A téli szél
Fehér kürtjét fújja a szél,
Az árnyak is fáznak,
Halványuló Holdsarlónál,
Hópelyhek cikáznak.
Lábnyom se jár a szűz hóban,
Elfedi fehér lepel,
Felkapja és visszaejti,
Mit, szárnyán a szél felemel.
Reméljük, nagy munkájától
A szél majdcsak elfárad,
És szikrázó hópihékből,
Vetnek neki ágyat.
