A napfény tava ESŐBEN
A Borsodi Vakok és Gyengénlátók Egyesületének háromnapos
Velencei-tavi kirándulásához meg volt rendelve a vonatjegy,
szállás,ellátás és a "szépasszonyok" nyarának megfelelő jó idő. Az
előbbiek bejöttek, az utóbbi nem, de azért minden nagyon jól sikerült.
Bukovenszkiné Marika szervezett, szaladgált, intézkedett, és
megoldotta a nehéz feladatot, a nagyon különböző igények
összehangolását.
Szeptemberben pénteken reggel indult el vonattal Velencére a 32 fős
vakokból, gyengénlátókból és pár jól látó kísérőből, idősebbekből és
fiatalokból álló jókedvű csapat. A vonaton még folyt némi egyezkedés,
hogy ki kivel aludjon. Rossz aki rosszra gondol! Kora délután
érkeztünk meg a velencei ifi Szállóba, ahol két négyágyas szobából egy
teakonyhából és egy fürdőszobából álló apartmanokban kaptunk
elhelyezést. Letáborozás után vacsoráig szabad program volt. Bár az
eső kitartóan esett egész nap, mindenki talált magának elfoglaltságot.
Kirándulás Székesfehérvárra, vagy egy helyi specialitású étel, helyi
bor, megkóstolása valamelyik kitartóan nyitvatartó vendéglőben.
Vacsora után egy lelkes csoport elment megnézni Velence
celeb-negyedében a biztonsági őrökkel védett citromsárga, 13
körablakos Korda-kastélyt.
Szombaton a bőséges reggeli után a kis piros vonattal Agárdra utazott
a csapat. A hajóállomásra tartva az aluljáró végén olyan nagy víz várt
bennünket, amely uszásra kicsi volt, de arra elég, hogy igazi
kalandtúrának megfelelően az itt-ott kiálló köveken félig elázott
cipőkkel átjussunk rajta. A kikötőben aztán mindenki mindenkit
lefényképezett szemből, profilból és félprofilból. A tízkor induló
hajóval átmentünk Pákozdra, a félórás utazás alatt hattyukat,
vizimadarakat és elszánt horgászokat láttunk a nádasok mellett.
Azoknak akik nem vagy nagyon gyengén láttak most és a továbbiakban is
minden látványt alaposan leírtak a többiek. A hajóállomástól kb. 40
perces enyhén emelkedő csipkebokrokkal szegélyezett műút vezetett fel
az 1848-as szabadságharc szeptember 29-i Jellasics horvát bán felett
aratott győztes csatájának emlékére kialakított nagyszabású
emlékhelyhez. Megnéztük a hősök tiszteletére állított obeliszket, majd
egy előttünk járó csoportot kivárva idegenvezetővel a csata emlékeit
őrző múzeumot, katonaruhákat, ágyút, kézifegyvereket. Narrátor
szöveggel egy hatalmas terepasztalon fényjelekkel jelezve a csapatok
mozgását nyomon követhettük a Pákozd-Sukoró térségében lezajlott csata
menetét. Mivel szeptember 29-ike a Fegyveres Erők Napja is, ez az
emlékhely a korunkbeli katonaélet bemutatására is szolgál. Egy másik
kiállítóteremben a 2004-ben megszüntetett sorkatonaságot mutatták be a
bevonulástól a leszerelésig tárgyakban, fotókban. Utána mindenki nagy
mulatságára fel lehetett próbálni katonaruhákat, sisakokat, 23kilós
golyóálló mellényt. Bele lehetett ülni egy repülőgép szimulátorba is.
Aki elfáradt vagy megszomjazott, betérhetett a büfébe vagy
vásárolhatott emléktárgyat, játékkatonát, kulacsot, katonasapkát,
háromezerért sisakot is. Mikor fedett helyen voltunk nem esett az
eső, de mikor kijöttünk bosszantásként újra elkezdte, de mi álltuk a
sarat. A következő színhelyen egy kitünő humorú vietnámi veterán,
több békeszolgálatban is résztvett tiszt beszélt nagyon őszintén és
érdekesen napjaink magyar fegyveres erőíről, a szerződéses katonákról
és a békefenntartókról. Két órakor kis vita kerekedett, hogy
megnézzük-e zuhogó esőben az arborétumot,tudnánk-e élvezni a látványt
és a lődörgést a fél hatkor induló hajóig, vagy menjünk vissza Agárdra
hármas járattal . Az utóbbira szavazott a nagytöbbség. Agárdon
beültünk egy kellemes fedett teraszú vendéglőbe, ahol válogatott
finomságokat, girost, turógombócot, dunántúli gulyást sőt még
borjúpörköltet is lehetett rendelni galuskával természetesen hozzáillő
italokkal. Hatra már otthon voltunk, a sültcsirke vacsora még befért.
Egy bevállalós csapat még vacsora után elment a világ végétől egy
méterre levő kisboltba utána a discoba. Mások sétára indultak, bár
Velencéből leginkább a járdákat lehetett megismerni, mert folyton azt
kellett figyelni, hogy hol van tócsa. Páran még bámulták kicsit a
recepcióban a kivetítős TV-t, de ezen az estén senkit sem kellett
elringatni.
Vasárnap végre ránksütött a nap, de a Velencei-tó alig 14 fokos vize
így sem vált fürdésre alkalmassá. A társaság azon tagjai, akik a
fürdőhelyre fürdőruhát is hoztak magukkal, vagyis tizenkét ember a Spa
és Wellness fürdőben töltötte tíztől kettőig az időt, ahova sikerült
kedvezményes belépőjegyet szerezni. A kellemesen hűvös nagy fedett
medencében uszkáltunk, sok időt töltöttünk a kinti melegebb vízűben,
pár percet a 36 fokos gyógyvízben. Élveztük a szabályos időközökben
feltörő gejzirek, erős nyomású vízsugarak maszírozó hatását,
kipróbáltuk a szaunát. Legjobban a forgóvizes medencében óránként
induló örvény tetszett, volt aki többször repetázott. A társaság
másik fele Velencében sétálgatott vagy a szobában pihent . A szállóban
ebédet is lehetett rendelni. Délután a háromórás vonattal indultunk
haza. Este tízre mindenki élményekkel megrakodva, kellemesen elfáradva
szerencsésen hazaért.
Új barátságok születtek, régiek elmélyültek. Ilyen jól szervezett,
érdekes programokat tartalmazó, mindnyájunk számára elfogadható árú
háromnapos kiránduláson, ilyen jó társasággal máskor is szívesen
résztvennénk
Anna, zsuzsa, jenő, zoltán és a többiek
