A lillafüredi Palota-szálló
"Természeti kincseink Kohinoorja"
A lillafüredi Palota-szálló
A XIX. század végén, XX. század elején elkezdett, s Lillafüredet üdülőteleppé fejleszteni szándékozó elképzelések részben megfelelő igény hiánya, részben a befektetők elmaradása miatt nem valósultak meg. Az első világháború évei természetesen nem voltak alkalmasak a telep fejlesztésére, de a trianoni döntést követően, ahogy eszmélni kezdett a magyar társadalom, így elevenedtek fel a régi, vagy fogalmazódtak meg az új elképzelések. Lillafüred a mai Magyarország "útszélen heverő gyémántja, amely arra várt, hogy valaki felemelje, megcsiszolja és méltó foglalatba helyezze, hogy természeti kincseink Kohinoorjává váljék" - fogalmazódik meg a minősítés, a feladat és az idegenforgalom Lillafüredről alkotott új képe.
A húszas évek közepén központi kérdéssé válik Miskolc, környezetében pedig Lillafüred és Tapolca idegenforgalmi fejlesztése. Lillafüred központjának, az új szállodának a tervei 1925-ben elkészültek, s azt 1926 elején mutatták be a Földművelésügyi Minisztériumban. 1926-1931 közöttről bőséges híranyag és rendkívül jó fényképanyag áll rendelkezésünkre az építkezésről és az épület felavatásáról, átadásáról.
Még a munkák érdemi részének, a szálló építésének megkezdése előtt már minden érdeklődő tudhatta, hogy "a hatalmas, kétszázhúsz szobás szálloda a Weidlich-villa előtti, most már az építkezés megkezdésére jórészt előkészített helyen fog felépülni. A terveit Lux Kálmán műegyetemi professzor készítette, s ezek szerint Mátyás-kora beli stílusú, U-alakú szálloda Hámor legmagasabb pontján fog felépülni, mintegy 180 méteres fronttal. A szálloda déli részéből ki fog emelkedni egy 46 méteres torony, amelyről a legpompásabb panoráma tárúl majd a néző elé. Az emeleteken erkélyeket is elhelyeznek, ahonnan a tóra, a vízesésekre, s a községre, valamint az erdőségekre lesz igen szép kilátás.
A Palota-szálló déli homlokzata az órával
A szálloda alatt a hegyoldalt függőkertekké, illetőleg teraszokká képezik ki, amelyek lépcsőzetesen ereszkednek alá a múlt évben (1926-ban) felfedezett, bár nagyságában nem, de szép ségében az aggteleki cseppkőbarlanggal vetekedő Anna-cseppkőbarlang hoz.. A teraszok lépcsőkkel és szerpentinutakkal lesznek összekötve és virág ágyakkal, gyepágyakkal ellátva. A legalsó terasz már el is készült, s innen a 23 méteres, valamint a 6 méteres vízesésre nyíllk majd gyönyörű kilátás.
A nagyszálloda helye jó részben elő van készítve az építkezés megkezdésére. A hatalmas munkálatokat az erdőkincstár két mérnöke, Kövess János erdőtanácsos és Osztrolúczky Tibor erdőmérnök vezetik. A nagyszálloda helyéről eddig mintegy 2000 köbméter földet, s robbantott sziklát hordtak el, s előreláthatóan még körűlbelül 2000 köbméter föld- és kőanyag elszállítására lesz szükség. Az építkezés megindulását ma már 1.200.000 tégla és 1.000 köbméter beoltott mész várja. A szálloda építése és a többi építkezések a tavasszal közel ezer munkásnak fog hónapokig munkát adni."
Lillafüredi látkép
1927 október elejére már álltak a falak, s a Miskolc felőli részen hozzá kezdtek a tetőszerkezet építéséhez is. Az ilyenkor "bevett szokás szerint" meg kellett tartani a bokrétaünnepet. Erre Bethlen István miniszterelnök, négy miniszter, s még mintegy negyedszáz hivatalos és magas rangú vendég volt hivatalos.
1928-1929-ben nemcsak az építkezések folytak, hanem felerősödtek az ellenvélemények is, mert a magyar társadalmat valóban megosztotta mindaz, ami "bükki program"-ként valósult meg. A sajtó vezércikkeinek egyike az "újkor ébredésé"-nek nevezte, s a Bükk aranykorának minősítette a szálló felépítéséig eltelt néhány évtizedet. "Mint egykor a fáraók parancsára hegyeket hordtak el, alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, utat vágtak a hegység sziklabércein, patakokat helyeztek át újonnan kiszakított mederbe és építettek egy olyan monumentális palotát, ami nagyságra, szépségre és struktúrára nézve a királyi vár és az országház után az első helyen áll az országban."
