A másság
Édes drága Teddy Beerem!
Háát pedig látom már, hogy Te nagyon szeretel engem.
Talán kicsinyét jobban is, mint azokat a csúnya, bajos lelkű csajokat...
Add meg a Telószámodat, és bújj ide hozzám!
Cupp-cupp-cupp.
Tudod Macikám, az állandó éltetésemből látszik ám minden érzésed.
Előttem nem kell tagadnod.
Novotny Zoltán mondta az 1976-os olimpián, egy szabadfogású birkózás közvetítése közben:
"Nincs is annál szebb, amikor két, izmos férfi test egymásnak feszül!"
Persze ugyan ott mondta azt is, hogy:
"És messze száll a Finn gerelye!"
Hallod ezt a döbbent csendet?
Ez sajnos nem nekünk szól, hanem a megbotránkozásnak.
Min is vannak a Tisztelt Listatársak elhűlve?
Talán csak nem a másságunkon?
Na most mitörtént?
Tán félsz tőlem?
Pedig ÉÉN sem vagyok ám másabb mint egy kis mafla kuksi...
...
...
...
Sziasztok Nagy dumások!
ÉÉN már megint nem kérek bocsánatot semkitől.
Nem történt semmi más, csak egy meghökkentő dolgot leírtam.
Tessék elgondolkozni azon, hogy mondjuk a buzik mitől rosszabbak mint mi kuksik?
Vagy miért is toleráljuk jobban a leszbikusokat, mint a kandúr pandúr párbajokat?
És szeretnék erre is teljes, és őszinte megnyilvánulásokat látni.
Ugyanis, aki magát mint vakot sajnálja, és nem tartja egyenrangúnak, az gondoljon a saját neműekhez vonzódóakra.
Ők sem mások ám, mint mi.
Egyszerűen csak mások.
Szóval nézzük csak a hozzáállásotokat!
Addiig, amíg méláztok ezeken a dolgokon, lássuk, hogy mitől is vagyok ennyire biztos magamban.
Egyrészt nagyképű vagyok.
Elismerem, ez egy jelentős jellembéli hibám.
De másfelől nézzük csak a múltam egy pici szegmensét.
Középiskola.
Részemről indult 1973 szeptemberébem.
Tök ismeretlen fiú gyerekek.
Semmit nem értettem még a világból, hiszen egy 15 éves lány testileg teljes mértékben ivarérett, csak talán a szellemi síkon még se teljesek.
De mi fiúk?
Még a fasorban sem voltunk.
Még a tökünk sem szőrösödött, nem hogy a fantáziánk.
A lányokról csak annyit tudtunk, hogy ha meghúztam a hajukat, akkor sikítottak...
Kérlek, ne fogjátok viccnek amiket firkálok.
Ők bezzeg már a NAGY Ő-ről álmodoztak, a hatalmas menyasszonyi ruháról, és a hatalmas bránerről.
Mi még nem is értettük, hogy a 4.-es fiúk miért is a kis hülye 1.-s lányokkal keresik a kapcsolatot.
Aztán teltek múltak az évek.
Észre vettük, hogy van egy fiú az osztályban, aki nem igazán vegyül velünk, kihúzza magát minden közösségi megmozdulásból, és bár egészen kiemelkedő tanulmányi eredményei vannak,meg néha-néha megvillan az az iszonyú humora, mégsem tartja magát közénk tartozónak.
Ki is közösítettük az osztályból.
A két cimborámmal, akikről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a mai napig, azaz 40 éve össze járunk, és többet tudunk egymásról, mint a feleségeink rólunk, és hogy véletlenül pont két hete ünnepeltük 40 éves fennállásunkat.
Szóval, még mi is a plebszbe tartoztunk, mint minden fiatal.
Aztán, 3.-ban, valamiért minket a bizalmába fogadott, és csak nekünk, szigorúan titok tartási fogadalmat tétetve velünk, elárulta, hogy Ő azért nem mer közeledni az osztály közösség felé, merthogy Ő a nagytiszteletű pornó újságokban nem a lányok kitárulkozó altestét szereti nézni, hanem a másik főszereplő erőtől duzzadó mivoltát.
Ezt aközel 40 éve tett szent esküvésemet, most csak a Ti kedvetekért szegem meg, hogy emberünk emlékét Veletek is megosszam.
Na ekkor meg mi lettünk a teljesen hülyék.
Akkor még így elsőre nem ment a feldolgozás.
Lassan, és kurva kínosan, el is oldalogtunk Tőlük.
Haza felé nem szóltunk egymáshoz.
Megnyekkenni sem tudtunk volna, nemhogy értelmes mondatokat alkotni.
