A PUDING PRÓBÁJA
Csilla a konyhai órára nézett, öt óra múlott. Még volt egy kis
dolga a vacsorakészítéssel, de gondolatait már az egyik irodalmi
portál írása kötötte le. A stílusát remeknek, témáját
lebilincselőnek ítélte. Gyönyörű tájakra repítette az írója -
mert ugyebár, mit tehet egy feleség, ha élete párját kimozdítani
otthonról nem lehet? Valami olyasmit, amit mostanában ő: ábrándos
utakba bocsátkozik idegen szerzőkkel. Bár ki tudja, talán ők is
csak pótcselekvésből bolyonganak virtuálisan.
Mióta állandó internetjük van, talált rá a portálra, amitől nem
tud szabadulni. Meglepődött, amikor a suliban beszélt róla, és
kollégái kapásból mondtak még négy hasonló tematikájú oldalt.
Cikisnek tartotta a tájékozatlanságát. Kár, hogy előbb járt a
szája, mint az esze. Körül fog nézni az említetteken is, de marad
hűségesen ezen az oldalon. Sokoldalú, színes a kínálata.
Egy baja van vele, ami persze érvényes az egész netvilágra:
legtöbben elbújnak valami idétlen, sokszor ki sem ejthető nicknév
mögé, amikből még annyit sem lehet megtudni, az illető férfi
avagy nő? Végül legyintett: "vigye kánya" a szerző kilétét - ha
az írása tetszik, alábiggyeszti a véleményét és kész! Azt azonban
eldöntötte, azoknál marad hűséges olvasó, akiktől kap
visszajelzést. Nem mintha tetszelgésből írogatná hozzászólásait,
de jó lenne tudni a "nick-semleges"-eknek - ahogy magában
emlegeti ezen amatőr írogatókat - tetszik, amit ír a
szösszenetükről, vagy éppen bosszankodnak miatta.
Kezdet kezdetén kiválasztott magának egy kedvencet: "Tóbiás"-t,
aki mindig meleg hangvételű írásokat jelentet meg, de pár hete
kezd átpártolni "Babilon"-hoz, aki a lehengerlő stílusával köti
magához. Termékeny írópalánta, naponta jelenik meg friss írása.
Közben végre elkészült, gyorsan beszalad Péterhez, megnézi mivel
foglalja le ennyire magát, és huss, már ül is a gépéhez.
- Látom, még mindig cikket írsz... Nem fáradtál még bele?
- Nem a csudát, de be kell fejeznem, hó vége van, a körmömre
ütnek, ha kések. Finom erős kávét főztél, gyorsan ment tőle a
munka, már csak egy bekezdést kell átszenvednem. Gyere kicsit
közelebb, hadd öleljelek magamhoz. Annyira szeretem, amikor fölém
hajolva olvasod érdeklődő arckifejezéssel az agytermékemet.
- Én is szeretek hozzád bújni, de a komor magadba zárkózásod
távolságtartásra kényszerít.
- Nagy a hajtás bent. Mondtam már neked, az új főszerkesztő élni
sem hagyja az embert. Este szeretnék kicsit veled lenni,
beszélgetni - úgy kössed le magad. Megint irka-firkálni fogsz?
- Igen, de figyelni foglak, amint abbahagyod a munkád, jövök.
Leült a géphez, átnézte a friss írásokat: "Na igen, újabb írás
Babilontól!" Leírta a tegnapi restanciájához gondolatait, és már
klikkelt is "a női ideál"-ra. Amíg megjelent a mű, járt az agya:
"Ki az ördög lehet ez a "Babilon"? Mindig udvarias, kedves
visszareagálást kap tőle. Először nagyon zavarba hozta, amikor
magánüzenetben reklamált, mert az egyik írásához csak másnap írt
véleményt. Barátságos hangnemben, finom iróniával tette, de
érzése szerint közvetlenebben, mint két ismeretlen között szokás.
Többször is leírta, csak annyi a szándéka, hogy kapcsolatban
legyenek, bővebben beszélhessék át a véleményeiket, mint ahogy
ezt az írások alatt tehetik.
