.
A hárompontos hiányjelet kétféleképpen braille-esíthetjük. Ha szöveget vezet be (például
idézetekben), három 3-as pont; ha lezár, 6-os pontokat szokás használni.
Az érdeklődő további részleteket találhat a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetsége "A magyar pontírás" című kiadványában.
14
Függelék
/. A kis rövidírás
Helymegtakarítás céljából a felnőttek számára készülő pontírásos anyagokban az ún. kis
rövidírást szokás alkalmazni. Ebben a rendszerben elhagyjuk a mondatkezdő, illetve a
tulajdonnevek előtt használatos nagybetüjelzőket, de megtartjuk a római számok és egyes
mozaikszavak vagy betűszavak előtt. Akik ilyen kiadványokat olvasnak, azoknak már
tisztában kell lenniük a magyar helyesírással, tehát a nagybetüjelek nélküli szöveg
esetleges síkírású helyes reprodukálása számukra nem okozhat nehézséget.
Kis rövidírású szövegben alkalmazhatjuk az úgynevezett sűrített bekezdés módszerét. Ha
egy bekezdés úgy ér véget, hogy az utolsó sor nagy része kihasználatlanul maradna, a
mondatvégi írásjel után tegyünk 3-as pontot, majd egy szóköz után kezdjük el a következő
bekezdés leírását, és a következő sort kezdjük a harmadik betűhelyen.
A kis rövidírás az alábbi 46 rövidítésből áll:
-
7 szóvégi rövidítés
: -ban -ben
::: . -ként
: . -ból -bői
••. -ról
-ről
:<. -hoz -hez
::. -tói
-tői
:-. -höz
:. -val
-vei
16 egyjelű szórövidítés
":' csak •' is
!' mely ::
tehát
<: de .' így
!: nem '..
után
\ és : kell
•: óta .:
úgy
'•• hogy i lesz
i' pedig :.
van
21 kétjelű szórövidítés
annyi
••:
mind
.•:
rövid
: :: boldog
:•
mint
• ;•
forr
'• •' ennyi
• i:
ország
•". ?;
szabad
::" gond
•:
olvas
; •• .•
tanács
:::: függ
"•
össze
; ,•
teljes
::'.'::' gyors
• .;
pont
."
világ
'. :* keres
'',;
pénz
•::
volt
határozott névelők
• :! a
::
az
A rövidített névelők után elhagyjuk a szóközt.
15
//. Nem szöveges jellegű anyagok pontírású lejegyzése
1. Matematika
A számok alapvető lejegyzési módja ismertetőnk elején, a "Nagybetűk, számok" című
fejezetben megtalálható. Ott nem esik szó a törtekről.
Közönséges törtek pontírású lejegyzése: Leírjuk a számlálót, majd közvetlenül utána,
számjel nélkül és csúsztatva a nevezőt. Vegyestört esetén először leírjuk az egészrészt,
majd szóköz nélkül, de újabb számjel után következik a törtrész számlálója, ezt pedig
számjel nélkül követi a csúsztatott nevező.
Például háromnegyed = #c4.
Egyéb alapszintű matematikai jelek:
latin nagybetűjel: .= ..
latin kisbetüjel: ,=
görög nagybetűjel: _=
görög kisbetüjel: ;=
összeadás (plusz): 6= - előtte van szóköz, utána nincs
kivonás (mínusz): -= - előtte van szóköz, utána nincs
szorzás: 8= - előtte van szóköz, utána nincs
osztás, bennfoglalás: 3= - előtte van szóköz, utána nincs
karika: = 8 = - előtte is, utána is szóköz
nyitott mondat kitöltendő része: = 9 = - előtte is, utána is szóköz
szorzópont: ='= - szóközök nélkül
törtvonal, osztás: 4= - előtte szóköz
nyitó kerek zárójel: <
záró kerek zárójel: >
egyenlő: 7= - előtte szóköz
nagyobb: o3= - előtte szóköz
kisebb: 3[= - előtte szóköz
nagyobb vagy egyenlő: o7= - előtte szóköz
kisebb vagy egyenlő: [7= - előtte szóköz
A matematikai jelek részletesebb jegyzéke beszerezhető a budapesti Vakok Általános
Iskolájában. Ez a kiadvány tartalmazza továbbá néhány idegen nyelv pontírású ábécéjét.
2. Hangjegyírás
Pontírásban a kottát nem "rajzoljuk", hanem folyamatosan, szekvenciálisán írjuk.
Vonalrendszer és kottafejek helyett mind a hét törzshangnak saját jele van. Ezeket a 4-töl
O-ig terjedő számokból származtatjuk. Ha ezt az összefüggést megtanítjuk a vak
tanulónak, sokkal könnyebben jegyzi meg a rendszert.
