A lelkem otthon hagytam ...
Idegen vagyok mindenütt
Amerre járok én,
Mert az utamon valahol
Elhagyott a fény.
Nem mutat virágot itt
A végtelen róna,
Köröttem az egész vidék
Mintha üres volna.
Sokféle zaj árulja el, hogy
Virul itt az élet,
S a nyár gazdag illatára
Lelkem újra éled.
Gondolatban, és lélekben
Mindig otthon vagyok.
A régi tájkép a szívemben
Mindig fényben ragyog!