A szálló apartmanjának erkélyei
A politikus-újságíró- és idegenforgalmi szakember (főleg, ha miskolci) az ország egyik kiemelkedő alkotását látja Lillafüreden. De azt is megfogalmazza, hogy "monumentálisat kellett alkotni, mert ezt parancsolta az ország koldus-szegény sorsa. Paradoxonnak hangzik, de így van, mert Lillafüred elsősorban nem nekünk szól, hanem a külföldi turistáknak, akiket ide kell csalogatni. Ehhez nemcsak látványra, lenyűgöző környezetre, de megfelelő színvonalú fogadásra is szükség van."
A déli homlokzat süvegkupolája
A "magyarázkodás" egyben a szálloda építéstörténete, amelyben feltárulnak a "háttér-gondolatok", amelyek minden lépésben a tudatosságot, a végiggondoltságot sejtetik. "Felépült a Bükk legszebb pontján a Palota-szálló, a magyar építőművészet egyik legremekebb alkotása. Teraszokkal, bástyákkal, falakkal várrá képeztek ki egy egész hegyoldalt, még egy másikat teljes egészében elhordtak a föld színéről, hogy megfelelő helyet teremtsenek a parkok, sétányok számára. Ezeknek virágokkal, növényekkel való ellátására külön kertészetet, pálmaházat állítottak fel Majláthon. A Szinva patakot újonnan vájt mederbe terelték, hogy festőibb, meredekebb vízesést nyerjenek. Alagutakat fúrtak, hogy az erdei vasutat száz méterrel odébb vigyék a Palota-szállótól. Garadnán halastavat ástak a fürdővendégek (hallal való) ellátására. Hullám fürdőt építenek a hámori völgyben, golfpályát létesítettek a vadregényes, hegyes-völgyes Hollóstetőn. Kiépítették a Bükk sziklás bércein a szerpentines, alagutas, viaduktos autóutat, Magyarország legszebb útját Egerig. Kisgyőrben új palabányát tártak fel, hogy az építkezéshez stílszerű fedő anyagot találjanak. Az Ortástetőn homokbányát nyitottak, hogy az építkezéshez előteremtsék a szükséges anyagot. Cseppköbarlangokat tártak fel, hogy a vendégeknek, turistáknak bemutathassák a magyar föld mélyében rejlő természeti csodákat.
A Palota-szálló oldalsó bejárata
Mindezek betetőzéséül befúrtak a föld ismeretlen misztikus mélységébe, hogy előteremtsék a fürdő ellátásához szükséges természetes hévizet."
A Palota-szálló építkezése valóban a környezet lényeges átalakításával járt együtt, s ezekről az épület kapcsán nemigen szólnak leírások, feljegyzések. Tehát elhordtak egy egész hegyoldalt, de a mésztufát vagonokban szállították az Alföldre, s ezzel javították a szikes talajokat. A kertészettel, pálmaházzal egy régóta nélkülözött hegyvidéki füvészkertet létesítettek. A Szinva új mederbe terelése megváltoztatta Hámor község települési szerkezetét. Az alagútfúrásokkor kitermelt követ az utak burkolására használták fel. Az egri úttal számos települést kapcsoltak be a kereskedelmi összeköttetésbe, "világot nyitottak előttük", s a Miskolc-Eger közötti távolságot ezzel 30 kilométerrel lerövidítették. A kisgyőri palabánya a legjobb minőségű anyagot termelte a korabeli Magyarországon. Ezt a palát a lakosság ugyan ősidők óta bányászta és használta, de ekkortól külföldi szakemberek segítették a hatékonyabb kitermelést. Talán a melegvíz kutatás volt az egyetlen olyan célkitűzés, amely nem vezetett eredményre.
Az U alaprajzú épület déli homlokzatának baloldali része
1929-ben a Bethlen-kormány egyik legmaradandóbb alkotását látták mindabban, ami Lillafüreden történt. A költségek is ennek megfelelően elképesztően magasak voltak, a munkálatok beleértve a forráskutatást is - 3,5 millió pengőbe kerültek, s a pengő ekkor még a dollárhoz viszonyítva is nagyon stabil, "erős" pénz volt.
Az 1930. június 7-ei átadási ünnep ségekre a vendégek óriási tömegben érkeztek, s a szálloda minden szobáját lefoglalták.