Gyakoribbak lettek a magánüzenetek, miután Csilla felbátorodott,
és publikálni kezdett. Rövidke írásokkal próbálkozik, de egyre
nagyobb benne az inspiráció, hogy írjon. "Ne ábrándozz, Csilla,
munkára fel!" - vette fel kényelmes olvasópózát, és száguldott a
szerzővel. Ismét meghatóan romantikus tájat ismerhetett meg, ahol
bepillantást nyerhetett "Babilon" érzésvilágába. Csuda romantikus
alkat. Filmszerűen jeleníti meg az olvasó előtt az általa
megálmodott tájakat... "női ideál"-ját.
"Istenien ír! Micsoda jelzős szerkezetek! Hasonlatok... mint egy
profi! Ez a nemtelen nicknevű egész biztosan festő vagy
filmrendező..." - motyogta félhangosan.
Erősen vissza kellett fognia magát véleménye írásakor, annyi
gondolata támadt. A harmadik írást olvasta el, amikor
meghallotta, hogy Péter feláll a gépe mellől. Automatikusan
lépegetett ki a rendszerből, hogy átmenjen hozzá.
- Hány művet olvastál el? - kérdezte Péter, amikor belépett a
szobába.
- Mindet, amit kijelöltem, de egy hozzászólással ma is adós
maradtam.
- Örülök neki, hogy rászántuk magunkat a netezésre. Látom, jól
elszórakozol vele. Még mindig haragszol rám, mert nem tudtál
rávenni egy romantikus hétvégére? - ült le Csillával a kanapéra.
- Megértettem, hogy rengeteget utazol, de elfogadni nem tudom,
hogy rám csak óráid, lassan perceid jutnak. Szeretlek, de
teljesen elszokom a társaságodtól. Félek tőle, hogy ennek
menthetetlenül elidegenedés lesz a vége.
- Ezt nagyon nem szeretném. Kicsit rosszul esett a múltkori
kirohanásod, de gondolkodásra késztetett, és sok mindenben
igazad van. Gyere, bújj ide hozzám, ne húzódj el kilométerekre -
ölelte át az asszony vállát.
- Látod, már erre is figyelmeztetned kell. Úgy ülök melletted,
mintha idegenek lennénk - tette fejét a vállára.
- Mondd el, mi bánt, látom, most is könny csillog a szemedben.
- Minden. Bánt, hogy alig látlak, hogy nem érdekelnek a dolgaim.
Egy hete mondogatom, van egy ismeretlen író, akiről még azt sem
tudom, férfi vagy nő, de mindig nagyon kedves. Magánüzeneteket
váltunk egymással, de téged ez sem érdekel.
- Hogyne érdekelne? Napközben egyre többször jut eszembe, ezért
is tartottam fontosnak, hogy beszélgessünk erről is, meg minden
egyébről. Bevallom, nagyon lekötött a cikksorozat, amit
elvállaltam, de ígérem neked, egyelőre csak kisebb témákkal fogok
foglalkozni. Az a baj, hogy az én bokros teendőim mellett a
munkád téged is nagyon helyhez köt, nem utazgathatsz velem. Zsófi
nagylány már, 18 éves, magára lehetne hagyni egy-egy napra.
Szeretném, ha váltanál, de legjobban azt, ha itthon maradnál.
- Ezt jól át kell gondolnunk. A tanítást nem szívesen hagynám
abba. Azon már gondolkodtam, hogy adhatnék magánórákat, de azzal
meg az a gond, hogy délután kötne le.
- Ha 1-től 5-ig csinálnád, bőven beleférne. Általában én sem érek
haza előbb.
*
Csilla izgatottan várta haza Pétert. Amint belépett a lakásba, a
kezébe nyomta Babilon kinyomtatott magánüzenetét:
"Drága Csilla! Nem tudom, és nem akarom tovább titkolni előtted a
személyemet. A hozzászólásaidból és magánüzenet-váltásainkból
kicsit megismerhettelek téged. Biztosan érzem, te vagy a női
ideálom. Csodálom, hogy a múltkori írásomból nem ismertél
magadra.
