A csend szavai
A csend, csak négy betű,
mégis száz hangon szól,
mint a hegedű.
Ha egyedül élsz,
a csend magányos.
Ha senki nem nyújt
kezet, halálos.
Ha rosszkor szólsz, kínos,
ha rosszul szólsz, fagyos.
Lehet várakozó,
feszültséggel telve.
Nem találsz szavakat,
örömre lelve.
Elfojtod haragod,
tesz szádra lakatot.
Torkodat fojtja
bénító félelem.
A mély érzelem
szólni képtelen.
Örömöt, bánatot
elmesélsz könnyekben.
Szívedben szerelem,
beszél a szemedben.
Ha látod szerettedet,
elég egy mosoly.
Annak ki ismer,
fölös a szósodor.
Kéz a kézben ültök,
a csend már jó barát,
ismeritek régen,
a csend áldását.
2015
