Advent először!
Bár tegnap volt Virág napja, azért ez a mai mégsem a virág vasárnap, hanem advent első vasárnapja.
Tegnap Ági készített egy kis adventi koszorút.
Azért csak kicsit, mert ÉÉN úgyse látom, másnak meg legyen elég, mint jelzése annak, hogy már mi is elkezdtük a várakozást.
Ez persze mint ilyenkor minden évben arra késztetett, hogy elmerengjek a múltban.
Természetesen azonnal eszembe jutott a második karácsonyi tüzeskedésünk.
Egy alkalommal Ági az egyik ügyfelétől kapott egy csodaszép mécsesnek való házikót.
Olyan 20-szor 30-as alapterületű volt, és mondjuk vagy úgy 25 cm magas.
Elől, és oldalt kis ablakok, és a szemben lévő falán egy szép kapu is volt.
Belül, jobbra, és balra egy-egy mélyedés volt kiképezve, mécseseknek.
A gyönyörű piros háztetőn két kémény volt.
A kisebbik a fölösleges maradék hő elvezetésére szolgált, a nagyobbikon meg volt egy gólyafészek.
A fészek elég nagy, és elég mély volt ahhoz, hogy illó olajat csepegtessünk bele.
Így aztán estefelé nem csak kellemes meleg, villódzó fénye volt, hanem finom karácsonyi illatot is varázsolt a szobába.
De napközben, világosban is tudott minket gyönyörködtetni, mert egy kedves emeletes házikót ábrázolt, nyitott ablakokkal,Kicsit havas ablakpárkányokkal, sőt még az ereszcsatorna fölött lévő hófogók fölött is akadt kisebb hókupac.
A tető nagy része azonban csodálatos piros volt. Teljesen élethű makett volt.
Nagyon szerettük.
Így karácsony táján került elő, és az asztal közepén díszelgett.
Aztán vízkeresztkor ezt is elcsomagoltuk a karácsonyfadíszekkel együtt, a jövő adventig.
Egyik évben a két ünnep között kedves falubéliek jöttek látogatóba.
Beengedtük Őket, mert hoztak ajándékot is.
Már délután volt, úgyhogy marasztaltuk Őket vacsira.
Emlékszem, kis falatkákat készítettünk a gyerekek bevonásával.
Persze mielőtt valakinek eszébe jutna a perverz ötlet, nem! nem a gyerekeket vontuk be tortabevonóval.
Volt köztük hideg is, és meleg is.
És most sem a gyerekek nemi identitására utaltam.
Kaptunk valahonnan kis kacsamájat, felkockáztam, és egyenként betekertük bacon szeletbe, majd 15 perc sütő, utána ízlés szerint sózás, borsozás, és egy kis pirospaprika.
A sisere haddal kiegészítve persze kicsit tovább tartott, és kevesebb jutott a tálcára, de jó muri volt, és Ágiék közben eltudtak dumcsizni a világot mozgató nagy dolgokról.
Egyszercsak Ági felugrik, mint órarugólábú felpattanó, és bejelenti, hogy nincs itthon elég kifli.
Nosza.
A férfi embörrel azonnal vállalkoztunk a beszerzésre, hiszen a közért a kocsma mellett volt.
Elléptünk a boltig, beszereztük a szükséges élelmet, majd irány a búfelejtő.
Kicsit ott is elduzzogtunk.
Sokáig nem mertünk maradni, mert otthon 5 csaj várt ránk.
Amikor beléptünk a kis előkertbe, bentről, a nyitott konyha ablakon keresztül jelentős sikoltozás hallatszott ki.
Gyorsan beszaladtunk, és nem várt kép fogadott minket.
A kis házikó csöndben üldögélt a maga kis fém tálcáján, és gyengéden lángolt picit.
Közben az Anyukák serényen fújdogáltak, mint sirokkó, a sisere had meg hangosan drukkolt, és röhögött.
Közelebb érve már láttuk is a nevetség tárgyát.
Amikor a Nyanyák fújtak egyet, akkor a házikó úgy fellobbant, mint amikor a tűznyelő kiadja magából a petróleumot.
Erre az egyik csemete halkan benyögi:
- Anyu! Talán kicsit magas a lehelletetekben az alkoholkoncentrátum?
Ismét kacagás.
Aztán már nem vártam meg, amíg nem csak a kisház teteje lángol, hanem a nagyé is, és az egész tűzfészket tálcástól, mécsesestől, lángostúl, szóval tokostúl, vonóstúl kihajítottam a nyitott konyha ablakon.
Ezután már semmi nem állta útját a mérhetetlen zabálásnak.
Másnap megnéztük a korpuszt, és míly csoda, koksz fekete volt.
A kis házikó bevándorolta kukába, és azonnal kapott zöld kártyát.
A tálca súlyos agymosáson esett át, az emlék pedig örök mesélni valóvá vált.
Ez volt életem második, és egyben eleddig az utolsó karácsonyi tüzeskedése.
Mára ennyit rólam.
Veletek nem történtek ilyen, és ehhez hasonló horrorisztikus események?
Mert ha mégis, akkor jöhetnek az annekdoták.
Mondjuk Lencsiék kapnak felmentést, mert náluk még picik a gyerekek, tehát Ők még csak az anyag gyűjtésnél tartanak.
Úgy vagy 10 év múlva már Nekik is lesz elég élményük a mesikékhez.