A Palota-szálló tervezője Lux Kálmán (1880-1961) építész volt, aki a hivatalos átadást helyettesítő másfél napos sajtóbemutatón tájékoztatót adott munkájáról. Az ekkor ötven éves tervező 1901-ben szerzett diplomát a budapesti Műegyetemen. 1926-ban, ami kor megbízást kapott a szálloda terveinek elkészítésére, már ismert, rangos művésze volt a magyar építészek körének. Nem szól magyarázat arról, hogy miért ő kapta a feladatot, s arról sincsenek ismereteink, hogy miért vagy kinek a hatására választotta ezt az építészeti felfogást. A Palota-szálló nem tartozik a kor modern építészeti formakísérletei közé, nem jellemzője a XX. század első évtizedei felfogásának. De ha alkotását és írásait szemügyre vesszük, az segítségünkre lehet. Fő művének az esztergomi királyi palota maradványainak rekonstrukcióját tartják. Szakmunkái, írásai közül pedig kiemelik az 1922-ben megjelent "A budai várpalota Mátyás király korában", s az 1932-ben megjelent "Visegrád vára" című tanulmányait, munkáit. A tervek megfogalmazásában ez valószínű hatással lehetett rá, a hely kiválasztásában viszont nagyszerű érzéke vagy "bemérése" játszotta a szerepet. A kiválasztott építési hely három völgy találkozásában van. A szálló főhomlokzata az északi oldalon a Hámori tóra, valamint a Szinva-patakra néz, a déli homlokzatról pedig a lillafüredi völgy tárul elénk. Az enyhén U-alakot formáló alaprajz kitűnően illeszkedik a természetes környezethez, amelynek adottságait átalakították, illetve kiképezték függőkertekkel és várszerű támfalakkal.
A Mátyás-terem oszloprészlete
A természetes sziklák, várfalak bástyái, az ülőfülkék sokasága fokozták azt a romantikát, amelyet már maga a palotaépület formaképzésével egyedül is képviselt. Az épületből való kilátás, a napozás céljaira nagyméretű teraszok szolgálnak az épület északi, déli és nyugati részein egyaránt. Régi képeslapok bizonyítják, hogy ezek gyakran adtak teret társas összejöveteleknek, fogadásoknak, báloknak.
Az épület főbejáratát a palota négyszintes tömegéből merészen kiemelt torony hangsúlyozza. Hegyes torony sisakja tűként emelkedik ki a völgyből, s messziről jelzi, mutatja az épület helyét. A vendégek számára (is) szolgáló bejáratot az első emeleti napozó terasz felületéhez csatlakozva, a völgy felé kiugró kocsiáthajtó előépítmény is megkülönbözteti. A bejárati szinthez képest az északnyugati sarok terasz alatt egy újabb szint kialakítását kívánta meg a lejtős terepadottság. E sarok közelében egy másik torony van, amely csupán egy emelettel magasabb a Palota-szálló jellemző épülettömegénél.
A Mátyás-terem Kassa címerét és a kassai dómot ábrázoló ólomüveg ablaka (Koppf Ferenc munkája)
Miként a szálloda külső megjelenése, formaképzése harmóniát sugároz az átalakított és természetes környezetével, ugyanezt érezzük a belső terek kialakításánál, az egyes funkciók elrendezésénél. Az alkalmazott technika kétségkívül a kor színvonalán a gondtalan, kényelmes vendégfogadást tartotta céljának. Az építészeti stílusnak megfelelő az egyes közösségi helyek elnevezése is: Mátyás király étterem, vagy a Nagy Lajos-terem. Ezek közül a Mátyás-terem elnevezés napjainkban is megvan, de nem az eredeti helyén, hanem az északnyugati sarkon lévő egységben. Az egykor Nagy Lajosról elnevezett éttermet a köznyelv "turistaterem"-nek nevezi, nyilvánvalóan nagy befogadó képessége miatt. (Egykor és nap jainkban is a recepció melletti hallhoz csatlakozott a kávéház és a Mátyás király étterem, amelynek légtere az első emelet szintjéig tart. Egykor a földszinten kapott helyet még a zeneterem, valamint az olvasószoba is.) Az épületnek három lépcsőháza van, s ezek az épületszárnyak végén lévő kétkarú lépcsők az összes használati szintet érintették. A földszinti hall háromkarú díszlépcsője csak az első emeletig vezetett. Itt egy társalgót és egy játéktermet alakítottak ki. Egyébként az első emeletet úgy formálta meg tervezője, hogy ott kevés közösségi helyiség legyen. A szálló átadásakor a harmadik emeletet a turisták számára alakították ki, majd a padlástér egy részét is hasonló céllal alakították át.
Hunyadi János-terem stukkós mennyezete (Seres László rekonstrukciója)
A Palota-szálló önmagában is látvány, idegenforgalmi érdekesség lett, ahol valamilyen rendezvényt tartani egyet jelentett a korabeli társadalom "elit" színvonalával.
