A legújabb kórház jelenetem
Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!
Eltűntem.
Nem magyarázkodok, mert mög tehetem.
De!
Konkrétan az történt, hogy önként, és dalolva
béévonultam a kórházba.
Imígyen történt:
Hétfőn délután megint kicsit gyengének éreztem
magam.
Kihívtam a Virág dokit, aki megállapította, hogy
valószínűleg, valami komolyabb a baj, tehát irány a
marcsellói kórház.
Nem bánom, lássuk a medvét.
Mentőt rendelt, és persze ha egy házi orvos
rendeli, azonnal sietnek.
Össze pakolni sem volt időm, tehát csak úgy, pőrén
bevonultam.
Az ambulancián rögtön megállapították a
kiszáradás tényét.
Na mondok, az utolsó pillanatban jötten béé, saját
akaratomból.
A múltkori 4 napos eszmélet vesztésig fejlődött, és
közben állítólag még a csinos doktor néninek is
beígértem egy komollabb dugást...
Nem akarom mögmagyarázni, hiszen valóban nem
voltam tudatomon.
De most aztán, talán béé is váltottam volna a két
évvel ezelőtti igéretem, ha a doki néni még ott
dolgozott volna.
Höhöhö!
De nem így történt.
Az osztályos doki, egy arabs mén volt.
Egy igazi fedező kan.
Alacsony, kövérkés, szemügés, igen nagy tudásu
professzorkám volt.
Egész jól össze haverkodtunk.
Tegeződve váltunk el. rendesen
megkedveltem.
Ő Dr. Alabsi Seif.
Az a lényeg, hogy megállapította, hogy
Addison-kóros vagyok.
Diktáljam?
Inkább idefűzöm:
***
Az Addison-kór
WEBBeteg - Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
Addison-kórban szenvedett Jane Austen, a
Büszkeség és balítélet szerzője, valamint J. F.
Kennedy amerikai elnök is. A betegség a
mellékvese csökkent működésének
következménye, amely bármely életkorban
felléphet, a nőket és férfiakat közel egyenlő
arányban érinti.
Az Addison-kór kiváltó oka nagyon sokszor nem
ismert. Gyakran előfordul, hogy a szervezet saját
immunrendszere megtámadja a mellékvesét, ez
okozza a bajt. Ritkábban daganatos betegség,
vérzés vagy fertőzés pusztítja el a szervet.
Korábban nagy arányban fordult elő a tuberkulózis
okozta mellékvese-károsodás is. Csecsemők és
gyermekek esetében az Addison-kórt egy, a
mellékveséket érintő genetikai betegség is
okozhatja.
Bár Addison-kórnak csak a mellékvese primer
károsodását nevezzük, fontos tudni, hogy nem
mindig a mellékvese károsodása az elsődleges.
Előfordul, hogy a hormontermelést befolyásoló, a
mellékvesére ható agyalapi mirigy károsodása
okozza a mellékvese elégtelenségét.
Az elsődleges (tehát mellékvese eredetű), illetve
másodlagos vagy harmadlagos (tehát agyalapi
mirigy vagy úgynevezett hipotalamusz eredetű)
mellékvesekéreg elégtelenség között a legfőbb
különbség, hogy az elsődleges formában a
mellékvesekéreg minden hormontermelése kiesik,
az egyéb kórformákban viszont a vérnyomás
szabályozásban is szerepet játszó, a só- és
vízháztartást befolyásoló aldoszteron hormon
termelődése megmarad.
Az Addison-kór jellemző tünetei
A betegség általában lassan alakul ki és jellegzetes
tünetekkel jár. Szembetűnő például a bőr
barnásszürkés elszíneződése, ami főleg a
tenyérredőkben, a szájnyálkahártyán és az ínyen
jelentkezik. Ennek az az oka, hogy a hormon
háztatás felborulása megzavarja a bőrfesték (az
úgynevezett melanin) termelődését is, emiatt a
fénynek és irritációnak kitett bőrterületeken és a
hajlatokban erősebb a pigmentáció. A barnás
elszíneződés sokszor jól látszik a térden,
könyökön, körömágyon és a körmön is. Gyakori
jele a betegségnek az a kékesfekete elszíneződés
is, ami a mellbimbók, az ajkak, a száj, a végbél, a
herezacskó vagy a hüvely körül jelenhet meg.
Ritkán előfordul hogy bizonyos bőrterületeken nem
fokozott, hanem éppen csökkent a melanin
termelés. Ilyenkor fehér, festékhiányos foltok
(vitiligo) alakulnak ki. A hormonhiány
következtében kialakuló vízvesztés miatt
bőrszárazság léphet fel.