Engedd meg, hogy bemutatkozzam neked: Csák Viktor vagyok, 45 éves
egyetemi tanár. Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, ezért arra
kérlek, találkozz velem! Esküdözés nélkül fogadom, ha nem leszek
neked személyesen szimpatikus, lemondok rólad.
Azt el tudom fogadni, hogy nem kölcsönös a szimpátiánk, de a
kérésem megtagadásával boldogtalanná teszel!
reménykedve, Viktor.
Péter visszaadta a gépírólapot, és várakozóan nézte a feleségét.
- Miért nézel így rám? Csak nem képzeled, hogy válaszolok rá?
- Szerintem válaszolnod kell! A nők szeretik a könnyebb megoldást
választani, amit a magam részéről nagyon helytelennek tartok. Nem
örülök a fordulatnak, de a fickó nagyon udvariasan közelített
meg, egy választ mindenképpen megérdemel!
- Oké, akkor máris megkapja - ment be a géphez Csilla.
Péter kezet mosott, és szokásától eltérően nem a konyhába, hanem
a szobába ment. Csilla megírta a választ, majd kis rendet rakott
az asztalán. Közben látta, hogy újabb üzenete van. Megnyitotta,
és Viktor annyit írt, pénteken ötkor várja az Erzsike presszóban.
Feldúltan jött ki újságolni. Péter csak annyit mondott:
- Ma kedd van - és leült az asztalhoz.
*
Babilonnak ezt követően is sorra jelentek meg az írásai, amihez
Csilla már nem írt hozzászólást.
Pénteken a nagyszünetben telefonhoz hívták. Idegesen ment a
tanáriba, őt soha senki nem kereste még. Remegett a hangja,
amikor a telefonba szólt:
- Tessék, Sebők Csilla.
- Szia, drágám, csak én vagyok! Szeretném, ha ma délután elmennél
a randevúra, ezt komolyan kérem tőled - hallotta Péter nyugodt
hangját.
- De Péter...
Bejött a búgó hang.
Mi az ördögöt jelenthet ez? Miért kérhet tőle ilyet Péter, aki
még azokra az idegenekre is féltékeny, akik sétáik közben
megnézik őt? Miért akarja őt kellemetlen helyzetbe hozni? Netán
próbára akarja tenni? Hmm!... Viktor talán egyik
ismerőse...és...és összebeszéltek ellene? Igen, lehetséges...
elég sok magasan kvalifikált barátja van, miért ne lehetne az
egyik egyetemi tanár?
Végül is mindegy... lehet, hogy humbuk az egész, és csak egy
szélhámosról van szó. Nem, ez kizárt, Péter annál jobban szereti
őt, hogy ilyesmiknek akarná kitenni. Biztos ő is az érzelmeiben,
nem tántoríthatná el senki a férjétől! - elmosolyodott - Lehet,
hogy féltékennyé tette volna? Sebaj, így talán még jobb is.
Legfeljebb a barátja fogja neki igazolni, mekkora csacsi, ha így
igaz.
A suliból nem bevásárolni ment, hanem hazasietett. Átöltözött.
Szerény sminket tett az arcára. A tükör előtt állva nyugtatgatta
magát: ha Péter keze van a dologban, miatta kell jól kinéznie.
Mindig büszke volt rá, hogy neki milyen fiatalos, csinos felesége
van, akin a kor nem látszik. Ha semmi köze az ügyhöz, akkor maga
miatt kell megkülönböztetett figyelmet szánnia a külső
megjelenésére. Öt órakor remegő lábbal lépett be a presszóba,
ahol Péter ült az ajtó melletti asztalnál. Felállt, odament az
idegességtől remegő feleségéhez, megcsókolta:
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Csák Viktor, 45 éves egyetemi
tanár vagyok, és ha nincs ellenedre, a jövő héten elviszlek négy
napra a Mátrába.
- Ó, szent ég! Te szélhámos! - mondta boldogan felsóhajtva.
2005. 10. 24.
