A nagyi
Ablak előtt hintaszéke,
fáradtan néz a semmibe,
nyomja vállát nyolcvan éve,
előbukkan sok emléke.
Régi ünnep, nagy vidámság,
gyerek kacaj, havas utcák,
türelmetlen vágyakozás,
csengő díszes karácsonyfák.
Hol van már a régi kacaj,
zengő-bongó gyerek zsivaj,
csend honol a kis szobában,
öreg nagyi él magában.
Nem olyan az ünnep íze,
ha nem csillog a gyerek szeme,
nincsen kiért készülődni,
finomságot sütni-főzni.
Senkit nem vár , fáj a szíve,
család messze idegenbe,
ritkán jönnek, hosszú az út,
külön telik Karácsonyuk.
Felrezzen a kopogásra,
ajtó nyílik nyikorogva,
ránéz a sok kedves arcra,
lesz nagyinak Karácsonya.
2015
