A kis Istvánnak
Mi mindig játszottunk egymással,
Ajándékom vagy, létem többlete,
Az anyaság terhe s szent ösztöne
Feltör valami tisztító sírásban.
Rám zárulnak az ajtók, ha elmész,
Valami játszi könnyedség elvész,
Várok, remélek, megérkezel:
Egemen új fények, csillagzatok,
Újra enyém vagy, anyád vagyok,
S szívemben örökre tied a hely.
