A hó
Csillogó fehér hó hullik a határra,
Mint pehelypaplan a földet betakarja.
Óvja a fagytól, nehogy a termés életét kioltsa.
Növényekre hófehér fátylat borítva, mint
Gyöngy gyémántok csillognak az éjszakában.
Mint legszebb rózsabokor, telve fehér virággal,
Égi hópihék hullottak reája.
Hegyek orma a napsütésben hótól szikrázva,
Emberi szem csak úgy csodálja!
Az égnek gondja van hótakaróra, mint
Tavasszal a ragyogó napsugárra.
Napsugár a téli takarót lassan elolvasztja,
És gondja van tavaszra a rügyfakadásra.
A vetést esővel öntözi, napsugárral nevelgeti
Égből kapjuk az esőt és a napot,
S ezért minden élőlényre
Tiszta szívvel, szeretettel vigyázzatok!
