A szerelem
A szabad szerelem
csak úgy röppen
a nyári napsütésben,
s színesen szárnyal
keresztül mindenen.
Örömmel telve
gurul le
a domboldalon, majd
kacagva dalol
és hempereg a fűben,
melynek selymes
szálai, mint csókok,
lágyan simogatják a
lehelet bőrödet és
angyali testedet,
így megtelepszik
szívedben, a lelkedben.
De vigyázz, mert meglep,
s csillogva vakítja el
két szép, kék szemed,
észrevétlen takarja
be az értelmed, és csak
mész eltökélten előre.
Így nem veszed észre,
hogy mit tesz veled,
és beesel egy verembe,
mely nem enged el, és
hozzám fordulsz egy
kérdéssel, hogy: "Mi ez,
Szerelem?"
