A feltámadás...
A szombatnak végén,
Kezdetén a hétnek,
Az asszonyok Jézusnak,
Sírjához menének.
Hogy illatos olajjal,
Megkenjék a testét,
Ahogyan ezt arra,
Máskor is megtették.
Mikor odaértek,
Nagy földrengés támad,
A kő már nincsen helyén,
Nem ád sírnak zárat.
Rajta pedig ott ült,
Egy fehér ruhás angyal,
Így szólott a nőkhöz,
Csendes, szép szavakkal.
„Tudom hogy nem bántó,
Szándékkal jöttetek,
Krisztus már feltámadt,
Nézzétek, jöjjetek!"
A Tizenegyhez mennek,
Örömmel szívükben,
Majd Krisztust is látják,
Az útjukon közben.
A tanítványok látva,
Jézust kicsit féltek,
Sokan nem is hitték,
Mit együtt átéltek.
El is küldte őket,
Hogy hirdessék mit láttak,
Hisz mellette éltek,
Vele együtt jártak.
Jézus majd velük lesz,
Minden egyes percben,
A világ végén is túl,
Odafenn a Mennyben.
Kereszteljék meg azt,
Kinek él szívében,
Az Atya, a Fiú,
A Szentlélek nevében.
AMEN
2018
