A hét kiskacsa
Élt egyszer, egy tarka réten, egy fehér tollú kacsamama, hét kicsi pelyhes fiókával.
Egy tavaszi délelőtt, kirándulni vitte őket, a közeli erdőbe.
A kacsák vígan fogócskáztak és, amúgy desszert gyanánt magasra szökdécseltek bogarak után.
A négy legnagyobb kópé haladt legelől.
Annyira belemerültek a nevetgélésbe, ugrándozásba, hogy észre sem vették, már rég letértek a számukra kijelölt ösvényről.
A farkas viszont nem sokat habozott. Egyetlen harapással, elkapott hármat közülük és úgy ahogy voltak , le is nyelte őket.
A negyedik, ettől annyira megijedt, hogy egy bokor alá bújt és megszólalni sem mert. Még, akkor sem, mikor testvérkéi keresni kezdték.
Egyikük, egy meredek domboldalon kezdett kapaszkodni felfelé. Mikor a tetejéhez ért, körülkémlelt, de nem látta a testvéreit sehol. Ahogy keresgélni kezdet,
hirtelen megcsúszott a lába és, egy szakadékba zuhant.
Miután teljesen egyedül volt, senki sem hallotta a jajgatását.
Másikuk, a közeli tó partjára indult.
Az egyik hatalmas fa koronájából ismerős csipogást hallott.
Felmászott a fészekig, de ő sem találta testvéreit.
A fa azonban, túl magasnak bizonyult és ő, nem mert elindulni lefelé. Csak abban bízhatott, hogy valaki majd, megtalálja....
A harmadik, legfélénkebb kiskacsa, egy tapodtat sem mozdult onnan, ameddig édesanyjuk elengedte őket. Ott várta a mamáját, aki elment rőzsét gyűjteni a
tábortűzhöz.
Mikor végzett, rémülten látta, hogy már csak egy fióka maradt. Együtt indultak hát megkeresni a többieket. Először a bokor alá bújt picurkát találták meg.
Ő elmesélte, mi történt a három másikkal.
Miután, édesanyjuk észrevette, hol hortyog a farkas, odament és egy hatalmas csípéssel lyukat vájt a pocakjára, amin keresztül kiszabadult a három rosszcsont
is.
Aztán, ahogy a tó partján haladtak, A hatalmas fa tetejéről, megütötte fülüket a hangos jajveszékelés.
Kacsamama csapott párat erős szárnyával és már fel is repült, a csapdába esett fiókáért.
Mikor aztán, épségben földetértek, elindultak gyorsan, megkeresni a még hiányzó kiskacsát.
Ahogy hívogatták, keresgélték, észrevették, hogy hangja egyre gyengébb, erőtlenebb a távolból.
Miközben, édesanyjuk egy hosszú botot keresett segítség gyanánt, egy gyönyörű málnabokor mellett haladt el. Egy hatalmas macit látott csemegézni az érett
gyümölcből ,tőle kért segítséget.
A szakadékhoz siettek és a mélybe eresztették a faágat.
Mikor a kacsa, nagy nehezen felkapaszkodott az ágra, a medve fentről hirtelen megrántotta, ezzel aztán, ki is penderítette Őt, a szakadékból.
Ez a nap, jó lecke volt, mind a hét kacsának.
Ettől kezdve, soha többé nem kellett hangosan szólni mamájuknak semmiért , mert a kiskacsák rádöbbentek, mennyivel jobb, ha szótfogadnak neki....
