A hitnek erejével
Jeruzsálem mellett virradt,
A hajnal Jézusra,
Reggelinek egy fügefa
Gyümölcsét gondolta.
Mivel ágai közt,
Csak levelet látott,
Hangos szókkal rögtön,
Emígyen kiáltott.
Ha gyümölcsöd nincsen,
Száradjon el ágad,
Néhány perccel később,
A kis fa el is száradt.
A tanítványok kérték,
Mondja el, mit láttak
Ő a hitük erejéről,
Hozott fel példákat. Ha a hited erős,
Az hegyeket mozdít,
Járni kezd a béna,
Embereket gyógyít...
Később a városban,
A templomba érve,
Pénzváltókat űzött,
Ki a hit nevében.
Hisz meg vagyon írva,
Ez imádság háza,
Hát ne hasonlítson,
Rablók barlangjára.
Beszélt, sokat beszélt
És a papok féltek,
A csodáit látván,
Amiket átéltek.
Érezték azt mindjárt,
A példák róluk szólnak,
El kell fogni nyomban,
Erről tanakodtak...
