A mi háborúnk
A mi háborúnk, ez a legszebb!
Krumplitöltések lövészárkai,
kapanyél-fegyver a gaz ellen:
van itt, ami kell:
kukoricacső-lövedékek,
meg tejeskukoricagránát,
a mi háborúnk, ez a legszebb!
Irtókapával menetelnek az erdőn,
hol öreg tölgy, s csemete egymást váltják
s vércsöppel teleszórt sombokrocskák
fölé hajlik a nap, ez a vén szanitéc.
Harckocsink ez a tizenöt kombájn
és mustárgáz helyett búzaszemeket
fúvatunk a magtárakba,
hogy ez a háború legyen a leggyönyörűbb
magunknak így ágyjuk meg
mindennapi, friss kenyerünk,
könyörgés, ima nélkül
s csupán ennyit szólunk egy-egy szénbegyűjtés szünetében:
süssön a nap,
legyen eső
s fújjon a jó szél!
Ellenség nincs itt a közelben:
rögöket győzhetnek le rög-ujjak,
csupán szivünkből szirénáz néha a gond:
- Süt-e a nap?
Lesz-e eső?
S fújjon a jó szél!
Egy-egy jó kaszaél a mi kardunk:
levágjuk a lucerna-hadat,
szekérre villázzuk a szénát.
A mi háborúnk győzedelmes:
ebből holnapra kenyerünk lesz,,
kenyér, meg hús életadónak,
friss pohár tej a gyerekeknek:
a mi háborúnk, ez a legszebb!
