Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


A kocsonya.

Gyerekkoromban hogy, hogy nem, soha nem ettem kocsonyát. Aztán ki tudja már mikor, kinél, miért, és hogyan, de meg kóstoltam ezt a kis csudát.
Hallottam már mindennek nevezni:
- fagyott békanyál,
- túlhűtött húsleves, a szakácsok szégyene,
- az emberiség legnagyobb tévedése,
- de még azt is, hogy máshogy nem tudták lemosni a disznó lábát.
És lőn! A Kárpát-medencén kívül nem nagyon ismerik, és nem is nagyon fogyasztják, ezt a szerintem csodát.
A kocsonya elkészítése a bevásárlásnál kezdődik.
A Feleségemnek panaszkodok, hogy kellene egy kis aszpik leves. De nem kell ám sok!
Mert a gyerekek nem eszik, így csak kettőnknek.
Válasz:
- Ok. Majd körülnézek.
Ezzel a gondolattal lép be a marcali Tecsóba. Szerényen elüget a mirelit szigetig, és halkan magáévá tesz egy fagyasztott kocsonyahúst.
Sajnos azonban nyers, füstölt tarját nem talál. Hát így járt.
Aztán, a kisördög persze nem alszik, gondol egyet,és hiánypótlásként csak beugrik a Spárba is.
Talál is egy szép kilós nyers-füstölt lapockát. Telefon nekem, hogy az jó lesz-e a tarja helyett.
Mondok, ha ló nincs, jó a szamár is.
Megveszi, majd elgondolkozik, hogy nem igazán jók az arányok, hiszen van 1 kiló kocsonyahús, és 1kiló füstölt.
Ekkor úgy dönt, hogy hazafelé Kéthelyen bekukkant a Sanyi henteshez. Sanyi hentes egyébként egy filozofikus alkat.
Sokáig filozofál rajta, hogy ma kinyisson, vagy sem.
A gondolkozást általában már előző este elkezdi, és a megeröltető agyi munkához szükséges energiát a pohár fenekéről meríti. Ebből következően a másnapi nyitvatartás erőst függvénye a pálesz fogyásának.
Esetünkben azonban Sanyi nyitvatartást rendelt el magának. Vagy Erzsike ígért be neki egy rohadt nagy verést?
Ezt a titkot fedje örökre jótékony homály.
Szóval Sanyi megjelenik, kezében egy fél malac fejjel, mondván, hogy az előbb adta el a másik felét, kocsonyának.
Nosza, Ági Babának több se kellett, a jópofa fél pofa azonnal beköltözött a szatyorba.
De ettől főhősünk vérszemet kapott, és harci sikítások közepette, vicsorogva, a kormányra hajolva, a gázpedált tövig nyomva, vezetett egészen a boglári húsáruházig.
Szerencsére, az adrenalin emelkedésével, a sebesség fokozatokat elfelejtette emelni, így aztán harmadikban, az idegállapotához hasonló hangon sikító motorral tépett, 80 km/h- val.
Szerény hajlékomat abszolút elkerülve, az Abszol, úton.
És jött a tobzódás!
A húsáruházban aztán volt minden. Azt nem lehet mondani, hogy az egésznek se füle, se farka, mert itt volt füle is, farka is, sőt, még szép fehér bőre is, és csuda szép tiszta lábikók is.
Ezekből az anyagokból össze rakatott mondjuk, vagy két kilónyit. Aztán meglátta az első buckót!
Ha már kocsonya, akkor legyen kövér!
- Abból is adjon már egy kisebb darabot!
(Mondanom se kell, az is megvolt egy kiló.)
A számmisztikában jártasak, mostanra már kiszámolhatták, hogy eddig 6 kiló alapanyag, 2-nknek.
Tudod!
Csak egy kevéske.
Na mindegy.
Ezt ne firtassuk tovább.
Persze mellette az a kis leveszöldség, az a 10 tojgel, az 1 üveg savanyú ubi, a 4 fej foki,az 5 citrom, blaablaablaa. Blaaablablaa. Blaablaablaa.
Hát már a kocsiból kipakolni sem volt semmi.
Nagy családos lévén, épp volt itthon egy 15 l-es fazék. Mint tudjuk, a kocsonyával túl sok babra nincs.
A sok szutykot szépen meg kell mosni, aztán indul a mandula.
