A síri ének
Csak a csend honolt, még a szél sem járt. Éjjel volt, épp 24 órával
azután, hogy az angyaldalnok elcsendesedett, de még nem volt 24 órája
annak, hogy elment. Ekkor Zvira, Glo, Cay, Adia, és Meriw lassan
közeledtek egy ismeretlen márvány felé. Ekkor - noha ezt csak Zvra
hallhatta: - Egy hangszolt:
nézzetek fel a magasba, mert ez fogja fedni az én testemet. Zvira csak
csendesen figyelt, szótlanul ült. 20 éves volt, de úgy tűnt, mintha
legalább kétszer ennyi lenne. A kis glood az ölében ült, mereven,
némán, szótlanul nézett. Ael, és Cray csak csendesen álltak, mint akik
észre sem vették ezt a furcsa elgondolkodást.
Zvira ekkor hallkan ezt kérdezte:
- Tudom, hogy ki vagy. De mi az, hogy ez lesz a te sírod. Hisz te
élsz, virulsz, és tovább fogsz élni. A hang ezt mondta:
- Azért mondod, mert én pontosan ezt akartam, de megakadályoztak
benne. Elvették a létemet. S mire ti visszatértek, már a rádió
harsogni fogja, hogy elmentem e fölsdről.
- És nem lehetne tenni valamit? -
Eközben a többiek némán hallgattak. Nem értették, mi történik. A kis
Glood-ról már nemigen lehetett ezt elmondani. Bár 3 éves volt csak, de
leolvasható az arcáról, hogy többet tud mint gondolható volna.
- Ezt nem neked kellett volna kérdezni! - Szólt a hang.
Nem neked, másoknak. S nem is most, hanem tán pár órával ezelőtt,
avagy még előbb.
- De miért nem tehetünk semmit? Ugye nem adtad fel? - - Kérdezte Zvira.
Hangja halk, folytott maradt, de belül kitört, mint vulkán haragja.
- Én? Ha feladtam volna, most nem beszélnék hozzád. Inkább eltűnnék a
síri csendben. De oly kevés, ki meghall engem ígyis. Épp ezért sem
adhatom fel! És ezért megmondom neked, eljön még az igazság órája! S
amit évekig azt hihetsz, hogy elveszett, azonban eljön a perc, mikor
belátod, megkerült. -
Akart kérdezni még, de a hang eltűnt. A hang többet nem szólt, helyén
néma csend honolt. Cray megtörte a csendet:
- Kihez beszéltél?
- Inkább kérdezd azt, ki az, aki hozzám beszélt.
- Ezt is kérdezhetem. - Mondta Cray semmitmondó hangon.
- Ez a hang tiszta, megtört volt. És ez a hang szebb akkor, mikor
beszéd helyett valami mást tesz.
- Ne légy sejtelmes! - Szólt közbe Ael feltörő hangon. Szíve hevesen dobogott.
- Miért?- Kérdezte Zvira.
- Azt gondolod, nem vagyok őszinte?
- Ne gondoljatok semmit. Újra, meg újra elmondom, ha akarjátok, ez a
hang rezgésében sokkal több, mint ahogy most beszélt hozzám.
Én ezt nem bírom elviselni! Felfogtátok?
Arról beszél, hogy nem sokára elmegy, hogy nem lesz itt, és mi csak
tétlenül ülünk.
Hajnal van, már a hatot is lassan elüti a harang.
- Nem tudjuk, miről beszélsz, de mindannyian valami furcsát érzünk.
- Hála az égnek, hogy a kis Eria csak alszik.
- Azt mondod, hála az égnek... Hiszen te csak annyit látsz, csukott
szemmel fekszik ölemben, folytott kiáltásomra sem rezzen.
- Pedig sokkal inkább látja, amit mi nem, őt nézi közelről. -
Tudták, hogy vissza kell indulni, hisz 3 óra hossza is lesz az még
hazáig. Eria-t óvatosan felemelték, s nekivágtak az útnak.
Semmit sem beszéltek egymáshoz. Időnként halkan Zvira énekelt, Ael
imádkozott olykor, Cray közönyös maradt.
9 is elmúlt, mikor házuk ajtaján beléptek. Ajtót sem nyithattak,
mert Zkiro felrántotta, és azt mondta:
- Hallottátok a hírt? Hol voltatok eddig? Hallottátok, hogy az angyali dalnok...
- Elment? Mondd, elment? - Kérdezte Zvira, folytott kiáltó hangon. -
Egy pohár lesett, miközben azt mondta Zkiro: elment.
- Elment! Elment! - A hang elakadt, csak csendesen néztek egymásra.
- Tudod mit nem foghattam fel? - Mondta zvira. - Hogy minek, és hová
ment el? - A hang újra megszólalt:
- Azt kérdezed hova megyek? Még nem mentem, és hosszú ideig nem is
fogok. Ide-oda ingázom. Inkább azt kérdezd, miért? Azt kérdezd, mit
teszek. Segítek megadni az igazságot, akármeddig is kell tennem. - a
hang nem szólt többet.
Néhányan sírtak, néhányan folytott eröltetéssel nevettek. Zvira
felnézett a tv képernyőjére, és minden féle hazugságot, furcsa
mondatokat látott. Furcsa képeket, elképzelt golyó állásokról.
Közvetkező pillanatban tudta, nem maradhat ott. Eriel-t Correy-ra
bízta, és elindult. Futott, és azt kívánta, csak fél órával előbb
érhessen ki ahhoz a márványhoz, ahol ez a furcsa kaland kezdődött.
Odáig már nem jutott. Volt egy hasonló márvánnyal lefedett fal,
megállt, letérdelt. A hang megszólalt:
- Tudni akarod, mi történt? Állj fel! - Nem gondolkodott, csak
engedelmeskedett. Egy láthatatlan golyó repült felé, és hang is
hallattszott. De ezt csak azok hallhatják, kik földtől távoli hangokat
is észreveszik. Zvira ezután összecsuklott, később megtalálták.
Sérülést nem találtak rajta. Csak azt tudták, hogy a kis Eriel más
anya karjaiban fog felnőni. Azt is tudták némelyek, Zvira örző
angyalnak áll az igazság élén.
2010.
