A karácsony törzsfejlődése.
Még egy adalék a piros betűs ünnepről Horváth-éknál. Már csecsemő
koromban is igen fejlett materiális igazság érzetem kb úgy 6 éves
koromra már a felfedezések irányába csapott át. Nekem már akkor se
tetszett a jézuskás duma. Mert ha egy angyalka bejön az ablakon azzal a
rohadt nagy karácsonyfával akkor miért nem töri ki az ablakot, úgy mint
ÉÉN azzal az iciri-piciri fapapuccsal, amit csak azért hajítottam ki
azon a bezárt első emeleti ablakon, Mert Klári, a nővérem már megint elugrott előle?
Meg aztán újdonsült barátaim abból az iskolából, ahol mindenki mindent
tud rajtam kívül, megmondták a frankót, hogy nix angyalka, mert hogy az
Ősök a csempészek. Úgyhogy amikor jött az aktus, ÉÉN hihetetlenül
figyeltem minden apró részletre, mint az aranypók. De továbbra sem
értettem, hogy amikor a Bartók moziból haza értünk a Nagyapával, és a
Klárival, akkorra már megint hogy a büdös francba került oda az az
irdatlan méretű karácsonyfa, azzal a sok ajándékkal!
Mert hogy a Hófehérke című hősi eposz, horror, illetve szex verzióban
egy egészen kíválló műalkotás, az addig teljesen rendben való. De hogy
az angyalka, miközben nyilvánvalóan velünk együtt ezt élvezte a
moziban, akkor hogy ért haza előbb mint mi, akik szinte futva mentünk a
196 centis Nagyapa mellett?
Ám a következő Évben már ezt is értettem az iskolában tanultaknak
köszönhetően. Apu elmagyarázta, hogy az Angyalkának nincs elég ideje
haza érni, ezért mozi előtt díszitsük fel a karácsonyfát. Hűű-haaa. Most
már mindent értek. Uzsgyí díszítés, mozi. Mire haza érünk, már megint
ott az ajándék halmaz. A francba!
Már megint át vagyok vágva!
Na de hát miért is van nekem rendező agyam?
Rögtön össze is rakom a puzzlicskut. Most már tényleg mindent értek!
Rájöttem!
Hát persze!
Mialatt ÉÉN azt a hülye hófehérkét lesem a moziban, addig az Angyalka
Apuékkal nagy nehezen a fa alá csempészi az ajándékokat!
Hihetetlen zseni vagyok! De majd jövőre jóóól lebuktatom Őket!
És jött a jövőre.
Itt egy kis szerzői megjegyzést közbe kell szúrnom. A történelmi
környezetet mellőzném. az 1960-as évekről beszélünk. Anyai Nagyapám
lakásában laktunk hatan, három generáció. Tettük mindezt egy belbudai
bérház első emeletén. Apai nagyszüleim akkorra már régen elváltak. A
horváth nagyi, aki szintén vak volt, már nem tudta magát egyedül
ellátni. Szerencsére a földszinten adódott egy lehetőség egy
társbérletre. A társbérletről biztos sokatoknak van fogalma. Akinek
nincs, az figyeljen oda a Bernhardt Józsi londoni beszámolójira, mert
kb az a társbérlet. Visszatérve a karácsonyra, fa feldíszít, No mozi,
egész nap a lakás átkutatása az ajándékok után. tök eredménytelen!
Aztán hirtelen sürgés-forgás, majd elhangzik a jelszó:
- Gyerekek a Jézuska megjött a horváth Nagyihoz!
Ész veszejtés! Rohanás a lenti lakásba. Karácsonyfa a zongorán, ajándékok a zongora alatt, majd
eszembe jut, hogy mi van a mi karácsonyfánkkal?
Rohanás vissza!
Így éppen halljuk még a csengettyű hangját, és amikor berombolunk a
szobába, már megint ott a játék kupac. Iszonyúan éreztem magam, hogy
már megint át lettem baltázva. Lesújtó szorongás vett erőt rajtam, hogy
ezt már soha nem fogom megfejteni. Erre még rátett egy lapáttal, hogy
az osztálytársaim mind azt mondták, hogy Ők már karácsony előtt
megtalálták az ajándékokat. További 3-5 év telt el a teljes kudarccal,
míg Anyu úgy gondolta, hogy elárulhatja a titkot. Akkor már nem állt
fenn a veszély, hogy megkeressük az ajándékokat, mert már felfogtuk,
hogy ez tulajdonképpen a világ legszebb játéka. És ki a franc akarja
elrontani ezt a játékot. A nagy megfejtés persze nagyon kézenfekvő
volt, hogy az ajándékokat természetesen a lenti lakásban gyűjtötték,
mert mi mindig csak a fenti lakást túrtuk föl. És amikor lent
csengetett az angyalka, addig Apu előkészítette a fönti meglepit.
Aztán ezt a játékot folytattuk az Asszonnyal is. Majd megtanítottuk a
lányaimmal is. Tettük ezt olyan jó eredménnyel, hogy még tavaly is,
amikor Bori 20, az ikrákok pedig a matematika törvényei szerint 15
évesek voltak, még mindig levelet írtak a Jézuskának. Az idén kicsit
már fellazult a kapcsolat, mert Bori már csak félig lakik velünk, Katát
meg ki ette a fene az nagy büdös Ámerikába. De remélem, az unokáimmal
még játszhatok ilyesmit.
És ezt tessék ordítva kántálni:
"Mert ez nem katasztrófa, csak karácsony!
Csingi-lingi csengő cseng a fa ágon!"