Mindemellett gyakori hogy gyengének, fáradtnak
érzi magát a beteg, izomgyengeségről
panaszkodhat. Hasi panaszok, súlyvesztés,
hányás, hasmenés vagy szorulás is gyakran
előfordul. Később pszichés tünetek is
jelentkezhetnek, ami akár depresszióig is
súlyosbodhat.
Addison-kór esetén felborul a szervezet víz-,
nátrium- és káliumháztartása, mivel hiányzik a
szervezetből a só- és vízháztartásban szerepet
játszó aldoszteron nevű hormon. A hormon hiánya
megzavarja a vérnyomás szabályozását is. A beteg
vérnyomása gyakran alacsony, ez is okozhatja a
fent leírt gyengeséget, illetve szédülést, ami akkor
a legkifejezettebb, amikor a beteg ülő vagy fekvő
helyzetből feláll.
Mivel az aldoszteron hatásai közé tartozik a
szükséges mennyiségű víz visszatartása és ezáltal
a vizelet mennyiségének csökkentése, hiánya
esetén fokozott mennyiségben ürül a vizelet, ami a
szervezet kiszáradásához is vezethet. A vérnyomás
szabályozó és stresszhez való alkalmazkodási
készsége is elvész a szervezetnek. Mivel a férfi
nemi hormon termelődése is zavarttá válik, ezért
nők esetén fokozott szőrnövekedés is jelentkezhet.
A vércukorértékek is kisebbek a normálisnál, mert
a szervezet szokottnál érzékenyebb az inzulinra.
Az éhezésre, kevesebb kalória bevitelére az
addison-kóros beteg a szokottnál rosszabbul
reagál, szélsőséges esetben akár eszméletvesztés
is bekövetkezhet.
Az érintett betegek a fentieken túl hajlamosak a
különféle fertőzésekre, gyulladásokra is. Egy-egy
súlyosabb fertőzés, komoly pszichés vagy fizikai
stressz, baleset vagy műtét előidézheti a
mellékvese krízist vagy Addison-krízist is, mely
orvosi beavatkozás nélkül halálhoz is vezethet.
Hogyan állítható fel az Addison-kór diagnózisa?
A tünetek gyakran feltűnés nélkül, lassan
alakulnak ki. A korábban felsorolt gyengeség,
izomfájdalom, általános rossz közérzet sok egyéb
kórképre utalhat, ezért az orvosok kezdetben
sokszor nem gyanakszanak Addison-kórra. Néha
egy jelentősebb stresszhelyzet az, mely
egyértelművé teszi a tüneteket, és akár
krízishelyzetet is teremthet.
Ha felmerül a betegség gyanúja, és
laborvizsgálatot végeznek, akkor az alacsony
nátrium- és magas káliumszintet mutat, valamint a
vese működészavarát is felfedi. A
legcélravezetőbb, ha ekkor - szintén vérvizsgálat
segítségével - ellenőrzik a kortizol szintet, mely
alacsony lehet, illetve a kortikotropin (agyalapi
mirigy által termelt hormon) szintet, ami viszont
magasnak mutatkozhat.
Ha a vérvizsgálat kimutatja az alacsony kortizol
szintet, akkor további vizsgálatokkal azt kell
kideríteni, hogy a mellékvese betegsége a fő
probléma, vagy valami más betegség van a
háttérben, ami elpusztította a mellékvesét is.
Hogyan kezelhető az Addison-kór?
A kezelés során a legfontosabb feladat a hiányzó
hormonok pótlása szájon át bevehető gyógyszer
segítségével. Ha a beteg súlyos állapotban van,
szükség lehet intravénásan vagy
intramuszkulárisan adott készítményekre is.
A szükséges dózist mindig egyénre szabva
állapítja meg az orvos, és úgy írja elő annak
bevételét, hogy az így kialakított mesterséges
hormonszint legjobban kövesse az élettani
hormonszinteket. Így, mivel a mellékvese által
termelt kortizol hormon szintje a reggeli órákban a
legmagasabb, ezért a reggel beveendő gyógyszer
mennyisége is nagyobb.
A felírt készítményt a betegnek élete végéig
szednie kell. Fontos arra is odafigyelni, hogy egy
súlyosabb fertőzés, műtét vagy komolyabb
pszichés megterhelés esetén a beállított adagot
mindig emelni kell. Éppen ezért az Addison-kóros
beteg, bármilyen egyéb betegség miatt részesül
orvosi kezelésben, a betegségéről és szedett
gyógyszerekről mindig tájékoztatnia kell aktuális
kezelőorvosát.
