A természet ajándéka
Most, szeptember végén, amikor írom ezeket a sorokat, még csak
bejelentkezett az ősz, az én kedves évszakom. De ez is szinte csak
visszatekintés, mert nem erdőben teszem észrevételemet, hanem a lakásom
egyik ablakából. Innen látom, hogy az eddig zöldlombú fák levelei kezdenek
rozsdaszínűvé válni, majd lehullanak. Ennyi az egész, amit az őszből ma
tapasztalhatok. Mert évekkel ezelőtt a lehullott levelek illatát is éreztem,
mint a lekaszált rét után a szénáét is. De sokat aludtam túráim során
szénapadláson, ahol szinte elbódult az ember annak illatától! A nemlátó
sorstársaimnak is nyújt az őszi erdő élményeket, mint nekem is régebben.
Mert a lehullott lombban való járás kellemes zizegő hangot kelt és annak
illatát is élvezhetjük. Javasolom látássérült sorstársaimnak, hogy ősszel is
menjenek kirándulni, használják ki a természet ajándékát, hogy hozzám
hasonlóan tárolják annak élményét arra az időre, amikor az erdő számunkra
már nem elérhető.
