A mi napunk
A múltam után nem akartam,
Se kis, se nagy esküvőt
Párom kért, hisz Dávidunk,
Pocakomba költözött.
Indulás hát időpontért,
Kellemetlen pillanat,
Az idős úr nak magyarázni,
Nem állok gyámság alatt.
Bár azt mondják, ki házasodik,
Annak elment az esze,
De őrajta nem látszott,
Hogy ezt viccesnek vegye.
Végül kitűzték a napot,
De nem változott semmi,
Nem volt nagy nagy készülődés,
Dinom-dánom! Ennyi.
Nem volt esküvői ruhám,
Hét hónapos terhesen?
Úgy voltam, majd ami rámjön,
Szép sorjában felveszem.
Ketten voltunk két tanúval,
No meg az édesapám,
Ki pár órát marad csak itt,
Ennyi időt szánva rám.
Elszorult a torkunk mikor,
Kimondtuk a nagy IGEN-t,
Utólag éreztem már csak,
Ez nekem mit is jelent.
Együtt eztán jóban, rosszban,
Együtt már tűzön, vízen
Együtt mikor a Nap ébred,
És esténként megpihen.
Együtt, hogyha nehéz is már,
Mert terhünk senki nem viszi,
Nyögni hogyha nagyon nehéz,
Hisz egy szülő, ezt teszi.
Két gyermekünk szeme néz ránk,
Biztatásra várva,
Nekik muszáj, hogy szívük
A jó utat járja.
A lagzi mi volt, hónap végén,
Mikor pénzünk semmi?
Sanyi szomszéd babgulyása,
Kávé, cukor, ennyi.
Összejött pár itteni arc,
Számomra mind idegen,
A családból senkinek sem,
Volt fontos hogy itt legyen....