***
Szóval, a doki idejekorán felismerte a kórságot, és
annak megfelelő hadműveletet vezényelt le.
Konkrétan, az első két nap kaptam 6 litykó
általános löttyöt, amiben mindenféle nyalánkság
benne volt, ami hiányzott belőlem.
De közben volt egy iccaka, midőn kitúrtam
magamból az aktuális granült, tehát másnap új
szúrás.
Persze, összesen két mővér bírt a szuri
tudományával, tehát a többi csak böködött
össze-vissza, mint egy tűpárnát.
Egyszer-egyszer sikerült is, no akkor aztán folyt
belém az anyag, ha köllött, ha nem.
Utólag, igen, kellett...
Legalább 40 lik található rajtam, de csak az a 2
működött, amit az a két csaj bökött, akik értettek is
hozzá.
Úgy éltem, mint egy vérző, lüktető véres fecni.
állandó orvosi felügyelet mellett.
Végül is belém pumpáltak ugyibár, 6litykó átlagot,
és összesen 5 kilónyi konyha sót. Mindennap volt
bennem valami lötty.
De megérte, hiszen napról-napra sokkal jobban
éreztem magamat.
Hát mondjuk többen megkérdezték, hogy mi ez a
stoki itt az ágyam mellett?
Amikor elmondtam, hogy az a mobil klotyóm,
mindegyők felpattant róla.
Na valahogy imígyen teltek a napjaim, a
szekeremtől teljesen elzárva, mert hogy nem fér el.
És nem is fért el, mert ha oda toltuk, akkor senki
nem mehetett a slózira, hiszen a szekér elállta az
útját.
Hehehe!
Tehát elmondható, hogy ez nem éppen egy
akadálymentes kórház.
Gyakorlatilag, az ágyamhoz voltam madzagolva, 4
napra.
És igen, előfordult apró malőr is.
Konkrétan az történt, hogy a kezelések idejére át
voltam állítva inzulinra, intra musculárisan...
Ez persze szigorúan szakmailag annyit tesz, hogy
izomba adva, szurival.
Nomármost a harmadik napon elfőfordult egy
derekas túladagolás, a nővérke ostobasága miatt.
Ennek következményeként, le esett a cukrom
1,8-re, magyarul behypóztam.
Éjjel rettenetes halálfélelem, izzadás, de literszám,
és az ápoló személyzet szaladgált, mint pók a
falon, egy csöppöcske cukorkáért.
Sikerült.
Az egyik nővér kapott ajiba egy doboz svájci
bon-bont, amit belém nyomtak.
ÉÉN imádtam az izijét, és megígértem, hogy ha a
fiatal csinoska gondolja, csókok által
megkóstolhatja!
Hihihi!
És lőn, kaptam egy nyelvest, csak térjek
magamhoz.
Egy pillanat alatt magamra leltem, és kértem még
csokit, nanááá, hogy a hozzá járócsókkal
egyetemben.
Nem volt több egyikből sem.
Na kinek volt illen kórháza, ahol svájci bon-bont
kap, csókkal körítve!
És akkor néhány szó a rabtársaimról.
Volt egy öreg úr, aki pont 77 éves volt, de ollan
kripli, hogy azt hittük, hogy már halott is.
De nem az volt.
Sajnos úgy horkolt, hogy ha valaki bejött a
cellánkba, azt hitte, hogy fingik az öreg.
Pedig neeem!
meg amúgy is képes volt ollan hangok kiadására,
amik teljességgel félre érthetőek voltak.
Hát volt egy másik 77 évesem, de az legalább egy
fénypofa.
'56-os diszidens,és alig 14 évet rántott le
angliában, és további 18-at délafrikában.
Ott is nyitott egy éttermet, mint Angliában, meg
egy night clubot, autómosóval, ahogy azt kell.
Storagevel együtt.
Kitanulta a szakács mesterséget, meg egyéb
nyalánkságot is.
Két éve tért meg magyarhonba, de még mindig
arról faggatózott, hogy még mindig elvtársazzuk
egymást.
Mondtam, hogy azért az az idő elmúltmár.
Nagyon nagy volt a figura.
Annak ellenére, hogy a lábaiban méter számra
cserélték az ereket, és alig élt a fájdalmaktól.
Kurva magy dumával fertőzött, de az egy sem volt
kamu.
Engem ugyan béézároltak az ágyamba, de csak
mert az ágyikóm, és a klotyó ajtó alig 40 centire
volt egymástól.
Höhöhö!
no, valahogy imígyen zajlott a kórházi jelenésem...
Puszi: A Matula, a Király
... - Egy kis kiegészítés...
