A piás
Estéről, estére
öleli keblére,
füstös kocsmájának
kesernyés feellingje.
Légbe csukló
borízű hangok,
poros padlóra hulló
józan gondolatok.
Már régen kilépett
kocka életéből,
nem vérzik többé
semmilyen sebből.
Bepácolt agyában
terjed a sötétség,
elszáll belőle
minden levertség.
Remegő kézzel
emeli a poharat,
pontosan érkezik,
a jótékony bódulat.
Elevenre issza
esténként magát,
két végén égeti
szétrongyolt gyertyáját.
Türelmesen várja,
amíg a sötét delej,
minden agysejtet,
nullára teker.
Kialszik a tudat,
új felvétel pereg,
hamarosan tort ülhet,
a delirium tremens.
2015
