A szegedi Mária
Ferences kolostor, hófehér templom,
Körülöttük macskaköves út,
Szentélye előtt elmélyülten mondom,
Az esdeklő ima-koszorút.
Ajtók mögött a Fekete Szűzanya,
Kinél gyakorta vagyok vendég,
Megbocsátón néz, mint gyarló fiára,
-Ó, szerény királynői Felség!
Előtte térdelek, és beszél hozzám,
Hagyom Őt szólni zavartalan,
-Szavaidat, mennyei Édesanyám,
Megszívlelem én holtomiglan.
Hol öröm, hol bánat vezetett Hozzá,
Sírni Nála nem szégyenkezem,
Vígasztaló szavát szelíden mondá,
-Szűzanyám, vezéreld életem!
Gyermekek játszanak a Mátyás téren,
Mindegyikük földreszállt angyal,
Vérem lüktet összezárt kezeimben,
És megbékélek a világgal.
A templom csendje engedni nem akar,
Szentek figyelnek óvó szemmel,
Olyan mindenem, mint elcsitult vihar,
Megváltónk szól szent ígérettel.
-Istened én vagyok, te mellém álltál,
Oltalmamban élsz, vigyázok rád,
Megpróbáltalak, de sose vádoltál,
Szeress csak tovább, szeresd hazád!
Fekete Szűzanyám utamon kísér,
Sejteti velem titkai világát,
Vele örülök, ha valaki megtér,
Áldom Szeged Boldogasszonyát.
2013. június 14.