Hogy ne vergődjetek bizonytalanságban, mi akkor, 16-17 évesen, találkoztunk egy igazi, eleven, érzésekkel, és érzelmekkel teli buzival.
Elhihetitek, igazi hideg zuhany volt.
Kb 1 hétig, mi, a lógósok mintaképei, abszolút rendesen jártunk iskolába, és nemhogy az osztálytársainkhoz, de még egymáshoz sem tudtunk szólni.
Aztán, már mindőnknek hiányzott ugyan a másik kettő, de még mindíg csak ígérgettük, hogy megbeszéljük a témát.
Még egy hét, kínos erölködések közt, hogy nehogy már az derüljön ki rólunk, hogy mi is buzik vagyunk, azért már szünetekben, és szigorúan csak nyílvános közegekben próbáltunk szót váltani.
Még mindíg nem nyíltan, a minket folytogató problémáról, csak úgy, kvázi felületesen.
mikor végre egy nagyszünetben, a 11:15-es kicsengetés után megbeszéltük, hogy most jött el a pillanat, hogy ezt legalább magunk elől nem titkolhatjuk, megegyeztünk a télakolásban.
Ebben már volt gyakorlatunk.
Irány a műhelyépület teteje, onnan át ugrottunk a kerítés határos lányiskolába, ahol egy-egy évfolyamban volt egy-egy fiú, mint nálunk az egy évfolyamban lévő 6-6 párhuzamos osztályban, az átlag 30 fős fiú csapat mellett volt egy-egy csaj, már férfiasságunk teljes megerősítését vélve büszkén hagytuk el az intézményt.
Irány a töli, a titkos találka helyünk, a töltés aljában található bokorcsoport, ami rejtett magában egy kis, talán csak tenyérnyi tisztást.
Itt aztán egymáshoz érő testtel, kissé megborzadva a helyzettől, de teljes nyíltsággal kibeszéltük a buzi fiú esetét.
A nevét még most sem írom le nektek, pusztán tiszteletből iránta.
Legyen a neve a továbbiakban a "Karó."
Ugyanis valóban ez volt a gúnyneve, az állandó feszes tartása, mind fizikai értelemben, mind pedig elzárkózottsága miatt.
Este 6-kor álltunk föl a guggolásból, mert nekem már otthon kellett volna lennem.
Utalok itt az akkori családi fegyelemre.
Rohantam haza felé.
Egyrészt az idő miatt, hogy megússzam túl nagy lebaszás nélkül, másrészt, mert annyira feszített a téma, hogy villámgyorsan egyedül akartam maradni, a hajdani cselédszobában, ami egy 1,75 méterszer 2,75 méteres kis szoba volt, amit magamnak kifestettem, felcsiszoltam a parkettáját, és le is lakkoztam, tehát teljesen a magaménak tekintettem.
Az odúmban bújtam el, és hálát adtam a sorsomnak, hogy nem kellett talcsiznon az ősökkel.
Nemsokára bekómáztam, pedig akkor még nem ösmértem az alkohol áldásos hatását.
Nem emlékszem, hogy álmodtam volna, de másnap reggel úgy éreztem magam, mint aki a börciből szabadult.
Tiszta voltam, könnyű, s boldog.
Bent a suliban ugyan ezt tapasztaltam a két cimbin.
Szünetekben már tudatosan kerestük a Karót.
Bevontuk egy kicsit a társaságba, és ez is örömöt okozott nekünk.
Nem soká elérkezett a vakáció.
Mindenki ment amerre látott.
Azért egy-két hetente, talcsiztunk.
Néha csak hhárman, néha 4-en.
ÉÉN a nyár végén becsajoztam.
Életem első hús-vér csaja volt, a nővérem osztálytársnője.
A mai napig tisztelem, azért, mert elvette a szűzességemet, azért mert olyan rózsaszín szerelmet éltem át Vele, mint azóta is csak egyetlen nővel, az pedig a feleségem, akit szintén Ő mutatott be nekem.
A többit most hagyjuk, hiszen nem a téma része.
Ezt is megbeszéltük.
4-en.
Megértette.
Hihetetlen.
De azért a két cimbivel továbbra sem osztottuk meg a Karóval, a csajos sztoriainkat.
Talán érthető.
Eljött a 4. osztály.
A Karó kinyílt.
Olyan humorral szórta meg az osztályt, hogy még az óra vége előtt röhögött rajta az egész suli, pedig még föl sem találták a mobil kommunikációs eszközöket.
Lassan kezdte befogadni Őt az egész osztály.
Érettségire egyenrangú embernek tekintette Őt mindenki, persze rajtunk kívül senki nem tudta róla, hogy buzi.
Érettségi után szét széledtünk.
Az egész osztályból mindössze két fiút vettek fel egyetemre.