Járjunk el a számok memorizáltatásához hasonlóan, és tanítsuk be:
• A cé hang a négyes számból keletkezett, ezért a cé hang pontszáma is 145.
• Az á hang a kilences számból keletkezett, ezért az á hang pontszáma is 24.
16
| • A há hang a nullából keletkezett, ezért a há hang pontszáma is 245..
A hangok hosszúságát hozzáadott hatos, hármas vagy mindkét ponttal határozhatjuk
r
meg. A törzshangok önmagukban - hozzáadott alsó pontok nélkül - nyolcad értéket
képviselnek. A továbbiakat az alábbi kis rigmussal foglalhatjuk össze:
pj Hatos pontot a negyedhez,
hármas pontot a félhez,
hármas és a hatos pontot
-•* kell írni az egészhez.
Szünetjelek:
nyolcad szünet: x
^ negyed szünet: v
"J fél szünet: u
egész szünet: m
-J A tényleges kottaíráshoz még néhány további tudnivaló:
Hosszúság
Ha egy ütemegységet nem felezünk, hanem harmadolunk, az ilyen csoportok elé ki kell
tenni a triolajelet - 2def.
"? Ha nyolcadnál kisebb értékek jelölésére van szükség, a következő átértelmezést
^ alkalmazzuk:
J 16-od = egész
32-ed = fél stb.
Ha ún. nyújtópontra van szükség, azt a megnyújtandó hang után írjuk, - ='.
Magasság
"^ A kezdöhang magasságát az eléje írt oktávjellel adjuk meg. A hét alap-oktávjel a braille-
féle rendszer hét olyan pontkombinációja, amely csak jobboldali pontokat tartalmaz. Az
oktávjelek magassági sorrendben a következők:
kontraoktáv: '=
nagy oktáv: ~=
J kis oktáv: _=
egyvonalas oktáv: "=
kétvonalas oktáv: .=
?- háromvonalas oktáv: ;=
négyvonalas oktáv: ,=
A kezdőhang elé kötelezően kiírandó oktávjelen kívül újabb oktavjel alkalmazására csak
akkor van szükség, ha a dallam azonos nevű oktávon belül legalább hat (szext),
oktávváltás esetén pedig legalább négy (kvart) lépésnyit ugrik.
m
Módosítójelek, előjegyzés
- A háromféle módosítójel pontírásban a következő:
felfelé módosító jel (kereszt): %=
17
lefelé módosító jel (bé): <=
feloldójel: *=
Ha módosítójelre van szükség, azt az elé a hang elé írjuk, amelyiket módosítani akarjuk.
Ha a módosított hang elé oktávjel is szükséges, ez a módosítójel és a hang közé kerüljön.
Az esetleges előjegyzést az ütemmutató elé írt, megfelelő számú módosítójellel jelezzük.
Négy vagy több módosítójel esetén az illető módosítójel sokszori leírása helyett leírjuk a
megfelelő számot, utána szóköz nélkül a megfelelő módosítójelet, majd ugyancsak
szóköz nélkül az ütemmutatót.
Ütembeosztás
Az ütemmutatót a kotta elé írt törtszámmal jelezzük. Az ütemeket a kottában ütemvonal
helyett szóközzel különítjük el.
A kotta lezárása
A kotta legutolsó üteme utáni kettösvonal pontírású megfelelője: 12613. Előtte nem
hagyunk szóközt.
Fenti szabályok ismeretében bármilyen egyszólamú kottát lejegyezhetünk. Bonyolultabb,
többszólamú kotta braille átírása előtt javasoljuk Révész Ottó: "A braille hangjegyírás"
című munkájának tanulmányozását.
///. Néhány európai nyelvnek a magyartól eltérő és ékezetes betűi a pontírásban
Általános megjegyzés:
A magyar pontírásban használt latin & (ku) a legtöbb európai nyelvben q , a magyar <
pedig z .
1. Francia
"c11 Mfarkincá"-val (cédille): c =&
"e" jobbra dőlő ékezettel (accent aigu): é == (123456)
három, balra dölővel (accent grave):
á I él ú
öt, félkörívvel (accent circonflexe):
á
é
í
ö
Ü
három, "két pont"-tal (tréma):
e
y
Ü
• •
két különleges betűjel
ce: {; ae: > (igen ritka!)
2. Olasz
öt, balra dőlő ékezettel:
18
á
1
ó
ü
• •
?
?
•
.:
egyetlen, jobbra dölövel:
é: •• (123456)
3. Spanyol
öt, |obbra dőlő ékezettel:
é í ó ú
egy, "két pont"-tal:
ü
egy, "hullámos" vonallal:
n
19
4. Portugál
"c" "farkincá"-val: 9
öt, jobbra dőlő ékezettel:
á
é
1
ó
ú
::
•
J J
egy, balra dőlövel:
á
három, félkörívvel:
á
é
ö
kettő, "hullámos" vonallal:
a
ö
egy, balra dőlő ékezettel (már csak Brazíliában használják):
ö
5. Latin
a
b
c
d
e
f
E
h
i
.•
k
1
m
n
0
P
q
r
s
•
t
U
V
X
Y
z
•
:
••
"ae" írása lehet >
"03" írása lehet {
hosszúd magáhangzó után =3, rövid után =' jelet írunk, ha szükséges.
