A lét és tudat dialektikája
Ha ép a test, az ember tettrekész,
Merész. Kevélyen járja végig útját.
Ha ép a test, s az embert megtaposták,
Remélni, bízni újra nem nehéz.
Ha ép a test, nagyot, s előre lép:
Nem tűrve azt, hogy tények visszatartsák.
Van jó, van rossz, mint pőre két igazság;
Mást meg se lát. S ha mégis: Félrenéz.
Ha ép a test, jól tudja, mit kell tenni,
És megteszi, és nem gátolja semmi.
Az épek, ifjak igazsága ez.
De már, ha érzi, mennyi még az „ennyi",
S a roncsolt testtel nincs is merre menni,
Mindennek lassan más értéke lesz ...
