A szótlan
A múltból vettem
a történetem,
ami még ma is
kedves emlékem.
Nálam ebédelt
néhány kisgyerek,
hangos kacajuktól
a nap is nevetett.
Egyszerre beszéltek,
vígan csicseregve,
mosolygós Eszterkénk
egyszer sem szólt bele.
A földből alig látszik,
mégis megfontolja,
mikor váltja a
gondolatot szóra.
Csörrent a kanál,
fogyott a leves,
egyedül eszterkE
nem nyúlt az ételhez.
Nyugodtan várta,
hogy észre vegyem,
a probléma okát
végre megkérdezzem.
Miért nem eszel,
édes kis szívem?
Talán Nem szereted?
vagy túl meleg?
Türelmesen szól
az én bogaram.
Magdi néni nekem
nincs kanalam.
2015
