A magyar lét értelme
Titkok tudóitól bátran megkérdeztem:
Mily utat rótt ki nekünk atörténelem?
Rejtélyes, bölcs szavakat kaptam válaszul,
Fogadjátok tőlem teljes bizonyságul!
Múltunkat rabolni soha nem lehetett,
Hazafiak vére nyomott rá pecsétet.
Létünket az Úr Lelke tisztára festi;
Miért hagynánk Istent a semmibe veszni?
Gyengeségeinkben ki adhatott erőt,
Ki teremthet számunkra jelenből jövőt?
Mondani, vallani nem meritek talán:
Létjogotok írva az égi Könyv lapján?!
Idegen hatalom távozzék el innen,
Mely csak azért jött, hogy minket sírba vessen!
Mikoron hazánkat kizsigerelte,
Földet dob ránk, arccal lefelé temetve.
Nem hiába írt Vörösmarty Szózatot,
Damjanich, Bem magyar zászlót lobogtatott
Szellemük hordozza szabadságunk harcát,
Szent erő hatja át lelkünk akaratát.
Ötvenhatos eszme, magyar forradalom,
Működésbe lendült, mint egy erős atom.
Segítség nélkül is küzdve agonosszal,
Szíve-lelke megtelt ősi bátorsággal.
Hagyjuk elveszni eleink örökét?
Vegyük magunkra a szürke közöny bűnét?
Rideg félhomályban üljünk tehetetlen?
Miként adhat erőt így az igaz Isten?
Marcangolt hazádban ébredj már fel, ember,
Árulók kezében alattomos fegyver!
Hazugság a neve, hamis ígéretek,
Ne engeddd, hogy téged ezek megöljenek!
