A VAK-VEZETŐ...
Kezem a fején,
Szemében barna fény,
Néz, s én nézem,
Azthiszem szeretem.
úgy érzem, ő is szeret,
A farka boldogan integet!
Mancsa a lábamon hever,
Micsoda barátság ez a jel!
Feltámad egy ősi ösztön,
Véd a kutya, mellém áll rögtön.
Honnan van ez a szeretet,
Hogy addja hozzá a lényeget,
Honnan tudja, mit akarok,
S hogy tudja mi az okra az ok!
Játszik s én játszom vele,
Orra a tenyerembe búvik bele,
S játszásiból körbe nyalja arcom,
Haragudnom kéne, de tudja nem haragszom!
Barátot kerestem s benne megtaláltam,
Nem engem vezet, de szereti a hátam,
Belém döf kedvesen, s vigyorog,
Nevetek neki, pedig a szemem zokog!
Csak állok s nézek, ahogy útnak indul,
vakot vezet, mint egy ifjúi úr,
Tudja dolgát, s büszkén viseli,
Hiába (négy-lábú), emberként teszi.
