A lelki szépség ajándéka
Amióta csak ismerem a betűket, könyvek vesznek körül. Rengeteget olvasok, egyik történetet a másik után. A szavak szárnyán magam is utazok, átélek olyan eseményeket, melyek lázba hoznak, lebilincselnek.
Sokat gondoltam arra, mi lenne, ha magam is írnék? Sokszor elképzeltem magam elé egy tiszta, üres, fehér papírt, melyet tele írok gyöngybetűkkel, s valami szépet varázsolok, egyik oldalt követi a másik. Nem tudtam, képes vagyok-e ilyesmire. Gyerekként nem szerettem fogalmazásokat írni, örültem, ha nagy nehezen megszülettek. Hogy lesz így belőlem író? Teltek az évek, s egyelőre a vágy csak ábránd maradt. Nem tudtam, mi is adhatna ihletet, mi lenne az, amiről szívesen írnék, ugyanakkor az olvasókat is érdekelné.
A szavak birodalmába akkor léptem be igazán, amikor elkezdtem lovagolni. Valami megmozdult bennem, éreztem, szavakba kell öntenem, amit érzek. Mi is az, ami magával ragadott? A lóval való közös mozgás öröme, a szabadság érzete, s még valami nagyon fontos dolog: bizalom a ló és az oktató iránt.
Elkezdtem lovas témájú könyveket olvasni, s rábukkantam egy sorozatra, amely megadta a kulcsot az íráshoz:
"Heartland varázslatos hely a virginiai hegyekben: menedékül szolgál olyan lovaknak, akiket bántódás ért. Itt megtanítják őket újra bízni az emberekben."
Ekkor született meg első sorozatom: „Dorka-történetek" címmel. Egy vak kislány és barátai avatják be az olvasókat a lovaglás apró örömeibe, bemutatva azt a csodát, amit a lovaglás adhat.
Miért vak a főszereplő? Elárulom. Magam is születésem óta vak vagyok, s valós élményeimre alapoztam a történeteket. Dorka személyiségébe bújva, átéltem mindent magam is. A történetek nem hevertek tétlenül a számítógépemen, hanem sorra megjelentek nyomtatásban a „Junior Lovas Nemzet" hasábjain, majd a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalán, könyvként. Örömöm kimondhatatlan volt, egy saját könyv a világhálón! Bárki olvashatja!
Ma már nem lovagolok, az írást azonban a lovaglásnak köszönhetem. Ha a lovakkal lehet finoman, erőszakmentesen bánni, miért ne viselkedhetnének az emberek is így egymással szemben? A mai napig is van tehát ihletem, a belső értékeket, a lelki szépséget képviselem. Nem láthatom a körülöttem lévő világot, ezért felépítek egy kedves környezetet, ahol nem a külső, hanem a belső számít. Több, tanulságos írásom született az alábbi belső értékekről: türelem, empátia, segítőkészség, jócselekedetek, elismerő szavak, dicséret, lelkesedés, jóság, hála, köszönet kifejezése, bizalom, együttműködés, kapcsolatok ápolása, optimista gondolkodás stb. Mivel gyűjtöm híres emberek mondatait, gondolatait, minden történetem elé egy-egy idézetet rakok, mely előhangot ad az adott íráshoz. Így született az „Erről jut eszembe" című könyvem, amely kikölcsönözhető az MVGYOSZ Hangoskönyvtárából!
Már nem bújok Dorka bőrébe, hanem egyes szám első személyben fejezem ki magam! Valóságos, megtörtént élményekről írok. Nagy változás ez, amely további önbizalmat ad!
Egy harmadik könyvem is megjelent: „Pillanatképek az Élet albumából" címmel, amely kikérhető az MVGYOSZ Braille-könyvtárából!. Tanulságos történetek átlagemberek mindennapjairól, melyek mindig kecsegtetnek megoldással!
Ezekben a novellákban túllépek önmagamon, és egészséges, látó karaktereket formálok. Ez az igazi szabadság, szereplőim segítségével magam is látóként élek a sorok között!
Minden eddigi történetem rendszeresen megjelenik Nagy Vendel Megszólalok Művészeti Magazinjában, támogatásának örökké hálás vagyok!
Írásaim Online megjelenése az első lépés volt a külvilág felé. Éreztem, valami nagy dolgot sikerült megvalósítanom: örökül hagyok valamit másoknak! Ki tudja, ki, milyen üzenetet, értéket talál mondandóim között? Talán sok-sok év múlva, éppen olyan olvasóhoz jut el valamelyik történetem, aki lelki orvosságot merít belőle.
Álmaim megvalósításának ezzel még nincs vége! Egy-egy írásomat sikerült antológiákban, nyomtatásban megjelentetnem! Ez még nagyszerűbb érzés, hiszen már papíron is szerepelnek gondolataim, úgy, mint egykoron megálmodtam!
Figyelemmel kísérem az irodalmi pályázatokat, s örömömet lelem a megmérettetésben. Sok, nagyszerű témában nyertem így ihletet, s „ragadtam billentyűzetet". Igazi „Kérdezz - felelek" játék. Ha az adott kérdéskörben jó a válaszom, elnyerem jutalmamat. A közelmúltban egy egri utazást nyertem! Tehát ezen a vonalon is van már sikerélmény!
Az írás segítségével rájöttem, a szavak embere vagyok. Gondolataimat szavakban fejezem ki úgy, mint ahogy a festő érzéseit képekben formálja meg. Vagyis, én is tudok „rajzolni"! Érzelmeket, hangulatokat, s mindenki maga találja meg a neki szóló üzenetet.
Könyveim megjelenése után, elismerő szavakban részesültem: hadd idézzem két kedves barátom mondatát:
„Ahogyan Te írsz, egy olyan világ tárul fel számomra, ahol illatosabbak a virágok, hangosabbak a madarak, simogatóbb az esti szellő és melegebb a nap sugara. Elgondolkodtam: mi lehet az oka ennek? A Te nyelvi világodban csak az igazán fontos dolgok számítanak: az érzések. Ezért szeretem nagyon az írásaidat, mert az érzésekről, az érzéseidről szólnak."
„Nagyon értékes a munkád, mert olyan folyamatokat, gondolatsort indít el az emberekben, ami jobbá teszi őket. Azok az értékek, amiket te közvetítesz, mélyen beleégnek a lelkekbe."
Tehát sikerült! Tovább adtam azt a lelki gazdagságot, amit én is ajándékba kaptam az Élettől! Kell ennél szebb valóra vált csoda?
Árvay Mária
Írásaim akadálymentes formában itt olvashatók:
WWW.Irodalmisarok.eu ... Magyar látássérült szerzők művei ... Árvay Mária
