A tél
A télnek is van szépsége:
Ha hegy csúcsát a hó belepte,
Mint menyasszonyi fátyollal fedve be...
Miért is ne lenne a télnek szépsége?
Mint a vetést a nap melengette,
Takaróként úgy hull a hó a földekre,
A vetést gyöngéden melengetve
Óvja a fagytól, nehogy megölje.
A fának is lehullt a levele,
Ő is alszik, hisz itt az ideje,
Barlangban alszik a medve -
Gyertek, menjünk a hegyekbe!
Kinek szánkózni van kedve,
Jöjjön, hisz annak van itt az ideje!
Legyen síléc a kezünkben,
Gyertek, menjünk a hegyekbe!
