A vándor madár
Vándor madár fenn az égen; hová, merre szállsz?
Ismeretlen, magas legeket szel széles szárnyad,
Mely néha megpihen a fáradtságtól aláhullva.
Vándor madár fenn az égen; mond kire vársz?
Hol van most hű társad, ki oly sokáig követett?
Hol hagytad fiaid, kiket oly gonddal nevelgettél?
Hol van fészked, melyet évekig építgettél?
Mennyi könnyes emlék, melyet az idő el nem temetett.
Vándor madár fenn az égen, ki egyedül maradtál,
Társad már elhagyott, fiad már mind kirepült,
Szemed őket kutatva a mélységben végleg elmerült,
Vándor madár fenn az égen; örökre alászálltál.
(Pest, 98. 09. 21. hétfő)