Szóval néhány kiegészítést még hozzá kell fűznöm.
Konkrétan, a Hugira gondolok.
Akár tudjátok, akár nem, akkor is elmondom, hogy Ő is a pécsi klinikán héderelt.
Össze-vissza kaszabolták. Talán egyszer majd bevallja.
Kalandos úton-módon, de ide talált.
Nincs jól, de életben van.
Érte kéne aggódni inkább, mint értem, mert Ő sokkal bretegebb...
Meg még elfelejtettem megemlíteni, hogyKata lányom, a világ leg kalandosabb módján érkezett meg hozzám, amit majd
saját interpretációjában fogok előadni.
Na csók mindenkinek, aki aggódik: A Matula
... - És akkor a Kata agyszüleménye - ...
Kezdjük hát a legelejéről: Hétfő délután 7-kor, munka után a jól megérdemelt fröccsöm mellett üldögélve jön a telefon,
hogy apát nem lehet elérni. Hát engem azzal a lendülettel kapott el az ideg, úgy hogy gyorsan rendeltem egy felest,
majd elkezdtem telefonálgatni. Miután már beszéltem a polgárőrséggel, a kocsmárossal és a segítőszolgálat vezetőjével
is, illetve épp a háziorvost akartam hívni végre megcsörrent a telefonom, és apám hívott. Egy kecses "na mi a fasz
van?" kérdéssel indítottam beszélgetésünket, majd gyors menetben kiderítettem, hogy Marcaliban van kórházban.
Mihelyt letettük a telefont, az agyam "újratervezés" módba állt át:
1) beszélni kell a főnökkel, hogy a jövő heti szabimat erre a hétre kérem.
2) beszélni kell a tanárommal, hogy jövő héten nem lesz szabin, ezért nem megyek gyakorlatra.
3) össze kell pakolni SOS-ben hogy másnap délután, munka után táborba már egy heti cuccal induljak.
Az első két pontot le is tudtam olyan éjjel 11 környékére, amikor már kissé spicces állapotban tettem le a telefont a tanárommal történt beszélgetés után.
Másnap hajnalban (4 óra alvás után) kelés, jön Viktor, hozza a táskám, aztán gyors menetben pakolás egy hétre és irány a munka.
Kedd délután, munka után irány a Velencei-tó és mehet a táboroztatás. Egy cserediákok körében eltöltött kellemes este, illetve egy fél nap után, szerda délután/kora este
terveztem elindulni Balatonra. Persze ekkor jött a nagy vihar, és kezdődtek kalandjaim.
Kezdjük ott, hogy a 17:49-es vonattal akartam indulni. Ez idő tájt szeretett volna Pestről lejutni hozzánk egy
önkéntes, illetve Pest felé s úton volt egy. Mindkét fiúval folyamatos kapcsolatban álltam, így tudtam meg pár óra
elteltével, hogy Pest felől semmi nem jön felénk, cserébe a Pest felé tartó fiú bejutott a városba. Oh, mondom nagyon
jó, akkor én is kimegyek az állomásra, és a 19:49-est még pont elérem. Na hát persze mikor kiértem az állomásra még a
16:50-es se érkezett meg. Gondoltam nem baj az nekem, felszállok én bármelyikre, csak érjek már le Balatonra. Persze
10 perc után újra eleredt az eső, feltámadt a szél, a váró meg tele volt "c-tipusu" nem túl szimpatikus családokkal.
No, beálltam egy szélvédett helyre, ahol az eső sem ért nagyon, betakartam magam a törölközőmmel, és vártam.
Este 9 környékén megelégeltem a várakozást és felhívtam a kedves kollégát, aki még a táborban volt, hogy ha ivott,
akkor is hagyja abba nagyon gyorsan, és vigyen szépen át engem Székesfehérvárra. Este 10-re sikerült is megérkeznem a
Fehérvári állomásra, ami épp szét van bombázva. Nagy nehezen megtaláltam a jegypénztárt, ahol is mosolyogva
bejelentette a kedves néni, hogy inkább ne is vegyek jegyet, mert úgy sem járnak a vonatok. Hát én megfogadtam
tanácsát, és nem vettem jegyet, pénzemet inkább a restiben egy jó rozé viceházmesterre költöttem. Épp kiültem a resti
teraszára, amikor is elment az áram az állomáson. A romantikus félhomályon felbuzdulva el is kezdtem vetkőzni, persze
nem a "szabad a csók!" felkiáltásra reagálva, csak szimplán fáztam és fel akartam venni minél több és vastagabb ruhát,
amit a táskámban találtam.
