Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Sztakó Krisztina


A fekete tor

Mind férfi volt. Öten ültek az asztalnál.
Ettek. Volt ott tányér, kés, villa, kanál.
Nem beszéltek. Ültek az asztal körül, feketén.
Fekete a terítő is és fekete a tűzben a szén.

Az egyik halkan beszélni kezd:
Sápadt az arca, remeg az ajka, fél.
Bál volt akkor, azon a szombat estén.
Én csak táncolni vittem és kikérdeztem.
Mindent megtudtam, hogy a terv teljesedhessen.
Szól a másik, reszketőn:
Meglestem mindent: mikor merre jár,
hogy eltakarja majd a romos vár.
Másik oldalt a tó néma tükre,
legjobb hely minden tetre!

Mond a harmadik szemlesütve:
Csónakot hoztam, a parton fához kötöttem,
Elbújtam, vártam s mikor jött, meglestem.
Leült a padra, olvasott, nézte a tavat,
a síma tükröt, az ugró békát hogy verhullámokat.

Dadog a negyedik verítékezve:
Hoztam zsebkendőt, száját betömni,
hoztam kötelet, kezét hátrakötözni,
fekete ruhát felöltöztetni,
fésűt, hosszú szőke haját kibontani.

Sóhajt az ötödik könnyezve:
Felöltöztettem, kifestettem, megkötöztem,
Majd a ruhát letéptem és kedvem töltöttem!
Rúgtam, ütöttem és mikor vágyam csillapult,
ti következtetek, míg ki nem múlt.

S hogy a holtat ki rakta a csónakba?
S hogy mezítelen, meggyalázva vízre ki bocsátotta?
Ki az az öt, ki erőszakos halálát okozta?
Találgatnak, de az igazságot titok borítja.

Ül az öt férfi, reszketőn, meredten.
A kályhában a láng utolsót szisszen.
S a szobában ott áll a halott.
Jolán! Visszajött! Suttogják a gyilkosok.

Megkínoztatok, megaláztatok, megöltetek!
Csónakba tettetek, mert halottnak hittetek!
De hűs esti széllel felébredtem,
zöld békák lepték mezítelen testem!

Számat betömtétek, nem sikíthattam!
Kezem lekötöztétek, nem mozdulhattam!
Felfordult a csónak, mikor szabadulni akartam!
Napokig éltem még, végül meghaltam...

Vétkeztetek ellenem és én bosszút állok!
Fejetekre iszonyú átkot mondok:
Ne legyen nyugodt napotok, nyugodt percetek,
amíg Fekete Jolán halottjai nem lesztek!

Kedvetek öten ötször töltöttétek rajtam,
úgy haltok meg, ahogy én a csónakban!
De előtte legyen az, mi nekem volt, kínotok,
egy halott csókja pecsételi éltetek és ajkatok!

Öt ígéretes ifjú sebész holtteste
ringatózik a tavon csónakhoz kötözve.
Megtépett ruhák, összetört, vérző tagok,
Bűnös ifjak, Jolán halottjai vagytok!

(Szakmár, 2012. 01. 11. szerda)

doboz alja
oldal alja