A haldokló katona dala
Vívtam a harcot és
Láttam egy arcot.
Felém tekintett, s a
Szemével intett.
Csendben követtem, majd
Észre is vettem.
Gyorsan megfordult, mint
Tigris, rám mordult:
"Vívjál még vélem és
Ontsd ki a vérem,
Vagy én legyőzlek, s az
Üstben megfőzlek!"
Már fáradt voltam, s úgy,
Lihegve szóltam:
"Bújj egy bokorba, vagy
Menj a pokolba!"
Ugrált előttem, én
Kétszer rálőttem,
Véresen táncolt és
Magához láncolt.
Karjával húzott, s nagy
Kardjával nyúzott,
Véremet szívta, kis
Hazámat szidta.
Nem sokat késtem, el-
Kaptam a késem,
Testébe vágtam és
Jól földhöz vágtam.
Bolondként pörgött, fel-
Üvöltve hörgött,
A hangja elhalt, s ő
Hirtelen meghalt.
Bár most még élek,
A haláltól félek!
Fáj már az élet, seb-
Lázam úgy éget!
Pihenni vágyom
Egy megvetett ágyon, mert
Mindjobban érzem, hogy
Lassan el-vér-zem.