A boldogság kék madara
Hatalmas, sivár fehérség,
vagy ócska szürkeség
és mély, fekete sötétség.
Közben dermesztő csend,
vagy otromba zaj, ijesztő.
Üres némaság, vagy feszült
ellentétes pólusú ordítás.
Laza egyedüllét, vagy nagy,
körülölelő, szorító tömeg.
Mozdulatlan lét, vagy idegölő,
ide-oda rohanó nyüzsgés.
Ha megyek, mindenütt falak,
vagy ajtók, de ott eltévedek.
Az emberektől semmit kapok,
pedig sokat adok magamból.
Helyzetek, amik kifordítanak, s
a rosszat mutatom magamról.
Próbálkozás, füstbe ment tervek,
célok, tettek, rajzok, versek, ezek
bizonytalan, bolyongó lépések.
A múltamban való fuldoklás, és
a szép, új jövőért vágyakozás,
ez mind-mind eltakar, elemészt.
Néha, néha meghasad a föld, s
univerzummal rám szakad az ég.
De felébredek, mindez álom rég,
mert a boldogság kék madara
a messzeségből hozzám szállt.
Álomport szórt a szememre és
elrepített paradicsomi fészkébe.
Mostmár semmi sem bánt, s a
sok szép álom mind valóra vált.
A szívem, lelkem repesve örül,
a kék madár az életembe repült.
Budapest,2005.12.17.
