A holdleány
Eső mossa, nap süti,
Szél kifújja, jég fedi.
Feljött a hold, ezüstösen ragyog,
Áll a lány, s rámosolyog.
Két szemében ijesztő fény lobog,
Arca lángol, szíve hevesen dobog.
Néma fogadalmat rebeg ajka:
Átok vagy eskü? - Ki tudja!
Üzenet az a messzi távolba,
Szerető kedvesét hogy megóvja.
Mivel más a postát el nem vinné,
Így a lány a holddal üzené:
"Ó, te kedves, drága... alszol-é?" -
Álmodj. A lányka álmod híven örzé. -
Aludt is az messze... igen távol,
Mit se gondolt ő a leánykáról.
Kóró lett már kebelén a virágból,
Lelke már új leányra gondol.
(Pest, 00. 04. 26. szerda)