A Kaisert, aki az iskola legjobb tanulója volt, ugyan akkor minden bunyóban bemmevolt, és a csibészségben is vezéregyiniség volt.
A másik a Karó volt, míly meglepő.
Őt Győrbe vették föl, a közlekedés gépészeti szakra.
Azt tudtuk róla, hogy autómániás volt, még azt is, hogy a lakásuktól alig 20 méterre ment a vasút, és kicsit sínbohoc is volt.
Aztán szeneszarta kerültünk.
A két cimbivel maradt a napi kapcsolat, de a Karó messze került tőlünk.
Később, elmentünk a diploma osztójára, és megint együtt mulatkáztunk.
És pár évvel később, egy karácsonyi napon, egyszercsak a Papája csöngetett be hozzánk.
A gyászhírrel.
Apuka sírt.
ÉÉN majd megőrültem, hiszen az, hogy a Tantikák sorban hullanak, vagy a Nagyapát, és a Nagyit is a sírig ápoltam, mind smafu volt ahhoz képest, hogy még csak 26 éves voltam, és az osztálytársam, volt barátom halálhírét kaptam az Apjától.
Elmebaj.
Hányinger.
Ez meg milyen humor?
Nem az volt.
Elmondta az Öreg, hogy Ő csak az ÉÉN címemet találta meg a fia cuccosai közt, de tudta, hogy a Karó mindíg 3 jó barátról beszélt.
Biztosan tudom, ki volt a másik kettő.
ÉÉÉRdekes. Tudtam.
10 perccel később már mind ott vígasztaltuk Apukát.
Nem lehetett.
Zokogott.
Egyszercsak azt mondta, hogy most megyen haza Anyukához, aki meg otthon, egyedül zokog.
Naná, hogy mind a hárman haza kísértük.
Majd egész éjszaka virrasztottunk, pedig egyőnk se volt cigány, de akkor, és ott megértettük ezt a népszokásukat is.
Ez idő alatt tudtuk meg, hogy alig 1 évvel korábban a Karó bekattant, és bekerült a Lipótra.
Előzményként elmesélték, hogy igen jól keresett, hiszen a Feneketlen-tó partján álló, akkoriban Sport hotelnek volt a gépkocsi előadója.
És mivel addigra már 4 nyelven beszélt, hát a külföldi megasztárokért Ő autózott ki Milánóba, Szófiába, Moszkvába, Frankfurtba, vagy akár Barcellonába is.
Amikor itthon a Korda Gyuri bácsi volt a jattos király, mert az Ő jattja mindig egy piros hasú, Kossuth bankó volt, akkoriban a karó egy-egy út után 1000 dolcsit, vagy 1000 márkust kaszált.
A szülők komoly vagyont örököltek egyetlen fiúk után.
És mégis bekattant.
Nemsoká azt is bevallották, hogy azért, mert a nemi identitását nem tudta egyeztetni a katolikus vallásával.
Köszönjük Isten.
Erre a mondatomra ne is reagáljatok.
Amikor elmondtuk, hogy mi ezt bizony már évek óta tudjuk, akkor aztán felerősödött a zokogás.
És amikor közel egy év guggoló után már a dokik is úgy látták, hogy már haza mehet egy kis látogatásra, akor Szent este kiengedték, hogy mehetsz fiam,és január elején szeretnénk látni egy felülvizsgálatra.
Karó kiment a sárga házból, felült az 56-os buszra, bement a Kalefig, akkor még Moszkva térig, ma már ismét Szél Kálmán térig, amelyik névből még a háború előtt kapta a Pesti szlogenben a Kalef elnevezést,ott átszállt a 61-es csilungára, és a Seggetlenmellett, a régi munkahelye előtt, haza sétált.
Csakhogy amikor oda ért, nem a Vincellér utca 4-es szám felé vette az útját, hanem az alig 20 méterre fekvő vasúti töltés felé, ami a Tétényi út, és aBartók Bélaút kereszteződése felett húzódik.
Fel mászott, és az első járatnak egy hosszú forró csókot nyomott az orrára.
Placcs.
Ennyi maradt belőle, a lakásuktól mindössze 20 méterre.
Hát már mi is bőgtünk, mint a záporeső.
És csak azért, mert a Világ kivetette magából a mássága miatt.
...
...
...
...
Azt hiszem, ideje korán kaptam egy irgalmatlan pofont az élettől, hogy mit kell tolerálni.
...
...
...
...
Később sok buzi kollégám volt, és néhány jó cimborám is, és soha nem volt semmi gondom Velük.
...
...
Tessék!
Lehet mekegni, nyekegni, hogy miért is írok olyanokat, amilyeneket írok.
Pedig ez még csak a kezdet volt...
Pusza A Matula