A Magyar Jövő 1933. május '22.-ei számában olvashatjuk, hogy "A múlt évben megrendezett balatoni Írói Hét sikerén felbuzdulva az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) az idén Lillafüreden rendezi meg kongresszusát." 200 körüli vendéget vártak, akiknek azonban fele sem érkezett meg. Viszont itt volt Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, József Attila, lllyés Gyula, Kodolányi János, Nagy Lajos. A megnyitót Móricz Zsigmond előadása, majd Lambrecht Kálmán megemlékezése követte. Herman Ottó emlékét idézte, akinek lillafüredi villáján ezt követően emléktáblát helyeztek el. Az egy hétre tervezett programot azonban nem várt esemény zavarta meg. Az IGE elnöke, a Budapestre visszatérő Pakots József otthonában váratlanul elhunyt. Az Egyesület főtitkára, Kodolányi János a gyászos eseményre és a temetésre tekintettel az íróhetet bezárta. Néhány író még rövidebb-hoszszabb ideig Lillafüreden maradt, majd küirűlt a szálló. A "maradók" között volt József Attila is, a Lillafüreden töltött napok emléke és költői terméke az Óda című verse.
A Mátyás-terem a híres ólomüveg ablakokkal
Az 1933-as év a magyar filmtörté nelembe is "bevonultatta" Lillafüredet. Ez év december 14-én volt ugyanis a Meseautó című film budapesti bemutatója. A film Gaál Béla rendezésében, Törzs Jenő és Perczel Zita, Kabos Gyula és Gombaszögi Ella főszereplésével készült, s egyes jeleneteit Lillafüreden, a Palota-szálló környezetében forgatták.
Ólomüveg ablak részlet (Helging Ferenc munkája, 1929)
A Reggeli Hírlap 1933. szeptember 10-ei száma az első, teljes oldalon tette közzé, hogy "Ma alakul meg Lillafüreden az önálló magyar Rotary". A Rotary Clubok központja Chicagó ban volt, s hat pontban megfogalmazott alapszabálya vagy céljai mind eti kai természetűek voltak. A 6. pont szerint: "A kölcsönös megértés, jóakarat és a nemzetközi béke előmozdítása oly hivatásbeli embereknek az egész világra való kiterjedő együttműködése által, akiket a szolgálat eszméje kapcsolt össze egymással." A hírek szerint a társaságnak ekkor 160.000 tagja közel 4000 klubban működött. Az első magyar Rotary Budapesten 1926-ban alakult meg. A miskolci társaság létrejöttéről 1931-ben már szólt tudósítás, s ez is Lillafüreden jött létre. Az 1933-ban megszervezett rendezvényre ugyan külföldi delegáltak is érkeztek, de fő szempont az "önálló magyar Rotary" megalapítása volt, amelynek célja az alapszabályzat 6.pontja értelmében a trianoni döntést követően előállt helyzet, a magyar felfogás megismertetése volt a világ minden táján a tagszervezeteken keresztül.
A lillafüredi Palota-szálló történetének az 1990-es években "újidőszámítása", fejezete kezdődött. 1992-ben a Hunguest szállodalánc egyik egysége "ékessége" lett. (Ez egyet jelentett azzal. hogy lezárúlt az 1949-1992 közötti közel négy és fél évtizedes időszak, amikor a palota SZOT-üdülőként müködött.)
A "csatlakozással" felújítási időszak kezdődött, amelynek befejezését 1997-ben még az ezredfordulóra lehetett tervezni. Ez a dátum azt a rekonstrukciót jelentette a tervek szerint, amely a teljes homlokzati felújításra, az eredeti külső visszaállítására s a környezet-rehabilitációjára is kiterjedt. A Palota-szálló udvari homlokzatán látható órát, pontosabban kettőt is helyreállítottak. Az egyik Ignácz Turban wienerstadti műhelyében készült a XIX. század első felében, a másik pedig a harangöntő Szlezák László budapesti öntödéjében 1929-ben. Ez annak volt köszönhető, hogy a Hunguest Hotels Rt. a Hotel Palota Lillafüredet jelölte ki a szálloda láncban még fellelhető és megment hető műtárgyak összegyűjtésére és azok használható állapotba helyezésére. Azóta bútorok, festmények, különböző fényforrások, így egy két és fél méteres kristály-csillár is a szállodába került. (Ez utóbbi restaurálás után már betölti eredeti rendeltetését.)
Mátyás királyt és feleségét ábrázoló üvegablak
Ahogy a Hotel Palota Kft. külső és belső arculata átalakul, úgy alakul át hasznosítása, programrendszere is. Visszatértek a régi bálok, s a szakmai rendezvények, konferenciák is.
