A kór
Tiszta fizika az életem, mert mint a zord tél,
ront rám mindenfelől alattomosan az idő és a tér,
benne meg én vagyok a mérhetetlen nagy tömeg,
sapkám mint a cukorsüveg tornyosul felettem.
Ahány ember van a földön, annyi féle van belőle,
hiába futsz bármerre, nem menekülhetsz előle!
Valaki így születik, valaki nem vigyáz magára,
ők feliratkozhatnak a szövődményesek falára.
Minden nap megmozdul bennem egy fura érzés,
hogy kell egy bökés, majd utána jön a napi vérzés.
Pettyes csíkon folyik a gépbe a friss adatkérés,
liliputi laborrá vált az otthoni cukorszint mérés.
Enni kell reggel, délben, este, de lehet többször is,
én meg kérhetem az inzulint naponta ötször is.
És nem ehetek, ihatok én ám akármit, bármikor,
a sok cukrászda kirakata már csak festett ikon.
Elveimet őszi falevelekként kellene eldobnom,
az orvos utasításait törvényként kell felfognom!
Ha így teszek, kilencvennyolc évig is élhetek,
és így majd időtlen-időkig itt lehetek veletek!