Telt szépen az idő, fogyott a fröccsöm is szépen, amikor egyszer csak tajtékozva befut egy MÁV-os bácsi a restibe,
hogy mindenki takarodjon ki a peronokra, mert megindult a vonat forgalom. Azt, hogy mikor, melyik vonat és merre fog
indulni még nem tudta megmondani, de már bíztató volt, hogy van mozgás. Hát a resti törzsközönségének sodrásában én is
elvergődtem valahogy a peronokig a sárban, szélben és szemerkélő esőben, amikor is bemondták, hogy indul Pester egy
vonat. Na, azt a népvándorlást, amit akkor elkezdődött! A 4, azaz négy peron között rohangáltak az emberek, mert
persze 90% erre a vonatra várt, és mindenki próbálta kitalálni, hogy a Fehérvári állomáson ácsorgó 8 vonat közül vajon
melyik lesz a Pesti. Miután 20 percig hallgattuk, hogy AZONNAL indul a vonat Pestre végül sikerült is annak a
nyavalyásnak elindulnia. Persze így is volt, aki lekéste (nem tudom, hogyan, ne kérdezzétek), és kezdődött a lincs
hangulat. Én hátulról, mosolyogva néztem végig, ahogy a kedves utazó közönség elkapja az első MÁV-os embert, aki
szembe jön velük, egy mozdonyvezetőt, aki semmiről nem tehet amúgy. De persze azért az ő anyukáját emlegették
rendszeresen. Még épp időben jött a hír, hogy indul a következő vonat Pestre, így mindenki lenyugodott végre, és a
mozdonyvezető is életben maradt.
Az én kalandomnak azonban még mindig nem volt vége. Továbbra is várakozó állásban pislogtam jobbra-balra a peronon,
hogy vajon mikor jön egy olyan vonat, ami engem is hazavisz végre. Egy idő után már beleépültem a hangosbemondóba,
hogy biztosan halljam a történéseket, de ez sem segített sokat, csak nem jött a vonat. Miután már az északi partra is
ment vonat, Pusztaszabolcsra is, sőt még egy pesti elment, akkor végre bemondták, hogy jön a déli partra tovább haladó
Express!! Ho-hó, mondom expressz! Jó lesz ez nekem, gyorsan ott leszek. Ezek után bemondták, hogy annyira expressz,
hogy minden megállóban meg fog állni. MINDEGYIKBEN!
Semmi gond, végre itt a vonat, felszállok rá, aztán már fedett, száraz helyen élvezhetem tovább az éjszakámat. Hát
fedett is volt, meg meleg is, de ettől függetlenül úgy nézett ki, mint egy csatatér. Szemét mindenhol, elhagyott
ruhadarabok, félig megevett szendvicsek és üres sörösüvegek. Nagy nehezen sikerült a szemétdombba fúrni magamnak egy
seggnyi helyet, ahol össze is kuporodtam szépen, és vártam, hogy hazarepítsen a csoda-expressz. Fél órás kókadozások
közepette, rettegve attól, hogy Balatonmária előtt is elalszom, nagy nehezen elzötyögtünk Fonyódig. Már épp hívtam
volna apát, ahogy azt szoktuk, hogy itt vagyok már a szomszédban, amikor is rájöttem, hogy hajnali fél három
magasságában ez nem a legjobb ötlet.
Nagy nehezen, sok ázás-fázás és még több várakozással telt idő után csak megérkeztem Máriára. Persze az eső, ami már
órák óta nem esett, Mária-alsónál eleredt újra, így ismét előkaptam a törülközőmet, és abba burkolózva battyogtam haza
Mária esős utcáin. Természetesen mindezt a legvékonyabb vászoncipőmben sikerült megtennem, pár részeg nyaraló
társaságában.
Még be se léptem a kapun Makka már rajzolta a nyolcasokat a lábam körül, és olyan erővel dörgölődzött hozzám hogy
majdnem bedöntött a rózsabokorba. Csórikám 2 napja nem kapott se kaját se szeretetet aputól, így a depresszió szélről
szedtem össze. Persze, amint kinyitottam az ajtót ő már bent is volt a lakásba, sprintelt a konyha felé, a kanyarban
kicsit megcsúszott, majd a hűtőn hangosan koppant, és már üvöltött is, hogy kaját neki, de azonnal! Lepakoltam és
adtam neki enni, amit a porszívónál is gyorsabban szívott magába. A repetát már nem vártam meg, addigra vízszintesbe
helyeztem magam, és végre nyugovóra térhettem, hogy másnap reggel kipihenten (haha, jó vicc) indulhassak apikához
Marcselloba.