Bele tesszük a fazékba a cuccost, majd vizet neki!
Aztán mehet bele a 4 fej megpucolt fokhangya,egy fél zacskó színes bors, két evőkanál só, ízlés szerint.
5 szál sárgarépa, kb 10 cm-es hasábokra aprítva, 3 szál gyökér, ugyan olyan méretre vágva, mint a répa, és legalább 3 fej vöröshangya egészben.
Az első órában időnként teaszűrővel lefölözzük, hogy szép tiszta, átlátszó legyen.
Közben elkészült az ebéd.
Az elfőtt kocsonya lét természetesen pótolni kell!
Jöhet a jól kiérdemelt kajakóma. Ébredés után, úgy 6 órával az alágyújtás után, eloltjuk a gázt.
Ilyenkor ÉÉN még hagyom pihenni egy 10 percet, majd nyakon öntöm másfél deci hideg vízzel. Nem is annyira nyakon öntöm, hanem inkább lassan, és minél nagyobb felületen bele csorgatom.
Azért van erre szükség, mert a hideg víz nehezebb mint a meleg, és amíg lefele halad, összegyűjti a lebegő szutykokat, és leülepíti az edény aljára.
Na itt következik a buktató!
De szó szerint.
Ugyanis, a cucmányt ki kell csempészni a spájzba, a fagyasztó ládára.
Mi ebbe a buktató?
Hát a spájz küszöb. Az ajtó 180 cm magas, nem úgy mint ÉÉN, aki 185 cm.
Tehát egyszerre kell lehajolnom, megemelni az amúgy is nehezen engedelmeskedő csülkömet, és még azt a kutya forró edényt is egyensúlyozni, ami majd 100 kiló.
Siker!
Boldogság!
Hétközben, amikor Ágnes asszony nem tartózkodik itten, nekem kajafutár hordja az ebédet. Ebből adódóan, mert hogy el teszem a műanyag edényeket, a szétosztáshoz van elegendő mennyiségű kübli.
Az adagolás előtt nem árt, a húsokat kitenni tálcára hűlni, mert hiszen a fejből is ki kell kapirgálni a hús cafatokat, a lábikókat sem árt kicsontozni, és melegen a füstöltet, és a csülköt sem lehet szépen felaprítani.
Mi úgy szoktuk tálalni, hogy kerül bele adagonként egy fél, főtt tojgel, amit úgy teszek az edény aljára, hogy a vágott felület legyen fölül, mert úgy szép. Mellé kerül 1-2 legyező szerűen kinyitott savanyú ubi.
Ezt úgy csinálom, akarom mondani csak csináltam látóként, hogy az ubit hosszában háromszor bevágom, de nem teljesen.
A végén hagyok kb 1 cm-t, hogy egyben maradjon. Így, ha a vágott részt egymáson elcsúsztatom, akkor kinyílik, mint egy legyező.
Aztán teszek bele még egy pár sárgarépát is.
És persze a töménytelen mennyiségű husi-musi.
A legvégén jól fel kell önteni a lével.
Nem csigázom tovább fantáziátokat, 25 adag lett az anyagból, és még legalább 2 l üres lé.
Ezt beleöntöttük egy nagy tepsibe, igem, tepsibe, hogy ki tudjon fagyni, majd ki lett téve az éhenkórász macskáknak.
Az emberi fogyasztásra szánt adagok, meg másnap reggelig gyönyörűen megszilárdultak a spájzban.
A reggelihez úgy kezdtünk neki, hogy a kocsonya tetején megfagyott fínom, ízes zsírt késsel lekaparta az Asszony, és rákente a meleg pirítósra, amit a frissen facsart citromlével gazdagon meglocsolt kocsonyához ettünk.
Már csak a narancs ízű meglepetés volt hátra.
Ugyanis ebédre erdei gomba levest terveztünk, de a maradék 23 adag kocsonya ott terpeszkedett a fagyasztó tetején, az erdei gomba meg odabent didergett.
Na ekkor kezdődött a kanossza, akarom mondani a szomszéd járás.
Mindenkinek vittünk fejenként két-két adagot. Így maradt nekem4, Áginak meg 5 adag.
Ezek időlegesen át költöztek a padlásfeljáró lépcsőfokaira, és alig néhány óra után, már elérhetővé is vált a szeretve tisztelt erdei gomba mix.

Mindenkinek jóóó étvágyat!

 

doboz alja
oldal alja