A lelkünk mécse
Ha lehull a fáról minden zöld levél,
Ha szárazon reccsen minden őszi ág,
Ha kósza szél kerget száraz levelet,
Nem nyílik semmi; Csak gyenge jégvirág.
Beszürkül minden; Lég s az ég,
A lelkünk mécse alig ég.
A lombos erdő is csendes daltalan,
A puha humusz nő, s rajta az avar,
A vándormadarakkal száll álmom is,
A vágyam kerget, messze űz, elzavar.
Beszürkül minden; Lég s az ég,
A lelkünk mécse alig ég.
De ha majd jő a tavasz harsogása,
Ha majd dalolja sok madár "Nyitnikék"
Virágba pattan a rügy, s a nagy világ,
Érzem, hogy szívem tavaszi lánggal ég.
Kiderül minden; Lég s az ég,
A lelkünk mécse lánggal ég.