6.
Az
óg
ör
ög
áb
éc
é
és
ír
ás
je
le
iO
Alpha
iota
rho
:
Béta
kappa
.•
sigma
::
Gamma
lambda
.:
tan
•:
Delta
«
n\y
ypsilon
Epsilon
ny
:•
phi
20
\
Zcta
••
xi
• •
chi
-.
Eta
:•
omikron
psi
•:
Tlieta
:•
Pl
•j
ómega
:: .
iota subscriplum
::
digamma, stigma
-
:::
Koppá
'::'.
Sanipi
:::.
spiritus aspcr
;;,
spiritus Icnis et
koronis (krasis)
:: .
trcma (diaiiesis)
Ékezetes betűk:
(csupa magánhangzó)
ékezet nélkül:
•
•
•.
\
•
.:
balra:
:.
••
•
<#
.:
::
jobbra:
körív (kúp):
:.
:
ii. aposztróf
ii • vessző
ii • felső pont
:: •: alsó pont
!!: kérdőjel
ü.. kötőjel
i: ... gondolatjel
i::: zárójel
i!:..: idézőjelek
ii ..• csillagjel
!: •• hosszúság
:! . rövidség
:: : föhangsúly
!: ' mellékhangsúly
i: :.: verssorvégijel
7. Német
ékezetes
Á
ö
ü
:
umlautos) betűk:
összevonások,
rövidítések
au
eu
ei
au
eh
sch
St
SS
•
:.
••
•s
":
:?
8. Az orosz ábécé
a
6
D
r
D.
e
E
3
II
R
K
n
M
•
s
.:
::
"•
•
•.
•'
• ?
•
:
II
0
n
p
c
T
y
*
X
u
M
UJ
m
;:
:•
:.
1
••
:.
••
;;
•.
••
T>
bi
b
3
K)
51
•:
:'.
:•
•:
•:
21
hangsúlyjel: '::
9. Eltérések az írásjelek használatában
1. A vessző után - a magyar, orosz, ukrán, bolgár és néhány más nyelv kivételével -
szóközt kell tenni.
2. A mondatvégi pont spanyolban és portugálban - mint ahogy német rövidírásban is - a
hármas pont.
3. A zárójel spanyolban <>
portugálban <',>.
4. A spanyol és a portugál pontírásban csak egyféle
idézőjelet használnak: =8
5. Az aláhúzott ill. dőlt betűk jelölése többféle lehet.
a. 9 ===9
A csillagjel emiatt =,9.
b. Franciában és olaszban _=== _=== _=== három szóig
minden szó előtt.
Több szó esetén 3_=== === === _===
c. Angolban .=== .=== .===
Hl. ..=== === === === .===
6. Angol pontírásban
a. A nagybetű jele ,= ha egyetlen, ,,=== ha több egymást követő
betűre vonatkozik (az Egyesült Királyságban gyakorlatilag nem ismerik a nagybetű jelét).
b. A kérdőjel =8.
c. Félreérthető esetekben ;= visszaállító jelet használnak.
22
Tartalomjegyzék
1. A pontírás mint rendszer 3
1.1. Hogyan keletkezett? ; 3
1.2. Braille rendszerének alapja 3
1.3. A rendszer logikája 4
1.4 Nagybetűk, számok 5
1.5. A magyar ábécé 6
2. A pontírás a gyakorlatban 7
2.1 A pontírás íróeszközei 7
2.2. A pontírás helyigénye 7
2.3. Pontírás papír nélkül 8
3. Néhány módszertani megjegyzés 8
3.1. A pontírás elsajátítása 8
3.2. A helyes olvasási technika 9
3.3. A pontkombinációk átértelmezése 10
4. A pontírás "külalakja" 10
4.2.
Gépírás
4.3.
Javítás
5. Könyvmásolás, szerkesztés, adaptálás 11
5.1. A címlap
5.2.
A könyv szövege
5.3.
Részcímek, fejezetcímek
5.4.
Tagolás
5.5.
Költemények leírása
5.6.
Oldalszámozás
4.1. "Kézírás" 10
11
11
11
12
12
12
13
13
5.7. Különleges írásszabályok (vessző, gondolatjel stb.) 13
Függelék 15
I. A kis rövidírás 15
II. Nem szöveges jellegű anyagok pontírású Iejegyzése16
III. Néhány európai nyelvnek a magyartól eltérő és ékezetes betűi a pontírásban18
