A szerelem ára
A poros kocsiútra begördült az autó. A nyári forróságban a természet sem rezdült, csupán a por szállt az autó előtt, ahogy egyre befelé haladt a köves és már-már járhatatlan úton. Éva figyelte, ahogy a távoli hegyek mögött lemenőben volt a Nap. Várta az estét, nagyon várta, mindig várta. Elszökött otthonról, mint ahogy minden pénteken tette, de már másfél éve nem vette észre senki.
Valahogy lopni akart egy kis időt magának, csak magának, mentesen a gyerekektől, a lomha férjétől. Mivel az egészségügyben dolgozott, ezt meg is tudta tenni. Pár hosszú műszak bevállalása mindig kapóra jött szóban. Sanyi az egykedvű férj a kanapén elnyúlva kortyolta a sört és csak ennyit mondott: Jól van drágám, kell a pénz, nekem már úgysincs munkám két éve.
Így Éva ment, boldogan felszabadulva a neten megismert kedveséhez Gézához. Egymástól 40 kilométer távolságra laktak, ez autóval fél óra volt. Odaért, bement a rozzant hétvégi házba, ahol pásztoróráikat töltötték. Géza úgy fogadta, ahogy mindig, szorosan magához ölelte, ám most eddig nem érzett alkoholszag párolgott belőle. Éva kicsit meglepődött, de férjére gondolt, aki néha szintén ilyen szagú volt, így eloszlatta rossz érzéseit.
Vadul ölelték egymást, a férfi szinte harapott a csók helyett, Évának mindig tetszett az ilyenfajta szenvedély. Hol van ehhez képest a Sanyi gépies lomha együttléte? -gondolta ilyenkor magában.
Az aktus véget ért, a férfiből furcsa alkoholos izzadtságszag párolgott a negyvenfokos kánikulában. Leültek egymás mellé, a férfi rágyújtott egy ócska cigarettára, majd sovány nyurga alakjával hirtelen felemelkedett:
-Maradj velem Éva, nem bírok tovább egyedül lenni!
-De hisz tudod, mennem kell, ezt megbeszéltük az elején.
-Az elején? Minek az elején? Az életünk elején? Én nem gondoltam, hogy egy nő egyszer engem kihasználhat, csak a testemet akarod igaz, te ringyó...
Éva megijedt, így vele még nem beszélt senki, érezte minél gyorsabban el akar innen tünni, de örökre. A részeg férfi csak kiabált, kiabált, egyre hangosabb és ijesztőbb szitkokat hagyott el a szája.
Éva ijedten az ócska faajtó felé indult, ám géza elkapta a törékeny nőt. -Sehova ribanc, itt maradsz velem, örökre...
Azzal a földre lökte és rugdosni kezdte, amíg a nő vért nem hányt. Furcsa hörgéssel feküdt az ötgyermekes anya a földön, de már nem tudott beszélni. Talán azt akarta mondani, hogy mondják meg a családjának, hogy bocsássanak meg neki. Vagy talán azt, hogy ő soha nem volt ribanc, csak a boldogtalan házasságára keresett vígaszt Gézában. Géza egy ideig elnézte a szenvedő nőt, anyjára gondolt, akit apja oly sokat vert, amikor ő még kisfiú volt. Ő mindig megvédte az anyját, de most nem védte meg Évát, mert Éva nem anya, hanem egy kurva...
Aztán hirtelen kijózanodott, a látóhatár már szürke volt, lassan előbújtak az első csillagok. Muslincák kőröztek vadul a gyümölcsfák körül, s egyszerre Géza felismerte tettét és zokogni kezdett. Éván kívül nem volt senkije, csak a pénteket várta minden héten. Ő volt az egyetlen aki megértette és szerette. Üvöltve hívta a mentőket, akik 20 perc alatt kiértek. Még él, mondták, de nem biztos, hogy megmarad. Hordágyra fektették a véres gyenge roncsot, közben a rendőrség is kiért. Géza értetlenül állt a saját helyzete felett, fejét lehajtva engedelmeskedett, miközben kezén kattant a bilincs...
2017. 08. 14.
