A kisöcsém
Hideg téli nap volt, délután.
A gyerekek kint játszottak a verandán.
Minden hófehér, vakító a határ,
A gyerekek az udvaron csatáztak már.
A konyhában az óra uzsonnára üt,
Anya nektek sürög, főz, süt.
édesen különös nap ez a mai,
Olyan boldog és olyan rendkívüli!
Miközben én díszítgetem lelkemet,
Hogy megosszam a családdal örömhíremet...
Odakinn sikoltozás, kiszaladtam...
Mihály fekszik véresen a hóban...
Jaj! Kisfiam! Hívjátok a mentőket!
Mi történt? Mit tettetek?
Ne sírj, anyám, nem fáj semmi sem.
Jer közelebb, hadd halljam, hadd érezzem!
Néztem rá és nem értettem,
Honnan tudja, mit nem tud még senki sem...
Kisöcsém lesz, Ferkónak hívjátok majd,
Ő jobb lesz majd és nem csinál bajt...
Elköltöztök majd a szép városba,
Oda, hová én is szerettem volna...
Ne sírj, anyám, nem fáj semmi se,
Ennek most így kellett lennie.
Csak térdeltem a fiam mellett zokogva...
Hogy mondom el, ha hazajön az apja!
Mond apának, hogy a kishajót vegye meg
és az öcsikémet soha ne verje meg!
Ott áll az apa dülöngélve, részegen,
A kapu tartja vagy a csomag a kezében?
Megjött az orvos is, de elkésett,
A kisfiú halott, elvérzett...
A tegnapesti kiadós verés?
Ha az apa részeg, nincs menekvés!
Talán, ha ma nem dobják a hógolyót...
Úgy szerette volna azt a kishajót!
Bevitték a kis halottat a szobába,
Mint az alvót, úgy fektették be az ágyba.
Mellé térdelt az apja: "Fogadom,
soha többé egy kortyot sem iszom!"
Bocsáss meg fiam, egyetlen gyermekem,
A vásárból jövök, a kishajót megvettem!
Mihály jóslata beteljesedett,
A szülőknek a városba, menniük kellett.
Az apa többé soha nem ivott,
Az anya bölcsőben kisfiút ringatott...
Ez így tovább nem mehet!
Kézenfogva vezetnek egy gyermeket
A gyermek hat, hét éves lehet...
Megáll a folyóparton, nézi a vizet:
Édesapám, messzire megy ez a folyó?
El tud úszni Mihályig a hajó?
Megkapja majd a bátyám a fényképeket?
Megismer majd engem és benneteket?
Vízre tesz most téged Ferkó,
Egyenesen Mihályhoz ússzál, drága kishajó!
(Szakmár, 2012. január 16. hétfő)
